Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-07 / 32. szám

Iskolai díjak. Beírásért 3 frt. Tandíj félévre 10 frt. 50 kr., a mit félévenkint előre kell befizetni. Mindenik félévről külön önálló bizonyítvány adatik, egy forintért; ezenfelül pecsétlés díja a főiskolai széníornál 20 kr. Törvény 10 kr. Az akadémiai törvények aláírásáért 3 frt. 68 kr.; más iskolából jöttéktől 1 frt. o. é. Kiadta Sárospatak, julius 21. 1864. A főiskolai igazgatóság. A NÉPNEVELÉS ÚTJÁBAN ÁLLÓ LEGNAGYOBB GÁTKÖVEK FELMUTATÁSA, FELFESZEGETÉSE; ÉS AZ AZOK ELHÁRÍTÁSÁBAN HASZNAVEHETŐ NÉMELY JÓ TANÁCSOK. (Folytatás.) Korunkban ugyan mire való e szolgai letörpitése a néptanítói testületnek'? Hát a ref. ker. anyaszentegyház veteményes kertét csak szolgalelkii testület rnívelheti sikerrel ? Ezen, és több efféle intézkedés fogja talán a népnevelés parlagon heverő szt. ügyét megtermékenyíteni? Oh! vájjon mi hasznot bir hát felmutatni a népnevelés szt. ügye azon — már régibb e nemű intézkedésből: hogy a t. lelkész urak néhány helybeli iskolai felügyelökkel alá lináncolják a tanítókat? (Hála Istennek! N.-Peterden ezt is csak hírből ismerjük) mi hasznot a t. körlelkész uraknak évenkint kétszeri iskolai körlátogatásukból, és szabadkényü relatiózgatásukból ? Söt mi hasznot a n. t., és t. lelkész urak elnöklete alatt eddigi módon tartott lelkészek és tanítókból álló, és annyi szép sikerrel kecsegtető tanítói értekezletekből stb. stb. — is? Feleljen meg ezekre maga a népnevelés szt. ügye, melynek számára a főtiszt, egyetemes tanügyi bizottmánynak — ugy szólván — szent ihletű buzgósága sem vala képes mind ez ideig is előteremteni a csak egy napon is kiszámolhatatlan veszteséggel nélkülözött korszerű népiskolai kézi könyveket; nem vala képes ennélfogva a ,,népiskolai szervezetet" testületünknél megnépszerüsiteni, s tápláló lélekül belehelni azt népiskolai bágyadt életünkbe. Es én, 12 éves tariitói tapasztalatomra épült erös meggyőződésem nyomán bátran merem állítani, hogy a legbuzgóbb emberi törekvés sem lesz képes soln is a népnevelés szt. ügyét az óhajtott gyümölcsözésre eljuttatni e szellemi morzsalékokon tengődő béresszolgák — a jelen alapon működő nagyon is sok uru néptanítók-testületének segélyével. De vessünk egy rövid tekintetet a népnevelői testület anyagi morzsalékaira is, mint a népnevelés másik hatalmas gátkövére. A népnevelés emberei közül a ki nem ismerős a jelenben is virágzó ó-testamentomi szabású néptanítói konventiókkal, mint a népnevelés ineggyümölcsöztetésére korunkban elhullatott, feláldozott annyi szép tetterők eleven gunyképeivel: azt nem is méltó azokkal megismertetni. Történt-e? vagy van-e készülőben ez ügyben valamely korszerű életre való intézkedés? Felelet: Nem történt biz ott semmi, készülőben sincs semmi, kivéve némely keresztyéniebb lelkű uradalmak azon fekvöségbeli ajándékait, melyek ezen általános elkülönözések, tagosítások idejében sok tanítót szinte véletlen leptek meg. Igaz, hogy határozattá emeltetett a közelben im e nézet, hogy a legkisebb tanítói fizetés 300, — a legkisebb papi fizetés 600 uj frtra emeltessék fel. Meddig vajúdik ezen egyházi intézkedés megéletesitésével jó szülője? majd megtudjuk a kik azt érik. De ha szinte még ezen évben valódi életbe lépne is ez: vájjon mire való ezen egymástól külön képzelhetetlen, — sikerrel csak ugyanazon egy test és vér, — egy szív, egy lélek és élet által mozgatható, összenőve született népnevelői ikerhivatal conventiójában ezu'.ánra is megtartandónak határozott ama roppant különbség? Az a 600 uj frt, mely egy papi család legszerényebb évi igényeinek felelhet meg csak : az, ugyanannyi időre egy tanítói családra nézve fényűzésnek tartalik még napjainkban is? Hát a tanítói testület ősi címerének jelvényei: a sóba-vizbe főtt borsó, — a festett vászon ruha, — az Árgirus és Angyal-Bandi história, — az álmos könyv és csizió, - kapával s egyébb ily nernü munkaszerekkel kezeikben egynehány üres iskolának ugyanannyi pirospozsgás vidám arcú tanítója közt egy gyermek-seregtől örökösen hemzsegő iskolában egy földfelé hordozgatott fejjel járkáló hü tanítói kép — stb. stb. — jónak ítéltetnének ezutánra is meghagyatni ? No hiszen édes atyámfiai az űrban ! akkor jajveszékelhetünk, toroktátva kiabálhatunk, fenyegetőzhetünk, állithatjuk a praeparandiákat, Írhatjuk a nevelészeti cikkeket és könyveket akár a megszakadásig: de arról bizton lehetünk, hogy ezen ős cimerü zászló vitézei e magas uralomra hágott népneveletlenség s erkölcstelenség megalázásában, — és a népnevelés országa meghódítása, felszabadítása, dicső diadalomra emelésében, semminemű teremtett emberi állatból készült testületnek is igazi segítségére nem lesznek ám de soha bizony. Igenis nem ! mert lám a nyár csak érlel, megérleli azt, a mit a tavasz szült, ápolt, és kifejlesztett számára; — és a gazdag nyár kedves gyümölcsözőnek a gazdag kebelü tavasznak szelidhün ápolt és nevelt növendéke: igy u majdnem angyalok nyelvén szóló, és cselekedetein cselekedő boldog lelkész ajkairól lefolyt igéit is a Krisztus evangyéliomának csak azon hívek serege fogja fel és szívja szívébe a jó gyümölcsnek megérlel é s e i g , melynek gyermekkori élete a híi, az ügyes tanítói lélek által arra alkalmatossá elkészíttetett. Es váljon, melyiké itt mégis a kiválóbb elismerésre és megjutalmazásra méltóbb érdem, az érlelő nyáré-e, vagy a nevelő tavaszé? a lelkészé-e, vagy a tanítóé? Felelet: egyiké épen ugy mint a másiké. Ugyan, mire való mégis ez összenőve, ez egymásért született testvérpár egyikét régi nyomorult nyavalygó állapotában még továbbra is meghagyni készülni csak azért, hogy ennek — már is annyi elgondolhatatlanságokra menő áldozatokat magával ragadott döglesztő lehelletü nyavalyája •— lassanként leverje lábáról mindkettőjüket; és édes annyok, a népnevelés szt. ügye majd egy szomorú reggelen, tiszta