Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-20 / 47. szám

KÖNYVISMERTETÉS. FIGYELMET ÉRDEMLŐ egyház- s irodalomtörténelmi m onographia. (Vége.) II. 3. Bey the István német-ujvári reform, praedicator felől is közölhetünk némely érdekes és azon kort jellemző adatokat. Hogy ő túl a Dunán a Rába vize körüli egyházak superintendense is volt, azt tudjuk, a F a b ó András úr által kiadott: „Monumenta Evangel. A. C. in Hungaria Historica" I kötetéből, melyben S c h m a 1 András „Commentatiou

ja foglaltatik. Mint e munkában iratik, Beythe jelen volt N á d a s d i Ferenc intézkedése folytán Csepregen 1591 juniusban az úri szent vacsora felett tartott vitatkozáson, még pedig a fiával együtt, ki azon gyűlés egyik jegyzője vala, de a hol állítólag legyőzetvén, onnan nagy haraggal és a lutheránusokra szórt szidalmak között eltávozott. E tudósításból látszik az is, hogy Calvin értelme az úri szent vacsoráról, a mondott vidéki lutheránusok közt erősen el volt terjedve. Schmal ide tartozó szavai: „Postquam Formula Concor&iae tanquam scriptum ecclesiarum evangelicarum Symbolum, sub finem seculi 16 ín Hungaria publici juris fieret: ut in superioribus Hungáriáé partibus, ita trans Istrum quoque, communibus Synodi Csepregianae, anno 1590 institutae, suffragiis recepta fűit. Sed quia multi, qui ad mentem Calvini docuerunt, libro huic symbolico subscribere detrectarunt, s-atis in eo habituri, si sub specioso Augustanae Confessionis titulo latere potuerunt, II-lu8tris Franciscus de Nádasd pacis non minus, quam veritatis amantissimus, anno 1591 mense Junio conventum Ceepregini indixít, ut Stephanus Böy te Német-Ujvariensis minister, nec non ecclesiarum circa fluvium Rabum Superintendens et S e v e r inusScúlteti Bartphensium Evangelicorum pastor in artieulo de Coena Domini colloquantur. Haec dum fiunt, Böyte multis numero argumentis victus, post conjecta in nostros convicia furibundo similis templo egressus et colloqui amplius deitrectavit. Vid. Hist. Colloquii Csepregiensis, a Gregorio Horváth Stansith de Gradecz I. Comitatus Seepusiensis Vice-Coraite Bartphae in 8 anno 1591 edita. Huic tanto magis fides haberi debet: quanto certius est, eum non tantum Colloquio Csepregiensi interfuisse et officio Notarii, cum filio Superintendentis Böjté defunct u m esse, sed etiam ea, quae Bőjte adnotaverat, bona fide edidisse." (Schmal Commentat. p. 9. 10). A t. c. olvasók figyelmét nem kerülte-el bizonyosan azon sajátságos körülmény is, miszerint Beythe István fenidézett három munkái közzül a másodikat melynek cime: „Fő innep napocra való Epistolak magyarazattija," az „Élő Isten szent Fiának az Ur Jesus Christusnak" ajánlotta, s igy magát az Istenséggel egyenes és közvetlen érintkezésbe tenni nem átall á. Ajánló levelében többek köztt, az ő vallásos meggyőződését s főkép a calvinismushoz ragaszkodását eléggé kitüntető szavakat intézi az Idvezitöhez : ,,Ely en Vram Christus örökkeül örökké, es ne had maguát az the áldot igednek az emberi nemzet közöt meg fogyatkozni, adgy malaztos es zent lelkőt, hogy az the zolgaijd the nékőd hiuséggel, es igaz hirdetéssel zolgalhassanak. Ammen. Iratot NimÖt Uij varat, Zent Mihály hauanak 8 napyan. Mellyön a Salamon témplomát régön, az baluany imadásért es a the igednek megvtalas a e r t mind az földig el rontattad. Az the embörre lettödnek 1582 eztendeyében." Nem akarom vitatni, mennyiben volt maga helyén, a Calvin tanait szigorún valló papnak az Ur Jesus Christushoz fordulása, de nem mellőzhetem Beythe szónoklatának ismertetése végett éppen a fenebbi munkájából egy pár helyet idézni, a miben a keresztyén vallásnak az egész emberi nemre kiható, ídvezitő jelleme, annak universalismusa, az azonkori merev dogmatismussal, söt ugy nevezhető zsidó particularismussal éles és igen csudálatos ellentétben áll. A főinnep napokra irt Epistolák magyarázatában, az egyikben melynek cime „Zent Pal meg törelese napyan való Epistola" (p. 120) két kérdés van feltéve. Az első : „Hol az Köröztyéni gyeuleközet ? El h i m t etöt ez egéz világon, valamely helyön az Evangeliomnak fortelöm neki! való tudománya hallatik, mert nemKőteleztetÖt valami bizonyos helyhöz, bizonyos zömélyőkhöz, vagy rendhöz, a mint mondgya Chistus Joann. 4. elieut az hora mikor sem eth ez hegyen sem Hierusalemben nem imádgyátok az attyát. Ismeg. Ps. 18. minden földre ki hatot az eu(ö)zöngésök." A második kérdés: ,,Mi volt tudománnyá az igaz kereztyeni gyeulekőzetnek minden időben, mast is mely ? Ez az summaya: Hogy mindön emberök kötele ssek átokra, Isten haragy ara, és örök kárhozatra, az eredendő binért, a mely Adamrol aradot mindön maradékijra es az chelekedendö binökert is. Es meg nem zabaduihatnak az örökké való nyomorusagokbol t ulaydon ereyökkel avagy chelekedetökkel. De chak Istennek kegyelmeben vétetnek, binek meg bocháttatik, es az örök karhozattol megzabadijtatnak az Istennek fíayért es altala" stb. Továbbá: hogy e tudomány ,,a paradicsomban jelentetett ki először, az első uilagban azt terjeztettek Adam Seth Enoch Noah. stb. stb. Az oly ember „laudator temporis acti," ki szereti a hajdankort kivált vallássosság tekintetében a jelen ro-