Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-07 / 6. szám

rint elég van téve a censorok és hallgatók kivánatának, ha a gyermek néhány szót, meglehet épen valamely értelmes mondat kellöközepéböl kiharapva, teljes készséggel elkiált. — Nem vagyunk ugyan a közvizsgálatok alapeszméjével azonos s mindenesetre szerintünk is szükséges ellenörködésnek határozott ellenségei; — de annyit biztosan merünk állítani, hogy a tanító szorgalmának s a növendékek szellemi, erkölcsi és fegyelmi lekintetbeni elöhaladásának megitélhetésére nézve józan elmével sem az említett vizsgáló közönséget teljes egészben illetékesnek; sem ama pár órai időt elégségesnek ; sem végre amaz eíhamarkodást helyesnek tartani nem lehet. — De menjünk tovább : Hozzá, meglehet, értő, — de a dolgot felületesen tekintő egyének csudálkozni szoktak azon, hogy népiskolanitóink az u. n. formális és m a t e r i a l i s célok szerinti képzés fogalmával tisztába jönni nem tudnak s általában azon megbocsáthatlan tévedésben vannak, hogy az elsőt csaknem egészen mellőzve, a fősúlyt minden erejöknek mérlegbe vetésével az utóbbira fektetik. Röviden: a helyett, hogy tanítanának, — tanullatnak, vulgo : magoltatnak növendékeikkel. Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy — mint egykori és pedig több éven keresztül népiskolatanitó, — a kellő okadatolással és felvilágosítással szolgálhatunk. Tudva levő dolog, hogy protestáns autonom egyházszerkezetünknél fogva népiskolatanitóink — közvetve vagy közvetlenül, az mindegy — a szüléktől kapják fizetéseiket. S kik ezek a szülék? Egy, különben minden tekintetben tiszteletre méltó tömeg, mely azonban megelégszik ; sőt csakis azzal elégszik meg, ha a növendekek közvizsgálatok alkalmával a könyvnélküliek felmondásában kitűnő vagy dicséretes készséget tanúsítanak. Ez tény. — Másfelöl azonban ott áll a népiskolatanitó előtt az egyetemes tanügyi bizottmány által kidolgozott s a folyton előre törő tudomány ujabbkori vívmányait a népiskolai nevelés és tanítás terén értékesíteni akaró s e tekintetben minden esetre a legkomolyabb figyelmet érdemlő népiskolai tanterv, mely a materialis célnak természetesen kellő figyelembe vételével, főleg a formális képzést teszi a népiskolatai.itó kötelességévé. Azt és emezt mindkét részre kielégitöleg egyesíteni, — egy részről a szülék, másrészről a tanterv kivánalának teljes mértékben eleget tenni: hogy mily óriási feladat, csak az tudhatja, a ki meg kísértette ; bizonyára ez a jelen viszonyok között csaknem a lehetetlenségek sorába tartozik. Mit tegyen ily körülmények között a népiskolatanitó ? Az ember legközelebb áll önnön magához; — ne ítéljük öt el, mert maga iránt kötelességét akarja teljesíteni, midőn a közvizsgálatokon megkívántatni szokott készséges feleletek által saját és családja jövendőjére való tekintetből a szülék követelményének eleget tenni kivan, — a mi azonban a helyes értelemben vett népiskolai nevelés és tanítás hátránya nélkül nem történhetik. Az ok természetesen nem annyira a tanítóban mint sokkal inkább a szokásos s fentebb körülirt közvizsgálatokban keresendő. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Vorlesungen^ über die Lehrbegriffe der kleinern protestantischen Kirchenparteien, von Dr. Matthias Schneckenburger, (ord. Prof. d. Theologie in Bern.) — — Aus dessen handschriftlichen Nachlasz, herausgegeben von Dr. Kar! Bernhard Hundeshageu (geh. Kirchenrath und Prof. der Theologie in Heidelberg.) — Frankfurt am Maiu 1863. A Schenkel által szerkesztett ,,AUg. kirchliche Zeitschrift" jelen évi első füzete, e müvet, mint a gazdag német irodalomban is „— e nemben és módon — első kísérletet, és mint ugy a tárgyak alapos felfogásáért, valamint igen ügyes kidolgozásánál fogva is egyképen kitűnő" müvet ajánlja a közönségnek. — Szerző a német irodalomban mint az egybe hasonlító dogmatika egyik úttörő hőse ismeretes. Es e jelen müve mintegy folytatásául és kiegészítéséül tekinthető az 1856-ben Güder által kiadott ,,Vergleichende Darstellung des lutherischen und reformirten LehrbegrifFs", cimü müvének, a melyet a német közönség és ítészét kitűnő méltánylással fogadott. A kezünk alatti munkát, a korán elhunyt szerzőnek felolvasásai után, és e célra készített s hátrahagyott irataiból Hundeshagen állította össze. A 16 nyomott (nagy nyoleadrét) ívre terjedő munkában a nagy (ref. és lutheri) protestáns egyház mellett létrejött, s ugyancsak a protestáns egyházhoz tartozó kisebb hitfelekezeteknek tanrendszerei adatnak elő egész teljességükben. Épen ezért maga a szerző a bevezetésben előrebocsátja, hogy vizsgálódásaiban mellőzni fogja mindazon vallásos társulatokat, vagy nézetkülönbségeket, a melyek vagy csupán valamelyik egyház körén belől levő pártokat képeznek, mint p. o. a pietisták, vagy pedig bár valamely egyházból kivált vallásos társulatokat, de a hitelvekben vagy épen nem, vagy legalább csak egyes tanokban térnek el, mint p. o. az anabaptisták ; hanem egyedül azon prot. hitfelekezetek tanainak tárgyalására szorítkozik, a melyek a vallásosságnak mint a hitelveknek egy egész, önálló és sajátlagos rendszerét képezték ki. Igy adja elő I. az Arminianusok, — II. a Socinianusok; — III. a Quakerek, — IV. a Methodisták; —V. a Hernhutiak ; és VI. a Schwedenbergianok, tanrendszerét. — A három elsőbb hitfelekezet tanai már többek által is feldolgoztattak, hanem a methodisti'ik, Zinzendorf theologiája és a schwedenbergianok tanait ily kimerítően és egészen uj világításban Sehnek. adta elő elsőben. Megjegyzendő, hogy szerző maguknak az illető hitfelekezeteknek keletkezésével s történeteivel semmit sem foglalkozik, hanem csupán tanaikat adja elő, de azt egész rendszerében, tudományosan kidolgozva. Úgyhogy mindegyik hitfelekezeinek rövid dogmatikája van kezünkbe. Azzal a különbséggel a dogmatikai előadástól, hogy itt bírálati vizsgálódásokkal ki van emelve az illető hitfelekezet tanrendszerének mind a hozzá közelebb rokon hitfelekezetekkel, mind a ref. és luth. egyházzal (sőt némelyiknél a római katholicismussal is) való egyezete, és eltérése.