Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-03 / 1. szám

ken az embereken, (melyeken?), legyen igaz, és istenfélő. Nem olyan az én házam Isten előtt" tehát nem igazságos, nem istenfélő! micsoda hát ? A szélire irt jegyzetben magyarázza ugyan Károlyi: „az az, nem olyan az én biroldalmam mint a homályossággal megsetétitett világosság." De erre meg azt kérdezzük, hol van olyan fából csinált vaskarikáról az eredetiben szó ? Valóban meg nem fogható, mi lehetett K. szeme előtt, midőn ez ötödik verset fordította, miután az különösen második részében az eredetitől merőben eltérő valamit ád. Erezték e fordítás hasznavehetlenségét a későbbi kiadók, különösen Tóthfalusi Kis Miklósék és iparkodtak is igazítani rajta; de a helyett hogy segítettek volna a dolgon, még jobban elcsavarták, így : „Jóllehet nem olyan az én házam Isten elötl: mindazáltal örökké állandó szövetséget tett én velem, mindenestől elrendezettet és állhatatost. Hogy az én t el jes idvességem és minden gyönyörűségem akkor telikbe, mikor az én házamat nem csemetéztet i.u

E már valóban „homályossággal megsetétitett világosság!" Mert mit jelentsen az, hogy „az én gyönyörűségem akkor telik be, mikor az én házamat nem csemetézteti ?" Van-e e beszédnek csak sejthető értelme is ? — Károlyi kétségkívül hibázott, hogy az eredeti szöveg áttétele helyett Vatablus magyarázatát fordította le és vette be a szövegbe ; Tóthfalusi tehát mindenesetre helyesen eselekedett, hogy az eredetihez visszatérve ennek szavát akarta visszaadni; de mit nyertünk, ha ez meg általán fogva érthetetlen és az egészbe sehogy be nem illeszthető? Apróbb hibákat, mint pl. az, hogy a 7-dik versben kést vagy fejszét emleget, holott az eredetiben vas és rud van, nem is említjük. A tett kivetések után méltán várhatja az olvasó, hogy mi világosabb, érthetőbb fordításban mutassuk be e bibliai szép helyet. Meg is kisértjük nyomban; de legyen szabad elöljáróban Dávidot bemutatnunk ugy a hogy az a bibliai előadás szerint festve van, hogy ennek nyomán életének hattyúdala a kellő világításba helyeztessék. Dávid uralkodása kezdettől fogva végig oda volt különösen irányozva, hogy a királyságot a theokratiával kiengesztelje. A királyság, mely eredetileg theokratia ellenes intézvénynek tekintetett, Dávidnak a theokratia minden irányban való megszilárdítására célzó törekvései által oly intézménynyé vált, melytől a nemzet, miután bölcs királyának uralkodása alatt külsőleg is a fény és boldogság kitűnő polcára emeltetett, minden reményei teljesedésbemenését várta. Dávid jól tudta, minek köszönhette uralkodásának e fényes sikerét: ő elődjének Saulnak abbeli botlásain okult, hogy az teljes életében a theokratiai intézményeknek ellene dolgozott, s azért minden törekvései, inint a nemzet hivatásával ellenkezők füstbe mentek. Dávid tehát basilotheocratiát alapítván, királyi székét ivadékainak is biztosította, öröklővé tette, míg elődjének nevétől utálattal fordult el minden honfi. Hogy Dávid hattyúdala ezeket, mint életének legfontosabb momentumait magában foglalandja, méltán várható és ime valóban nem is foglalkozik egyébbel. Lássuk a kevés sort szó szerinti fordításban* \ 1. Ezek Dávid utolsó szavai: Szózata Dávidnak, Isai fiának, Szózata a magasra helyezett férfiúnak : Jákób Istene fölkentjének, Ki gyönyöre Izrael énekeinek. 2. Jehova szelleme szól belőlem, S igéje van az én nyelvemen. 3. Szólott Izrael Istene, Hozzám szólott Izrael kőszála: Emberek uralkodója, ha igazságos, Ha istenfélelemmel uralkodó. 4. Olyan mint a reggeli fény napfellámadtakor, Felhőtlen reggelen : Napsugártól, esőtől a föld füvet hajt. 5. Ugyan nem ugy van-e az én házam Istennel ? Örök szövetséget szerzett nekem, Mindenben rendezettet és megovottat. Minden üdvömet és minden kívánságot Nem de megnöveszti ő? 6. De a hitványok, mint a bolygatott tüskék mindenikük: Kézzel nem nyúlhatni hozzájuk — 7. Ha ki hozzájuk férni akar, Fölkészül vassal és rúddal: És megégetik a tűzhelyen. így fordítva e darab méltó hattyúdala a sokai hányatott agg királynak, ki visszatekintvén pályájára, méltán elmondhatta magáról, hogy ő Isten által magasra állított férfi, kinek minden kívánsága, minden törekvése szerencsésen sikerült és házának virágzását olyanná tette, mint a felhőtlen reggel derüjeben eső után szépen tenyésző zöld vidék j nemcsak, de háza jövendőjét is oly alapokra fektette, hogy méltán várhatja rá Isten áldását. De midőn ezeket elénekelte, meg nem állhatja, hogy jelleméhez híven, melyben isteni félelem és kegyesség mellett ellenségei iránti engesztelhetlen gyűlölet fövonás volt, futó pillanatot ne vessen megalázott ellensége, trónjáról letaszított elődjére, Saulra és valamint maga boldogulását az igazság és Istenfélelemmel vezetetett uralkodásból származtatja, ugy annak szerencsétlenségét a hitvány jellemnek, az erőszakos természetnek tulajdonítja, mely hozzáférhetlenné, kiállhatlanná tette és végveszedelmét maga után szükségkép vonta. KÖNYVISMERTETÉS Tiszta észtan irta Kerkapóly Károly bölcsészettanár és m. acad. 1. tag. Első füzet: Ismerettan (121 lap, ára 1 frt) és második füzet: Gondolattan (140 lap, ára 1 frt) mindkét füzet megjeleni Pápán 1863. Kedvesebb örömmel nem kezdhetnők meg a jelen évi könyvismertetésünket, mint a jelen miinek bemutatásá-