Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-07 / 6. szám
hogy éppen Jézns istenségének annyi századok által megszentelt tana, a keresztyén öntudatban mélyebb gyökeret vert, oly kegyeletteljes tisztelet tárgya s a nép hitével ugy Összeforrva volt, hogy a hitújítás egész munkájának kockáztatása nélkül, azt vitatni, kétségbe vonni nem lehetett. Sem ez eszméket bővebben fejtegetni nem ide tartozik, sem azoknak fére magyarázására alkalmat adni nem akarnék, de említetlen nem hagyhattam, mert a dolog valódi érdeme e sark körül forog, miért történt jelesen, hogy az egyházat az evangyéliomi tisztaságra és egységre visszavinni akaró reformatio, nem csak az újitás fele utján megállapodott, de a symbolumokf kényszerítése folytán maga keblében is szakadásokat idézett elő, s annálfogva az egy igazságot több felekezetek ingadozó véleményére osztotta. Igy az líri szent vacsora értelme felett versengő evangelicusok egymástól elváltak s két külön egyházat alakítottak, s viszont Jézus istenségének kérdéséből, az unitáriusok- vagy mint magukat nevezik, egységhivöknek a más két egyháztól eltérő tana fejlődött. Mind ez ellenkezések és meghasonlások, az ó és új im Einklange steht. Dies war vor der Reformation zu Anfang des 16-ten Jahrhunderts der Fali, und darum erfolgte diese kirchliche Veránderung mit Nothwendigkeit. Dies ist noch mehr in jetziger Zeit mit dem Katholicismus der Fali, es ist aber a u c h in der evangelischen Kirche dasselbe Verhaltniss eingetreten, da sie ihren Glauben in symbólischen Schriften des 16-ten Jahrhunderts gleichsam stationar gemachthat." S. 103 — 104.—Igen érdekes e részben, hogy nevezett iró Luthert hozza fel, s munkáiból idézett számos helyekkel bizonyítja, miszerint e reformátor is nagy nyugtalanságot érzett azon ellentét következtében, mi az egyház dogmái, és maga józankosságának felfogása között nyilvánult, szóval elismeri s bevallja, hogy a hit és tudomány nálla is öszhangzásban nincsenek. Igy pl. „Alle unsere Artikel im Glauben sind sehr schwer und hoch, die kein Mensch ohne des heiligen Geistes Gnade und Eingeben fassen kann. Ich z e uge und rede davon, als einer der nicht wenig erfahren hat; und willst du es auch ein wenig erfahren, so nimm einen Artikel aus dem Glauben, welchen du willst, von der Menschwerdung Christi, von der Auferstehung etc. so wirst du keinen erhalten, wenn du ihn mit Vernunft fassest. Es ist mir wohl selbst begegnet, wenn ich dasWorthabe fahren lassen, dass ich Gott, Christum, und a 11 e s miteinander verloren habé/' S. 119 — 120. — Az is nevezetes, hogy Luther e kétkedéseit a sátán általi megkisértésnek tulajdonította, mi ellen a Riblia szavaihoz, mint Isten közvetetlen igéjéhez szorosan ragaszkodásban keresett ovószert, melynek „tiszteletér ea józan okosságot elfojtani kell," zu deren Éhre man die Vernunft erwürgen müsse. — S. 124. Ez az a mit az észtanban „circulus vitiosusl '-nak neveznek. Luthernek aggodalmat okoz, ha a Bibliát s annak tanait szószerinti értelemben veszi és hiszi, s e nyugtalanságának orvosságát mégis a Biblia betűihez ragaszkodásban keresi! Sz. F. ember közötti szenvedélyes tusák, vitatkozások a reformatio sikerét nagy mértékben hátráltatták, s azt maga elrendeltetésével ellenkező útra, tovább fejlődését és vívmányait fenakasztó irányba sodorták. A protestantismusnak már három százados évkönyvei telvék a külömbözö hittani kérdésekből eredett ellenkezések és küzdelmek sajnos példáival, s az ez által lángra lobbant, az egyházat duló gyűlölség szomorú következéseit mutatják. Igy történt, hogy a leikiesméret szabadságát hirdető, az egyházat ez alapon újitó reformatio, maga létele elvének megtagadásával, s szembeszökő következetlenséggel a Ielkiesméret szabadságát tapodta, hitágazati eltérő nézeteket, véleményeket üldözött, s féreismerve, megtagadva maga legszentebb jogát, a miért küzdött, s a középkori hierarchia bilincseit széttépte, — vélemény külömbségért türelmetlenséget, nyomást gyakorolt. Szomorú, eléggé nem sajnálható tény: hogy az uj egyházban hitágazati kérdések és tanok felett támadott vitákból kivált a 16 és 17-ik század évkönyveiben az evangélikus, sőt keresztyén név gyalázatára, a hitet üldöző, és büntető véres üldözéseknek több példái vannak feljegyezve. Az első u. m. tizenhatodik század folytában Servet Mihály spanyol orvos ,,Restitutio Christianismi" cimü s szentháromság-ellenes könyvéért Genevában, főkép Calvin izgatása folytán, 1553-ban elevenen megégettetett. Nem kevésbbé Németország több tartományaiban 1548-tól fogva, félszázadon keresztül az egyház békéiét különböző theologiai kérdésekből eredett tudós viták s ezekből keletkezett villongások zaklatták. Igy pl. sok versengést okozott azon kérdés : vannak e a d i a -p h o r á k — közönyös dolgok — a vallásban ? — Nem kevésbbé a synergismus— együttműködés — tana is sok háborúság kútfeje volt, miszerint nem csupán az isteni kegyelem — gratia divina — eszközli és adja meg az embernek az erkölcsi javulást és megtérést, de arra az emberi akarat is befolyást gyakorol. A szigorú Lutheránusok ragaszkodva Luthernek azon nézetéhez, hogy e részben, t. i. az önjavulás kérdésében az emberi akarat tehetetlen,3 0 ) az ellenkező véleményben lévőket rágalmazták, sőt üldözték is, pl. F1 a c i u s nyugtalan és vitakedvellö jenai tanár, mint a synergismust, ugy e mérsékeltebb értelmet pártoló tiszttársát Strigeliust kimélletlenül megtámadta, — s a dolgot odavitte, miszerint a weimari udvar parancsából szorosbörtönbe záratott, miből nehezen szabadult ki. Ilynemű szen-so ) Ez a Luthertől állított „servum arbilrium."— „Stren Lutherani — — verum Lutheri dogma de ser vu * a r b i t r i o, seu de hominis i m p o t e n t i a semet ip~ surn emendandi et boni aliquid efficiendi, corrumpi atque destrui arbitrabantur, et vehementer Synergi st a s, quos nominabant, aggrediebantur." Mosh e m i i Tnstitution. Históriáé Ecclesiast. antiquae et re-centioris Editio altéra — Helmstadii 1764. 4. p. 657. Az Augustinus és Pelagius közötti régi vitának felelevenítése volt. Sz. F.
