Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-25 / 52. szám

csületét emeli, kitüntetvén magát a műveltség egyik másik ágában, p. o. babéros költővé lesz mint (csak e néhány lap tanúsága szerint is) SzepsiKórotz Gy. Thuri György, vagy tudományos philosophico-theologiai disputatiókat, vagy más müveket készít; addig saját hazáját vagy önálló szellemi termékekkel, vagy a külföld legújabb remekeinek fordításával siet gazdagitni. De ez örömérzetbe a fájdalom is belevegyül, mihelyt odagondolunk, hol állna ma nemzetünk s egyházunk műveltsége, ha e vallásos, tudományos szellem szabadon tovább fejlődhetik, ha ezt oly sok mindenféle balkörülmény lassankint el nem fojtja, s az ős magyar protestáns egyház fennröplü szellemét a keletkezett viharok meg nem zavarják. 4. A „Tárca" érdekesb cikkei közül megemlitendök a N.-Körös város és lyceum levéltárából Szilágyi Sándor által közölt „Egyháztörténeti okmányok," közöttük Bocskay Istvánnak egy, a jezsuitákat Erdélyből kitiltó levele 1606 ; — továbbá „Adalék a csehországi magyar protestáns papok történetéhez" Réthy Páltól, melyben Vég János nebuscheli lelkész egy irata közöltetik, hol Vég leírja a Csehországban levő magyar ref. lelkészek szomorú sorsát, a csehek hálátlanságát, s különösen a cseh superintendens és a magyar lelkészek közelebb épen ö közte felmerült súrlódásokat. Szomorúan olvassuk azon szomorú állapotot, s a 40 évig ott lelkészkedett Végnek azon intését, melyet minden jó érzésű magyar hazafinak ad, hogy t. i. Csehországba papnak soha senki ki ne jöjjön! Csehország csak cseheknek való ! . . Kihaltak innen azok a jámbor tisztes csehek, kik a vallásért szenvedtek. . . Másrészt bámuljuk azon 40 év alatt is le nem vetkezhetett magyar kalvinista őszinteséget, ha tetszik nyerseséget, melylyel Vég az öt sértő Domine superintendens Kubesch-t visszautasította. — A békési ref. realgymnasiuin „Igazgatói jelentéséből" Gonda Lászlónak örömmel látjuk a többek közt, hogy a tanulók száma, mely 1861-ben 23 volt, 1864-ben már 113-ra növekedett. — A „Renan Jézus élete" által világszerte költött általános érdekeltség nem maradhatott visszahatás nélkül — mint ismertető mondja. Régóta j elezve volt, hogy az orthodoxiának dobott kezlyüt Guizot is készül felvenni. Méltán vártuk hát, s nem csekély érdekkel rég emlegetett „Elmélkedései" megjelenéset. Ez elmélkedések vagy „Meditations sur l'essence de la religion chretieme" első folyamát ismerteti, s birálja bár röviden, de alaposan Szász Károly. „A reformált é n e k e s k ö n y v é s é n e k ü g y" cim alatt E. J. (Erdélyi János) egy felettébb érdekes cikket hoz, melyben a reformált egyház mostani énekeskönyve főbb hibáinak megemlítése után a szent költészet eszméjét fejtegeti szerző, oly érdekesen és meggyőzöleg, hogy sajnálnunk kell, ha egyházunk műveltebb tagjai közül minél számosabban és kivált kiknek hivatásuk énekügyünkben valamit tehetni, nem olvassák, és sajnáljuk, hogy e helyütt is annak több igen érdekes pontját nem közölhetjük. Végül, — nem emiitvén néhány ujabban megjelent mü ajánlását, minők: „Magyar protestáns egyházszónoklat történelme" Tóth Mihálytól; Baló Benjámin „Keresztyéntan"-a 9—14 éves ref. vall. gyermekek számára; Szász Károly „Halotti imáik"; „A stagirai Aristoteles három könyve a lélekről" fordítva Haberern Jonathántól; — a Mandák vagy János követök felekezete az „Alig. Kztg." után Pap Gyulától ismertetve. F. J. KÜLFÖLD. RÓMA. (U j szent a jezsuiták s o r á b ó 1.) M. hó 20-án avatták szentté Sz. Péter templomában a hires Canisius Péter jezsuita atyát. A német reformatio történetében feltűnő kath. alak ; kortársa Luthernek, Kalvinnak, Melanchtonnak s Loyola Ignác legtudományosabb tanítványa, általában első német a jezsuiták között. Az ö fáradhatlan buzgalma okozta, hogy V. Károly utódai alatt Bajorországban és Ausztriában a reformatiót visszanyomták. Canisius 1521-ben született Nymwegenben, Kölnben végezte tanulmányait, Loyola első követője, Fabro bírta rá, hogy a jezsuiták közé álljon, mint az augsburgi bibornok theologusa jelen volt a trienti zsinaton, s 1574-ben Rómában végleg a jezsuita szerzetbe lépett. Égő szenvedélylyel működött küldetése helyén Németországban, különösen Bécsben és Ingolstadtban az egyetemeknél. Sok más tudományos művön kivül ott irta hires kathekismusát a német reformatio ellen. — Mint lengyelországi pápai nuncius is harcolt a reformatio ellen ; onnét visszatérve Németországba két szónoklatot tartott Augsburgban , újból a trienti zsinatra meghivatott; a jezsuita missiók érdekében működött ide-oda utazva, s 1597-ben Sveicban halt meg Freiburgban. — Az angyalok által fölemelt szent apotheosisa a sz. Péter fökapuzatán volt látható. Az előcsarnokban föliratok; a bejáratnál egy kép, mely az ingolstadti tanár vitatkozását ábrázolta a nagy Melanchtonnal Wormsban. A fölirat igy szól: „Beatus Petrus Canisius in Conventu Wormatiensi adversus Melanchthonem aliosque impietatis magistros fidem catholicam forli animo propugnat haeretica factione ad silentium adacta." El kell ismerni a fölirat római bátorságát napjainkban, mely azonban a szorongatott Vaticannak alig ha szerzend protestáns szövetségeket Porosz- és Angolországban. Egy másik fölirat Canisiust, a római hit erélyes harcosát magasztalja, ki az eredményeire büszke eretnekséget leverte s a régi tant és vallást „apud Gerinanos" visszaállította. A csak szerényen díszített templom világított chorusán a szent által müveit csudák képeken voltak láthatók. A pápa délután érkezett a papsággal és bibornokokkal, hogy canoni szokás szerint imáját végezze; annyira oda van, mint még sohasem láttuk; szelid arca halvány és szomorú; járása ingatag s oldalt bicegő. Szóval boldogtalan, haldokló aggastyánt láttunk benne. Antonelli határozott ellentétképen élénken beszélgetett környezőivel. (A H.) oií-^-^o