Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-25 / 52. szám

szolgáltattak alkalmat. Ily formán lehetnének a tanitói körök szűkebbek és tágabbak. A szűkebbeket csupán az egym?s hoz közelebb lakó tanitók képeznék, s ezek volnának a mű­ködő körök, a tágabbak pedig kiterjeszkedhetnek egy egész megyére, vagy akár többre is, s ezek volnának az irányadók. Önként következnék azután, hogy az egymástól függetle­nül fenálló tágasb körök közös célok elérése végett egy­mással érintkezésbe tennék magokat, s talán ezek ismét ha nem is országos, de legalább egyházkerületi körré alakul­nának. Az ily tanitói körök működésének terét általában a népnevelés fogalma határozza meg. Valami ehez tartozik, a mi általában a népnevelésnek nagyobb lendületet adhat, mind arra kiterjeszkedhetik s kell hogy kiterjeszkedjék a tanitói körök figyelme. Ide számítom névszerint: a) az önképzést, b) a népiskolai oktatást, c) a népnevelést szorosabb értelemben, d) a népiskolatanitók külső állását. Ha valakinek, ugy a népiskolatanitónak nem szabad az­zal soha megelégedni, a mit tud ; neki szüntelen szeme előtt kell tartania azon apostoli mondatot: „nem hogy immár elértem volna a cétt, hanem törekszem, hogy valamikép megközelítsem azt." A ki mást tanitaní akar, annak magá­nak jártasnak kell lenni mind abban, a mit másokkal kö­zölni akar. S melyik iskolatanitó mondhatná el magáról, hogy a tökély oly magas fokára jutott már el mind abban, a mi köréhez tartozik, hogy magasabbra emelkedni már nem lehet ? Tökéletes mester (ne szégyeneljétek, kedves barátim e nevet, ennél szebbet sohasem viselhetnétek) csak egy volt e világon. — A tanitói körök kedvező módot szolgáltatnak az önképzésre, miután lehetővé teszik a hasz­nos könyvek megszerzését, melyeket egyeseknek lehetet­len volna megszerezni; alkalmat szolgáltatnak az éltes ta­pasztalt tanítóknak, hogy ezek tapasztalataikat a fiatalab­bakkal közöljék, s a fiataloknak, hogy ezek tapasztalatait felhasználhassák ügyességeiket maguknak elsajátítsák. Az iskolai oktatásban, — valljuk meg csak, — na­gyon hátra vagyunk. Gyermekeink az iskolát nagyon ren­detlenül látogatják; iskoláink nincsenek ugy rendezve, hogy a különben ügyes és szorgalmas tanitó is kellő si­kerrel taníthatna bennök ; iskolai könyveink nincsenek s a melyek vannak, többnyire hiányosak; tanmódunk melyet eddig követtünk a kor igényeinek nem felel meg. Hajdan reá ért a gyermek 15 — 16 éves koráig iskolába járni, s a tanítótól nem kívántatott egyéb, mint hogy olvasni megta­nítsa s a vallás elemeibe bevezesse öt; ha ezenfölül írni és számot vetni is megtanult már igen sokra vitte. — Most sietni kell a gyermeknek, hogy minél előbb választott élet­pályájára készülhessen ; az elemi iskolában 12 éves korá­nál tovább nem maradhat, sőt szerencse, ha már 9 — 10 éves korában ki nem fogják onnan; s ezen idő alatt sok­kal többet kívánnak a tanítótól, minthogy csupán olvasni, irni és számot vetni megtanítsa a gyermekeket, s vajmi ke­vésre menne, ha a régi modor mellett akarna megmaradni. A tanitói köröknek mind ezen bajokra is ki kell figyelmö­ket terjeszteniük, azok orvoslása iránt módokról gondos­kodniok. Miután továbbá az iskolatanitó hatásköre nem szorít­kozik kizárólag az iskolára, hanem kiterjeszkedik mind arra a mitől a nép jólléte feltételeztetik ; miután az ő hiva­tása a nép mind szellemi életének, mind anyagi jóllétének emelésen dolgozni; a tanitói köröknek jut az a szép fela­dat, módok és eszközök felöl gondoskodni, hogyan felel­hessen meg a tanitó ezen apostoli hivatásának minél inkább. A tanitói köröknek szükségképen ki kell végre fi­gyelmöket terjeszteni a tanitói hivatal külső állására is, mely fájdalom épen nem mondható fényesnek, akár az anyagi jutalmat tekintjük, melyben a tanitó fáradozá­saiért részesül, akár a polgári állást, melyet a társadalom­ban foglal el. Ez nem maradhat igy, nem szabad igy ma­radnia, el kell az időnek jőnie, a hol a tanitó érdemeihez illő jutalomban és tiszteletben részesüljön! S hogy ez az idő minél hamarább bekövetkezzék, tőletek függ legin­kább, szeretett bajtársak. Magatoknak kell azon állást ki­vívnotok, melyre magatokat méltán érdemeseknek tartjá­tok. Ha arra akartok várni, hogy mások tegyék ezt he­lyettetek, soká fogtok várni. — S im itt ismét egy szép és jutalmazó tér nyilik tevékenységieknek I Foglaljátok el, tisztelt barátim, e tért bátran, ha so­kat kellene is rajta küzdenetek, ha nem jutnátok is azon­nal óhajtott eredményhez, azért ne csüggedjetek, a bátoré a pályadíj. Csak magatok közt legyetek, egyek a célra nézve, mely után törekesztek, egyek a szeretetben, egyek a lankadatlan törekvésben a kitűzött cél után, — győzni fogtok. Még egy pár szót, — (bocsánat ha már igen is hosz­szura terjedt levelem), — az általatok tervezett „N é p­iskolai Közlönyre" vonatkozólag. Hogy a nép­iskolának is legyen közlönye, azt nagyon célszerűnek, sőt okvetlen szükségesnek tartom, nem azért, mivel az ko­runkban már igy van szokásban; — ha van a gazdászat­nak, borászainak, agarászalnak, — hát miért ne legyen a népiskolának is közlönye, — hanem azért, mert ezt valósá­gos életkérdésnek tekintem, — Ez fog még csak életet árasztani a népiskolai körökre. Ez fogja a tanítókat elszi­geteltségökből kiragadni, az szolgáltat nekik módot néze­teiket egymással kicserélni, ez fogja a közönség figyelmét is a népnevelésre irányozni; szóval a tanitói karok csak akkor fognak eredménynyel működhetni, ha közlönyük le­end. — De írott közlönyök a célnak csak kevéssé vagy épen nem felelhetnek meg. Az ilyenek irálygyakorlatok­nak megjárják, de a népiskola életébe vágó eredményeket nem 'idézhetnek elő. — Azon kell tehát lennetek, hogy nyomtatott közlönyre tegyetek szert, ha eleinte csak min­den két hétben jelenik is az meg. Itt egyik oka miért a tá­gabb tanitói köröknek közelebb kell egymáshoz vonulni, hogy egyesült erővel legyenek képesek létre hozni azt a mi kisebb köröknek lehetetlen volna. — Hogyan legyen ezen közlöny szervezve; arról ugy hiszem, még elég időm marad, nézeteimet veletek közölni; csak azon kérdésre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom