Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-18 / 51. szám

hoffv nemzetünknek általában a tudomány O */ nem indigentiája. Még a művelt osztály legnagyobb része is —• fóleg a komolyabb — olvasást, és az ismeretekben a gondolkodó világgal együtt baladást nem tekinti életszükségének. Leszámítja minden szükséges kiadásait, le még szükségesnek érzett mulatságait is, és ha mi ezeken felül életkellékeinek fedezésén túl maradt pénze, azon azután talán vesz (vagy vetetnek vele), valami könyvet, vagy előfizet valami hírlapra is. De hogy valaki ha máskép nem lehető hát háztartását vonná összébb, asztalát és mulatságait kevesbitené, mivel elméjének a táplálását és gondolatkörének gazdagítását is nélkülözhetlen életszükségének s egyszersmind éleményének érzi, ez nálunk — fájdalom — a ritkaságok ritkasága. Ha ekképen az irodalomra fordítandó költséget még valóságos fényűzési cikkeinknek is utánna következő fölösleges kiadósnak tekintjük, akkor természetes, hogy a legtöbb embernek és sokszor nincs pénze könyvekre és lapokra; valamint innét — csakis nálunk — érthető, hogy egy vagy két évi rosz termés avvagy rosz gabnaár még becsesebb irodalmi vállalataink létét is fenyegeti. Ha visszatekintünk Kazinczy korára, és másfelől legalább szépirodalmunk s politikai napi sajtónk mai közönségét nézzük, tagadhatlanul nagy haladást látunk. De ha e mellett meg hazánkfiainak félszázaddal ezelőtt volt anyagi viszonyait az utóbbi, — épen az irodalom emelkedése évtizedeiben történt változásaival egybehasonlitjuk, meggyőződünk róla, hogy egyáltalán nem honpolgáraink vagyoni emelkedésének arányában növekedett az irodalom és közönsége,*) hanem inkább a közvagyoni romlás dacára is abban a mérvben gazdagodott az, a mint nemzetünkben mind inkább szaporodott azoknak száma, a kiknek az olvasás indigentiájává vált.— Innét nagyon érthető, hogy az irodalomnak csak *) Vagy ha valaki nem restelli végig tekinteni a „Prot. Lap" előfizetőinek a névsorát (hamar készen lesz vele), — meggyőződhetik róla, hogy lelkészeinknek az olvasó nagy kisebbségéi, és nem olvasó nagy többségét egyáltalán nem vagyonbeli külömbségeik, s egyházaik nagysága szerint látja osztályozódni. M. A. is azon ágaiban tapasztalhatunk jelentékenyebb külterjes növekedést, a melyek iránt a közönség érdeklődése legalább időnként felébredt p. o. a szépirodalomban és a politikai napi sajtóban, de már a tudományban, s kiváltképen a protestáns tudományosság terén nem dicsekedhetünk vele. Sőt ha mi közérdekeltség e téren már néhanéha mutatkozik is, az azért nem oly állandó, és azért nem szüli meg a várható eredményeket, mivel nagyrészben, vagy legalább a nagyrésznél külső okok által tápláltatik. — Igy p. o. már tanodáinkban az ifjúságnál azt tapasztaljuk (ide nem értve a kivételt képező keveseket); hogy általában nem ismeretszomjból, nem az emberi tudalom egyik vagy másik köre iránt fiatal lelkesedésből tanulnak, hanem bizonyítványért,* vizsgaért, illetőleg csak azért, hogy minél elébb lehessenek ügyvéddé, vagy pappá. — De hogy az ifjúság practicus-önérdekén túlemelkedve tudományos irányokért lelkesülne, s maga a tudomány iránti érdeklődésből látogatná és figyelné az előadásokat, ez nálunk ritkaság, és nem tanodáink ifjúságaiban uralkodó közszellem, nem ugy miként ezt az eleven tudományos élettel biró egyetemeknél láthatjuk, a hol már az ifjúság a különböző tudományos irányok szerint különül pártokra, s a tudomány elvei iránt oly mélyen érdeklődik, hogy képes logikai kategóriákért vivni párbajokat. — Ez a — maga a tudásért lángoló érdeklődés hiányzik fiatalságunkból, pedig azt semmi kényszerítő törvény szigora sem képes pótolni. Csak az ifjúság csapongó lelkesedéséből képződhetik ki a férfiú határozott, kitartó munkássága, — Es mi az eredménye annak a csupa bizonyitványért, hivatalért ,,muszáju

ból tanulásnak ? Elöször is az, hogy legfölebb az illető tanárnak a kéziratát, vagy azt a könyvet a miből tudja, hogy a vizsgán felelnie kell betanulja, mint a tízparancsolatot, s egyebet ugyan nem olvas, tovább nem is gondolkodik.— Azután pedig, ha a szükséges vizsgáit letette, s hivatalt nyer, vagy ekklézsiába jut, első dolga, hogy könyveit félrevesse, s azt is elfelejtse, a mit betanult, nem hogy ő még azontúl is vegyen könyvet és olvasson. Ez egyik nagy oka azután, hogy annyi sok, bizonyítványai szerint kitűnő tanuló, szép reményeket keltő ifjú az életben jelentéktelenné csenevészül, nyomtalanul enyészik