Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-04 / 49. szám

6. 72 darab névkönyvért ... 25 frt 20 kr 7. T. t. esperes és jegyző uraknak a Kolozsvárit tartatott közzsinatra úti költség 40 „ ,, „ 8. Részi, zsinatok tartására . . 387 „ 82 „ 9. Egyes költségek .... 2 ,, 99 „ Összesen 1275 frt 95 kr o. é. Megy át következő évi számadásra: 1. Cassa maradék készpénzben 106 frt 42 kr 2. Külömböző cimek alatti hátralék . . 161 ,, ,, „ Összesen 257 frt 42 kr o. é. Nyolc ekklézsiának, 3-nak torony — 4-nek templom — egynek papi ház épitésbeli költségeik tekintetéből, szabályok értelmében, a kros élötökebeli illelöségök 34 frt 38 kr o. é. elengedtetetí. — A cassa maradékból egyházmegyénk illetőségébe, az isk. tanitó képezdének 63 frt o. é. elküldetett. A külömb cimek alatti hátralékok felszedetni és rendeltetésök helyere beadatni határoztattak. Ezen kivül, az egyházi vizsgáló biztosság, kebelben vizsgált meg 33 anya 27 leányegyházat, a központban 31 anya 20 leányegyházat, melyektől a közigazgató urak, mindenütt az illető pap vagy egyházi gondnok által ellenjegyzett napló könyveik szerint, a központban napjára 7 frt 36 krjával, a kebelben napjára 3 írtjával o. é. összesen 366 frt 10 kr nap díjt vettek be. Végül, minthogy, közelebbi tudósításom beküldése után, t. Szabó Sámuel vásárhelyi tek. tanár úr ,,Az erdélyi ev. ref. fő- és középtanodak tanárainak I. és II. értekezlete" cimü cikke első felében (Egyh. és Isk. Lap 38 — 40 sz.) a nagytiszteletü szerkesztő urat, tudósításom felvételéért, az erdélyi ref. tanárikar nevében, becses lapja hitelének elvesztésével fenyegeti, engemet pedig, oly eimekkel kíván felruházni, melyekről, ha szintén elismerhetem is, hogy „eröszakot követett el tolla hegyén, nehogy olyat írjon, a mi hozzá igazán nem illő, teljességei el nem ismerhetem, hogy „hozzám vagy reám illők-' lennének; becsületbeli kötelességemnek tartom még egyszer és e tárgyban utószor kis tért kérni, hogy B. jegy alatti tádósitásomért „alájegyzett nevemmel állhassak jót'' és megtámadott pontjait igazolhassam. Mi a t. tanári értekezlet feliratát érintő pontot illeti : Erről annyit írtam „Hallottuk még azt is, hogy a t. tanári testület megmásitását kérte a mélt. főegyházi tanács azon határozatának, — melynél fogva értekezleteikre a közelebb lakó esperesek meghívását rendelte. Hogy az igaz, azt hiszem a tek. tanár úr sem fogja kétségbehozni, ha saját tudósítását a 40. sz. 1296. lapon az f. pont alatt, még egyszer átolvasni kegyeskedendik—mert ezt csak nem állitandja talán, hogy a felirat végén, alapszabályaik 6-ík pontjából (e pont végszavai szerint, az értekezlet „ha szükségesnek látja üléseit zárttá is alakithatja" azaz ha ugy tetszik azt mondhatja, kegyelmeteknek pedig tiszt, uraim stb. tessék kalapjaikat venni és ez alkalommal távozni, majd holnap vagy holnapután, résztvétöket legszívesb készséggel, nyilatkozataikat legőszintébb rokonszenvvel fogadjuk) kiindulva tett nyilatkozattal, elég volna téve a mélt. főegyházi tanács 1. 2. 3. sz. alatti módosító határozatainak. Az ezután következő, a tek. tanár űr által is idézett ezen szavak „Csodálatos darab idő óta" stb. az én megjegyzésem. Igazolására több egyes adatokat hozhatnék fel, de a tek. tanár úr ezen fáradságtól megkímélni szíves volt, mert saját tudósításában az 1298 lapon, magyar honi testvéreink kedvéért, oly epületes felvilágosítást tart, erdélyi fő és középtanodáinknak, „közvetlen a mélt. fő egyházi tanács kormányzata alatt, százados tapasztalat, senkitől kétségbe nem vont eredmény, a Ieglerhesebb körülmények között fentartott független önkormányzati jogai célszerűségéről, s ezekből kifolyólag a tanári értekezletek egyházi felsőbbség alatt s részvéttel nem tarthatásáról, — mely azon kivül, hogy bármelyik vásárhelyi céhmesternek példányul szolgálhatott volna, az iparszabadság ellen tartandó beszédre, teljesleg elégséges megjegyzésem első fele igazsagának kimutatására. Ugy Játszik azonban, megjegyzésem ezen végszavai — „Valóban prot. nevelőintézet tanaraihoz illőbb lesz vala stb. hatottak legnagyobb mertékben a tek. tanár úrra, mert ezek miatt „követett el eröszakot tolla hegyén" is. Légyen szabad a tek. tanar urat utasítanom az 1861-ik évi főt. közzsinat határozataira tett mélt. föegyház tanácsi észrevételek 16. pontjára, mely midőn jogosítja a papokat, véleményeiknek egyházi ügyekben hírlapi úton nyilvánítására, nem tesz kivételt a t. tanári testület tényeire nézve, — s egyszersmind figyelmeztetnem azon tagadhatlan igazságra, hogy bár mennyire tisztelőire méltó s kiválóan értelmes, az erdélyi, általain is igen tisztelt, ref. tanári testület, mégis csak emberekből áll és nem csalhatlan. Egyébiránt hajlandó lennék ezen szavaim helytelenségét elismerni, ha a felküldött alapszabályok módosítás nélkül megerösitelvén, az esperesek stb. hallgatással mellőztettek volna. De miután, a mélt. egyházi főtanács, mint a fő- és középtanodák és egyszersmint anyaszentegyházunk főkormányzó testülete, szükségesnek és hasznosnak látta, a felküldött szabályokat esetleges, illető fögondnok urak rendes elnöklete és körlelkészek, azaz, hogy a tek. tanár úr kifejezését használjam, Erdély értelmisége, azon részének, mely több mint 550 papból áll, legkitűnőbbjei odarendelésével módosítva, erősíteni meg, — midőn az ezen határozat megmásitását kérő feliratnál egyebet illőbbnek mondottam prot. nevelőintézet tanáraihoz, meggyőződésem szerint, a legszelídebb kifejezést használtam. Azonban e megjegyzésemmel, nem akartam beállani „egyedül" Erdély közvéleményének, hanem „egyedül" a nyilvánosság egyik tisztelt organumában a közvélemény bírálata alá bocsájtottam magán véleményemet. Most miután a tek. tanár úr tudósításából meggyőződtem, hogy fel-