Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-04 / 49. szám

E nczet valamint a kijelentést folytontartónak tekinti, ugy az inspiratiot is az istenire irányzott minden szellemmunkásságban hiszi feltalálhatni, a nagy német költő amaz ismeretes szava szerint: „Alles Höchste kommt von Oben." De ezzel — mondjuk ki egyenesen — az Irás kiváló jelleme és szabályozó tekintélye halomra van döntve és semmiképen nem igazolható, hogy az egyház a vallásos szellemnek bizonyos korig folytatolt irodalmi munkásságát isteninek s ennélfogva csalhatatlannak veszi, e bataron túl pedig mind a mi iratik puszta emberi mü. — A vallástartalom maga e kiváló jellemet amaz iratoknak nem kölcsönözhette, mert hisz irtak azóta is vallásos tartalmú könyveket, melyek akár az eszmék tisztaságát, akár az előadás fenségét tekintjük sok bibliai könyvvel bátran mérközhetik, mint pl. a „K r i s z t u s követéséről" irt felséges könyv; de azért jutott-e valakinek eszébe azt a szent könyvek közé sorozni ? Ha pedig az irók egyéniségétől származtatjuk az egyes szent könyvek isteni voltát: akkor az ujabb tudományos vizsgálatok után vajmi kevés tarthatna igényt feltétlen tekintélyre. (Vége köv.) ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. IX. (Folytatás.) A latin nyelvtanítás célja nemcsak az, hogy a reáltanodában megkívántató mindenféle nyelvtani olvasás ez úton egységes, biztos álláspontra jusson, és hogy a bármely nyelvnek tudományosan elsajátithatására kellő szófejtési és szófiizési alapvetés megtörténjék; hanem egyszersmind az is, hogy általa bizonyos logicai fontosságú képzési tényezőt nyerjünk, — a mennyiben a felsőbb osztályok latin-olvasmányaiban a római szellem és életnek anynyira fejlesztő átnézete van adva. E cél pedig ugy érethetik el, ha az alsó- és középosztályok e nembeli nyelvészeti tanulmányköre csak épen arra szorittalik, a mi a felső osztályokra nézve mulhatlan előkészítési alapul szolgálhat; továbbá, ha ezen kiszabott tankörben, az ismeretek kellő biztossága mellett az alkalmazásbeli ügyességet sürgetjük; ha mindegyik osztályban gyakoroljuk növendékeinket a latinra átfordításban ; ha a kitűzött olvasmányoknál azok értelmének tisztán felfogására, a mondatok szerkezetére, összetűzésére s a latinnak minél inkább megfelelő hazai nyelven kifejezhetésére különös súlyt fektetvén, minél többet olvastatunk. Ugyanezért az értelmezésnél nem szabad csupa nyelvtani vagy szótári kitérésekre pazarolni időt s figyelmet. Annyi kívántatik itt, hogy a könnyebbszerű történelmi próza és az elbeszélő költészet nyelve jól megértessék. Valamint már az elölt használtattak, ugy most is bizton felvehetők Caesar, Sallustius, Livius, Ovidius, Virgilius, Cicerónak némely könnyebb beszédei, — ugy szintén s főleg ajánlatos lenne iskolai használatra egy jó Chrestomathia pl. Livius válogatott helyeiből, mellé csaiollatván más több prózai s költészeti írókból szemelvények, kivált Tacitusnak Germania cs Annales c. müveiből, néhány óda és egyéb jeles részletek Horatiusból stb. Latin olvasmányoknál is szükségkép megkívántatik, hogy a felvett darabok egészben áttekintve s azok tartalma egyes fö részleteik szerint felfogva tárgyaltassanak, s a növendéktől számon kéressenek. — Francia- és angolnyelv tekintetében, a nyelvtani részletekben oly biztos jártasság, a szótári készletnek annyira kimerítő elsajátítása , és a mindegyik nyelvben sajátszerű kifejezéseknek oly mérvben tudása kívántatik, hogy azáltal a növendék mindkét nyelv prózai és költői irodalmát érteni, egyszersmind szó-és írásbeli szabatos beszédre és fogalmazásra képesítessék. Mindjárt kezdettől azon igyekezzék a tanitó, hogy az ujabb nyelvekben adandó tanórák ne tisztán elméletiek legyenek, hanem bizonyos gyakorlati alkalmazással együtt járjanak. Mindamellett is pedig nem lehet a tanoda feladatául tűzni azt, hogy a társalgási nyelvben s folyó beszédben teljes készséget idézzen elő; hanem tért kell engedni a növendéknek magán gyakorlatok útján eszközlendő önművelésre, Francia színdarabok nem záratnak ki feltétlenül az iskolai használatból; azonban tanodai tárgyalásra inkább történelmi próza, és pedig erkölcsi és növelési szempontból helyes megválasztással, ugy szinte az ifjúkor igényeihez mért költészeti darabok ajánltatnak s veendők fel. Mint a gymnasium kevéssé foglalkozik szabályszerű tantárgyul a görög és római irodalomtörténettel, ép ugy kell bánni reáltanodáknál a francia és angol irodalommal. Kielégítő itt a szükséges történelmi közléseket az olvasmányok tárgyalásához csupán mellékelni. Az olvasásnak biztosan folyó könnyüségére, a kiejtés pontosságára — az uj nyelveknél — kiváló gondot kell fordítani. Bármely idegen nyelv tanítása alkalmából nem mellőzendő jeles gyakorlat a hallomás után fordíttatás. — A történelem tanítása a két alsóbb osztályban egyelőre majdnem kizárólag bibliai történetre szorítkozik, ehhez járulván a görög és, római őskor —s a germánok mesés előkorából és az ó-korbeli kitűnőbb férfiak életirásából vett elbeszélések. A negyedik osztályban már a görög és római történelem fontosabb eseményei adatnak elő; harmadikban pedig a brandenburgi — porosz, és pedig az összes német történetre vonatkozásaiban tárgyalandó. A két felső osztályban végre elöadatik az uj kor három főbb nemzetének: — német, angol, francia — története összefüggő teljességben s a művelődés-történetre is kellően kirekesztő figyelemmel. E tekintetben céltalan dolog lenne bizonyos neveket és számokat tanítani a nélkül, hogy megelőzőleg azon történelmi összetartozás, melyben előjönnek, kimutatva adatnék. A történellanitás végkép elhibázta célját, ha az események csupán az emlékező tehetség gazdagítására irányzottan adatnak. Ellenkezőleg miközben a történet kitűnőbb személyei egyéni sajátságaik jellemvonásaiban mintegy kidomborulva adatnak elő, ez által bizonyos saját jellemképzö hatást gyakorolunk az ifjúságra, beavatjuk annak titkába, hogyan kell az eseményeket okfejtö (pragmatica) szerves