Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-27 / 48. szám

és illeték-kiszabás körüli közreműködéstől, az egyházi felsöség és alárendeltjeik közt, a közerkölcsiség érdekében elengedhetlenül megkívántató, megadóztatási kényes természetű kérdések közibök dobása esetére pedig állandóan fen nem tartható szeretetteijes egyesség és jó békesség érdekében mindenkorra megkíméltessenek. (Hortobágy.) TÁRCA. A MOLDVA-OLÁHORSZÁGI MISSIO KÉNYSZERÜLT NYILATKOZATA. A „Prot. Lap" 44-ik számában t. Koos Ferenc úr, a bukaresti egyház elnök-lelkésze a LXVII. missio levélre megjegyzéseit oly modorban tévén meg, melyet felelet nélkül nem hagyhatok: teszem azt a következőkben. 1. T. Koos társam maga nyilvánitá előttem, hogy minden ajtó megzörgettetett általok, s a többek közt a prot. kormányokhoz, s a fenséges osztrák kormányhoz is folyamodtak. Most jő világosságra, hogy csak a hollandushoz, s az osztrák császár 0 Felségéhez mint védurokhoz. Boldog Horatiusok. Az előbbire azt mondom, hogy ha ide vonatott le a dolog csak a hollandus királyhoz történt folyamodás ; az utóbbira pedig hogy sokszor megesik mindenkin azon szerencsétlenség, hogy a pars pro toto és a totum pro parte hitének nagy csalódásába jut. 2. A lekötelező kegy értelme ez: midőn valaki előtt jó renomméban állunk, s hozzá szükségben esdeklünk, hibás-e egy harmadik, ki hinni vagy remélni merész, hogy kérésünk meghallgattatván segittetni fogunk, s a segély és kegy mindig lekötelez, mint engemet a magyar prot. egyház pártfogása, melyet eddig tehetségemtől kitelhetőleg megérdemelni igyekeztem. Én nem akartam t. Koos társamat gyanúsítani, ki ha tisztának érzi magát nagy kár, hogy mentegetődzéshez vagy mosakodáshoz fogott. 3. Hogy csak a missiót ajánlom : feleletem, mert a missio sokkal jobban igényli a segedelmet, mint a bukaresti templom. Továbbá a missio fentartása, miután magaménak ismeri a prot. s közelebbről egyetemes ref. egyházunk, a t. közönségnek erkölcsi kötelessége. A missio vivője én vagyok. Nekem kell minden szükséget előterjesztenem, s annak betöltésére lelkem esedezésével kérnem a részvevő közönséget. A. bukaresti egyház kevés hián két ezer aranyat költött el capitalisából. Ebből magából lehetett volna okos gazdálkodás mellett egy templomot épiteni, a mint hihetőleg szándok is volt akkor, midőn t. Koos társam valamelyik újságban nyilvánitá, hogy a bukaresti egyház maga erejéből épit templomot. A dolog máskép ütött ki. De én vagyok oka, a ki sem a terv elfogadásánál, sem a templom alapja tételénél jelen lenni szerencsés nem voltam? Avagy azt kivánná-e tőlem valaki hogy azt mondjam: a bukaresti szentegyház most egy költséges szép templomot épit, mi ugyan szükségben vagyunk, de nem tesz semmit minden áldozattal most oda forduljatok, hol hogy tágasabbat és nagyszerűbbet építsenek, elronták a fa, de erős, ócska templomot, hogy valahogy Bukarest el ne maradjon. Én kértem és kérek mindig a missiónak, melyben négy rendes egyház van; — semmi töke úgyszólván csak a kiáltó szegénység, ugy hogy élni alig tndnak, és ha ki kell mondani sokszor a sok éhezés miatt a belső templomokat, alig bírjuk épiteni. Kérünk tehát a missióra, s hála Istennek a mi kegyadományt kaptunk azon ügy fentatrtására, mely az egész prot. egyházé: abból templomokat, iskolákat építettünk, s még eddig az egész missio nem került annyiba mint a bukaresti templom. Kérünk tehát, és a mit kapunk se meg nem éljük, sem máshová nem fordítjuk; mert négy esztendő óta mióta e missiót visszük a magunk szükségére, ételére, ruházatjára a szent siklusokból még egyetlen egy krajcárt sem fordítottunk, mint legközelebb megjelenő missioi évkönyvünkből ki fog tűnni. Nem tizedeltük meg a szent adományt mint tiszteletes Koos társam a Kolozsvártt s másutt gyültet, s midőn ily állapotban kérünk, s a missiót elöbbvalónak jelentjük mint a bukaresti templomot, melynek fölépítésére szintén ha nem anyagilag de szellemileg lelkesitöleg igyekeztünk befolyni: ugyhiszem senki méltó neheztelésére érdemesek nem vagyunk ! 2. Hogy a bukaresti tisztelt egyház sokban segített engemet a ploesti építésben, igaz. Néhány arany az egész, melyet ott házankénti megkereséskor kaptunk, mint az idegenektől szintén. Önkéntjövő jótéteményben azonban részesülni szerencsések nem valánk; mert avagy ugyan kérem tartott-e vagy egy buzdító beszédet t. Koos társam a bukaresti szent egyházban a missióra ? Megjárnám ha még ezt is be tudná bizonyítani. 5. A missió nem különzi el magát, csak eddigi irányát tartja meg, azért pedig, hogy csak saját tetteiről legyen felelős a jövendőben. Elég ez is nekünk. Hogy a bukaresti különben tisztelt egyház, melynek köpönyegét most is magára vette tiszt. Koos társam, sem nem szülte sem nem tartotta fenn a missiót, s igy anyai nevét kénytelenek vagyunk igaztalannak nyilvánítani: majd kiderül egykor. Én nagyon sajnálom, hogy e nyilatkozat tételére kényszerítve érzem magam. Mindazon-által teljes tisztelettel kérem a missió pártfogó közönségét azon hitben lenni, hogy a bukaresti neheztelés miatt nines semmi hátrány, visszük Isten segedelmével az ügyet előmenetellel, s bármit mondjon vagy írjon az én jó barátom és társam t. Koos úr, a ki szeretné ha már a sok mindent megsokalva az ügyet megunván s Kecskemétre vagy máshova professornak mennék teljesen desperálva és megtörve: én hála Istennek, testben lélekben egészséges vagyok; s a jövő iránt oly lelkesedéssel viseltetem, mintha még semmit nem tettem volna, s pályámat most kezdeném ! Béke és szeretet velünk! Ploest, Márton napján (igy kell nekem nevem napját is megülni). 1864. Czelder Márton.