Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-31 / 5. szám

vala egyházmegyénk, tiszteletteljesen reménylve, hogy alázatos fölterjesztéseink e tárgyban mind a m. főegyháztanács, mind a ft. közzsinat által kegyesen meghallgattatnak. Elmaradt most e kérdés, melyről csak a minap a marosszéki r. zsinat érdemes tudósítója (Prot. Egyh. és Isk. Lap 1862 52. sz.) oly alaposan értekezett, s mely világi, mint egyházi társas köröknek oly élénk vita tárgya, hogy arról már tovább hallgatni a közvélemény előtti mulasztás. Fontosabb kérdés ez, igy szólnak több világi úgyszintén egyházi tekintélyek, mint a notariusi kérdés, s mégis hogy történhetett, hogy e tárgyban az egyházmegyék előlegesen ki nem hallgattatnak! ? Nem akarom én a r. zsinatok felterjesztéseit praeripialni, de nem mulaszthatom el kinyilatkoztatni, hogy nem találkoztam még se egyházi, se világi egyénnel, a ki a marosszéki r. zsinat érdemes tudósítója által a succesios segédpapság eltörlése ellen felhozott érveket ne osztaná, sőt még azokat többekkel is meg ne toldaná. — Mi ugyanis a segédpap — igy szólnak, successio nélkül, biztos állomás nélkül fel se szenteltethetvén — csak pap jelölt, kit még a tiszteletes cim se illethet. Ki adja magát ily bizonytalan, és tekintélytelen állomásra? Csak azon béres szellemű egyén, ki előre ki van békülve a sors minden lehető szeszélyével, s nem törődik azzal, ha a palástot más egyenruhával, a Bibliát más fegyverrel is kell föl cserélni. Az ilyeneket már könnyebben meghódíthatja és martalékul ejtheti a könnyelmű világ csábingere, mint a felszentelés által erkölcsileg, egyszersmind esküvel korlátozott, és a biztos állomás által hálára lekötelezett következési joggal választott ségédlelkészt. De megtörténhetik az érdemes segéddel is, hogy az egyház a rendes választáskor meg nem választja. Mi lesz ekkor sorsa? Ha belső hivatást érez— irtózik más foglalkozástól és tür, vár. Jó, de mig állomása megjö, nem hull égi manna, s ha nincs ősi birtok, s a kegyelem segélyül nem jón, a paizsos férfinak esik áldozatul. Igen, de ezt anyaszentegyházunk önméltóságával megegyeztethetőnek nem tekinthetvén, mivel segitend azon hogy a választáson elesett segédek vándorbotra ne szoruljanak? Elláthatatlan a bonyodalom, a labyrint, melybe az anyaszentegyház az ily successiotlan segédpapokkal bonyolodik. A divatból kiment papmarasztás, dislocatio, candidatio segítségül nem jöhetvén, nincs más menedéke az állomás nélkül maradott segédnek, mint vénségére az iskolába (ha ugyan ily állomása akad) visszavándorolni. De mily visszaélésekre adhat alkalmat a successios segédpapsag eltörlése'— igy szólnak mások. — Avagy nem könnyen kieszközölheti-e akármely nagy egyházbeli pap egyházával, hogy segédet hozzon, és pedig egyfelől ok-, másfelől érdem nélkül. Hisz az angol „sine cura;

'-ság hatalmas hóditő erővel bír. Az egyház pedig érdemes papja mellett egy pár évig nem épen alkalmas egyént is eltűr, tudván, hogy lehető üresedés esetében, tőle niegmenekedhetik s mást választhat, sőt nem épen könnyen beleegyezik-e ebbe, némely értelmes vezéreket nélkülöző, község avagy csak azon kinézésböl is, hogy választások, és igy a korteskedés víg napjai többször elökerülendenek. A successiotlan segédpapság ellen szól tehát azon körülmény is, melyszerint igy a választások száma szaporodnék, a mi pedig a népnek, tapasztalat szerint, kivált a jelen próba-prédikálási rendszer mellett nem épületére, de sok erkölcsi hátrányára van. Mindezek, s több felhozható érvekre a közvélemény annyi súlyt fektet, melynél fogva reményli, hogy anyaszentegyházunk több testületei az egyházmegyék e tárgyban felküldendÖ alázatos felterjesztéseit illő tekintetbe veendik. Megvitatandó tárgyaink valának még az egyház főtanácstól ide utasított papválasztási hiányos szabályok, különösen a próbálási-rendszer feletti kimerítő véleményadás; ugy szintén a patronatus körüli tájékozó felvilágosítások összeszerkesztése, nem különben a körleikészet, papi-, s iskolatanitói értekezletek felállítása. Legyen szabad ezekre nézve lehető alkalommal igénytelen nézeteimet a n. t. szerkesztő ur engedelmével elmondani. Mielőtt bezárnám tudósításomat, értesíteni nem mulaszthatom el, a t. olvasó közönséget, miszerint egész anyaszentegyházunk, nemzetünk kárára, a palotáktól le a kunyhókig mindenki által becsült, neje Fogarasi Anna és 3 gyermeke, családja, számos barátai által forrón szeretett, korán elhalt néhai T. ErÖsdi Mihály helyébe az illyefalvi szép egyházba tegnap köszöntött be esperes nt. Gödri Ferenc úr vezetése alatt a néhainak helyébe, érdemes utóda t. Révai Lajos úr. A helybeli úgyszintén vidéki számos hallgatóság bár búvalelegy de méltó örömkönnyel üdvözölte azt, kinek jó hire, első fellépése oly méltó reményekre jogosít. Nagy Sándor, ev. reform, pap, és aljegyző. ÖRVENDETES HÍR. Kovács-vágási egyház érdemes szegény közönsége Abaujjnegyében, a hegyközi egyházak között eddig is, — de különösen mult 1863-ik év nov. 15-én vallása, egyháza és papja iránt, újonnan épült papháza felszentelésével tartott közlakomán, egyetértő nemes lelkületűk érzetében, sikerdús tevékenységrei képességöket köz öröm dagadó keblek között fejezek ki. Igen, nagyszerű s fényes ünnepe vala e tevékeny s egyetértő népnek, mert emberi nyomok folytán is ritkán élvezhető azon tiszta nemes öröm, melyben többen idegenek is részesülni szerencsések valánk, Annyival inkább mélyen megható volt e közöröm, mert ugy ismerjük az egyházat, hogy birtokra nézve a hegyközön csak nem a legcsekélyebb, de vallásos ihlettségben és buzgóságban óriás nagyságú gyülekezetnek sikerült egyháza kebelében nemes vágyait egyszerű papi felhívó szóra tetté érlelni; sikerült néhány hónap alatt küzdelme, fáradalmai, szorgalma, páratlan egyetértése, áldozatkészsége és bámulásra ragadó kitartása következéséül oly emléket alkotni, mely századokon át hirdetendi említett szép erényeit. Vajha képviselve lehettek volna itt azon egyházak is, melyekben a vallásos közönyösség karöltve jár a közjó