Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-27 / 48. szám

s még" akkor is, ha a latinnyelv tantervökből kizárva volt, nem vonta meg tőlük azon előnyöket, mik az ily nemű tanodákból távozók vizsgatételéhez küttetvék. 1841-ik évben a reáltanodák befejező vizsgálataira vonatkozó kormányi utasítás annyiban változtatott, hogy az egy évi katonai szolgálatba léphetés feltéteül már nem a nevezett vizsgáról nyert bizonyítvány, hanem általában a felsőbb tanfolyamokra mehetés végett szükségelt érettség tüzetett, s kimondatott ugyanakkor, hogy az illető bizottmánynál csak azok nyerhetnek érettségi bizonyítványt, kik a latin nyelvben kielégítő képzettséggel birnak. A Heydt- és Raumerministerium kormányzása ideje alatt a cultus-minister különösen a gymnasiumokat, a kereskedelmi minister pedig az ipartanodákat pártfogolták volt, a reáltanodák sajnosan érezhetöleg szenvedtek. Sőt még azon törekvés is feltűnővé lett, mely szerint a hivatalnokkal- szándékosan minél távolabbra elkülönittessék — t. i. tanodai képzésök körét illetőleg — a felsőbb polgári állástól. Miután azonban a porosz visszahatás ezen kora lejárt, az ujabb közoktatásügy országiára Bethmann-Hollvveg, a kamrák előtt nyilvánitá, hogy a kormány feladata nem lehet más, mint a reáltanodák minél nagyobb elömenetét eszközölni; minthogy egyrészről az azok által teljesített különös életköri hivatásokra képzés a többi szaktanodáktól kellő mérvben nem nyerhető, — másrészről e kívánalomnak a gymnasiumok annál kevésbé felelhetnek meg, mivel azokban a képzési anyagnak oly halmazával borittatnak el a növendékek, mely inkább bebonyolitja és zavarba ejti őket. Ezeknél fogva: „ki kell szolgáltatni a reáltanodákra szükségelt segélyforrásokat, s részökre az államban saját jogi állást kell kimutatni." Ezen nyilatkozatnak, mely a kamrák előtt ily határozottsággal fejeztetett ki: „hivatalom legfőbb feladatának tekintem a reáltanodáknak tulajdon jelentőségükben eszközlendŐ felvirágoztatását," — eredménye lön az 1859. okt. 6. kiadott „tan- és vizsgarend a reál- és felsőbb polgári tanodák számára." Ez külömbséget tesz a kettő közt s a reál-gymnasiumok tantervét igy állítja ki: Tantárgyak és tanórák, Osztályok szerint : VI. V. IV. III. II. I. Vallástan „ Hazai (német) nyelv Francianyelv Angolnyelv . . • . . • . . Földrajz s történettan Természettudományok .... Mértan és számtan Szépírás Rajz 3 4 8 3 2 5 3 2 3 4 6 5 3 2 4 2 2 2 3 6 5 4 2 6 2 2 2 3 5 4 4 4 2 6 2 2 2 3 4 4 3 3 6 5 2 2 3 3 4 3 3 6 5 3 30 31 32 32 32 32 Az ezen tantervhez mellékelt magyarázatokban kifejtetik, miszerint „a reál- és felsőbb polgári tanodák feladata: tudományos előképzést adni az oly hivatáskörökre, mjik egyetemi szaktanulmányozást nem kívánnak. E szerint azok berendezése körül nem a gyakorlati élet legközelebbi szükségletei szolgálnak irányadókul; hanem azon cél, hogy az ezen tanodákban növelt ifjak szellemi tehetségei a képzettség azon fokára fejlesztessenek, mely szerint feltehető, hogy későbbi élethivatásukra szabad önelhatározással lépnek, s azt betölteni értendik." „Nem szaktanodák ezek; hanem szintúgy mint a gymnasiumok, céljukat az általános képzési tényezőkkel s alapvető ismeretek közlésével igyekeznek elérni. Annál fogva „gymnasium és reáltanoda közt elvi külömbözés tulajdonkép nem is létezik ; de igen, kölcsönös kiegészítés viszonya." Feladatuk közös : az összes művelődés alapjait, a külömböző életnemek fö irányzatai szerint, megszerezni. A szétválasztás egyedül a tudományok fejlödöttsége és a köz-életviszonyok elöhaladottsága által lett szükségessé, miért is a reáltanodák mindinkább mellérendelt állásba jöttek a gymnasiumhoz. „Mig a gymnasiumok, céljuk elérése végett, közelebbről a nyelvek s főleg az ó-kori két classicus nyelv tanyulmányozását vevék eszközül, — a mértannal együtt ; addig a reáltanodák, kiválóan jelenkorunkra irányzott figyelemmel, fősúlyt helyeznek a tárgyilagos valódiságban s mindennapi jelenségeiben előttünk levő tünemények világára, — kitünöleg foglalkoznak az anyanyelvvel s az uj európai két világmüveitségü nép nyelvével." A mennyiben pedig jelenkorunkat csak ugy érthetjük, ha az ezt megelőzött multat, mint a melynek fejlődési eredménye, ismerjük: látnivaló, hogy a reáltanoda is a történelmi elemet folyvást tekintetbe venni tartozik; — és minthogy szellemi képzés s ezt tényező ismeretek csakis vallásos-nemzetiségi lét külön színezetű ráhatásával s ezek alapján nyerhetik teljes valódiságukat: ezek szerint ismét kell, hogy vallási és népszerű tanitás, képzés alkossák a reál- és polgári tanodák lényeges jellemét." „Vallás tanításon kivül tehát a többi tantárgyak két fö tanágra oszthatók u: m. nyelvek és történelem, mértan és természettudományok, melyekhez járul harmadik gyanánt — a müalkotási (technicai) készség. Alsóbb osztályokban túlnyomó a nyelvtanítás, melynek a felsőbbekben nagyobb óraszámmal előtérbe nyomuló reáliák felelnek meg ; minthogy a növendéket a dolgok élesenlátó magasabb felfogására is képezni, tehát korán arra szoktatni kell, hogy a szóra, mely által dolgot jegyzünk, figyeljen, — és mivel a nyelvtanítás szolgáltatja az alaki és általános szellemképzés alapjait." „Realtanodák tantervének lényeges alkatrésze a latinnyelv, mint általában kötelezett tantárgy. Ez megilleti a latinnyelvet nemcsak azon kiváló fontosságáért, melylyel bir az újkori enrópai müveitségnek az ó-korral való szerves összefüggésének átértésére nézve; hanem azért isimért ennek tanulmányozása az ujabb nyelvek tanulhatására biztos alapot vető előkészítés, — a mennyiben a latinnak tudása nélkül a többiek értése csak felületes maradhat. E részben már a latinnyelv kiválóan alkalmas arra, hogy a nyelvtani alakok éles inegkülömböztetésénél finom érzékét kifejtse. Nem célszerű tehát ily nagy fontosságú tantárgyat egészen szabad tetszés szerintinek hagyni, nemcsak növelési szempontból, de azért is, mert igy a tanterv közérvényüsége megsemmisít-