Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-13 / 46. szám

eklézsiának, mint Trombitza ,=ez nevezetes erdei tolvaj vala nem régen." stb. Végre: ,,En azért két hét vagy másfél hét múlva összegyűjtők kétszáz papot, azok előtt a dolgot, igy mint Nagyságod előtt megvilágosítom, s talán jobban is; mert hiszem az Istent, hogy akkor jobb egésségem lészen. Erre az asszonyra törvényt tétetek, és Isten bizonyságom Kegyelmes Uram! hogy a holt testének kell megfizetni, amit most elevenen meg nem ád. Mert ki prédikál, órái, ritmizál, énekel neki; holott egy pap, egy deák, egy falusi mester nincs Erdélyben, a kit meg nem bántott, sértett, keseritelt volna e nagy erőszaktétellel." ,,Ez aToféus püspök hathatós peroratioja' mondja Bod Péter: „a mellyből látszik az Isten Házához való buzgósága, bátorsága s fáradhatatlansága. Mennyi volt a jószágon kivül, a mi az eklézsia kezére került, előttem nem elég világos. Ugy értettem, hogy pénz készen lett volna XV ezer forint, drága köntösökben, fegyverekben, gyöngyökben X ezer forint érő. Mellynek egy részét esperestségenkent fölosztották , hogy jó helyjekre kitévén az interessébői a tractusbéli szegény papok s ecclesiasticusok segittessenek, de már oda vagyon az emlékezete i s." A jószágon kivül tehᣠ25 ezer forintnyi tőkét szerzett és adott Toféus a generális eklézsiának, mi oly tetemes öszveg, hogy tekintve a pénznek azon időben, ezelőtt két századdal, ritkaságát és becsét, ma bizonyosan legalább tizszeres értéket képvisel. S mind az, egy század alatt oda lett, elpusztult, ugy hogy mint Bod Péter felsóhajt, meg ,,emlékezete is oda van." Hogy azon villongós, háborús idők viszontagságai az erdélyi reform, anyaszentegyház e nagy kárára befolyás nélkül nem voltak, kétséget nem szenved, de hogy e roppant veszteség gondatlanságnak s hűtlen kezelésnek is tulajdonitható, a következő, és ugyan csak Bod Péternél (Smyr. Sz. Polikarpus. 151. 152. 1.) olvasható adatból világos. „Ennek a püspöknek (t. i. Veszprémi Istvánnak 1691 — 1713) idejében, a melly harmadfél ezer aranyat Toféus adott vala ki a közönséges eklézsia pénzéből, Biblia nyomtatásra, — de arra nem kivántatván, minthogy Tótfalusi kinyomtatta vala maga erején, — Horti István püspök (1681 —1689) szorgalmatossága által, Belgyiomba Amsterdamba helyheztettetett volt jó móddal és bátorsággal, az erdélyi eklézsiáknak jövendő szükségekben való felsegiltetésekre 5 a melly igen hasznos gondolat és gondviselés lett volna, ha abban maradott volna, de a püspök nem nyughatván a Gubernátor gróf B á n f i Györgytől, és kantzellárius Bethlen Miklós uraktól, kiadván az arról való leveleket, mint az eklézsiáknak fő curatori mi gondolattól viseltettek, magok tudták ; onnan felvévén, Erdélybe behozatták. Melly dolgot megértvén a papok, az 1695-d. esztendőbéli Synodusban keményen kérdőre vet ték a püspököt, miért adta-ki azon pénzről való leveleket, és miért egyezett-meg annak Amsterdamból való kimozditásában s lehozatásában ? Megmutogatván az Uraknak egynehányszori fenyegető kemény leveleiket a püspök, és magok lekötelezéseket, amellyel biztatták a püspököt és lekötötték magokat, hogy azon pénznek hasznából az ekklésiákat, oskolákat épitik, segéllik, s az hová a szükség hozza, ekklésia javára oda forditják. Mellyet értvén a papok, megcsendesedtek ugyan ; de azt kívánták a Kurátoroktól, hogy a mit hová költnek abból a pénzből, az esztendőnként előforduló Generális Synodusban mutassák-meg. Annak utánna azon pénznek dolgát vette kezére Bethlen Miklós úr egyedül; hová adta-ki azt interesre, s micsoda bátorsággal légyen, egynehányszor Synodus alkalmatosságával tudakozták a papok, de elégnek tartotta, azt felelni : hogy jó helyjen vagyon, azt félteni, hogy elveszszen nem lehet; számadással is 'arról nem tartozik másnak senkinek, hanem Istenne k." Valóban tanúságos egy kis történetecske ez, hogy miképpen gazdálkodtak némely erdélyi főrangú patronusok is (a fenforgó esetben, gr. B á n f f i György az ország első gubernatora, és gr. Bethlen Miklós cancellár, mint nevezték „az erdélyi Solon") a reform, egyház pénzével, micsoda eszközökkel csikarták azt maguk keze közzé, s végre, midőn a papok elég vakmerők voltak, az önkényesen felvett pénz mikénti kezeléséről számot kérni, azon válaszszal utasíttattak-el, miszerint, számadással arról, az Istenen kivül. senkinek sem tartoznak. Akaratlanul is eszünkbe juttatja e tanulságteljes adat a hasonló számos eseteket az eklézsia pénzének nem éppen lelkiesméretes kezelése felől, — s valóban ha a Generális ekklézsia vagyonából ezen az úton, innen és túl a Dunán, mint innen és túl a Tiszán elveszett pénzt össze számitni lehetne, jelentékeny, szintemesésnek tartható öszveg kerülne-ki. Ideje volt azért, hogy napjainkban e tekintetben is üdvös haladás történt, a mennyiben tudtunkra, több superintenclentiákban a legszorosabb előrevigyázati és ellenőrzési rendszabályok hozattak a közpénzek elhelyezésére nézve. Szilágyi Ferencz. (Vége köv.) ~<>f BELFÖLD. DOROSZLÓ (Vasmegye). Egyházunk életében mindenkor az örvendetesebb jelenségek közé tartozik az, ha az iskolatanitók s lelkészek anyagi helyzetük javulásárul való adatokat olvashatunk. A ki az ily jelenségeknek nagy horderejét fel nem ismeri, s azokat csak hideg közönynyel veszi, — az a népnevelés isteni eszméje s annak akadályairól való helyes fogalom színvonalára még nem emelkedett föl, s csak magán érdekét tevén előtérbe, az emberiség közös szent ügye iránt igazi érdekeltséggel nem viseltetik. A hála szent érzetétül indíttatva sietek egyházi és iskolai lapunk e hasábjain is egy ily örvendetes jelenséget közzé tenni, mely legközelebb a Kőszeg városához órányira eső doroszlai községben a nemes csóói ev. egyháznak 46 családfőket számláló tíók egyházában, hol a hívek cáki fiók egyházbeli testvéreikkel közösen ép ezelőtt 2 évvel legnagyobb áldozatkészségükkel uj templomot építenek — merült föl. Itt ugyan is herceg Eszterházi Pál úr ő főméltósága kevéssel ezelőtt legelő elkülönittetés alkalmával azonkívül, hogy a helybeli, róm. kath. tanító és a szerdahelyi anyaegyházbeli szinte róm. kath. lelkész urak érdekeiről hasonló nagylelkűséggel gondoskodott, — saját erdejéből az ugyan helybeli