Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-13 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. M ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. KÉNYSZERÜLT EXPECTORATIO. Ma holnap hét éve, hogy e lapok vezetését felvállalván, a szerkesztői tövises pályára léptem. — Nem voltak ismeretlenek előttem az akadályok, melyek pályafutásomat nehezitendik: ajtó előtt állott az elvért vívandó harc, s a körülmény, hogy az egyedül álló heti szakközlönyben az ellennézetüeknek is kellend szabad szólást engednem s ellenfeleimmel úgyszólván egy fedél alatt megférnem, helyzetem kellemetlen voltát csak emelé. Mind a mellett, megvallom optimista gyöngeségemet, a keblemben élő ügyszeretet, mely a munkára ösztönzött, azon reménységgel táplált, hogy a szenvedések iskolájában szerzett szívós ságom és lelkem természeti rugonyosságánál fogva majd csak ura leendhetek a kedvezőtlen körülményeknek ugy mint a zörgölődő indulatoknak. Közel hét eseménydús év folyt le azóta, s ha foglalatosságaim kis időt engednének, hogy a tárcámban lévő adatokból a magyar protestáns egyház ez idő alatti beléletének történetét megírjam, fogadom, nem lenne ki elhigyje, hogy a mely testület negyedfél század óta oly törhetlen kitartással küzdött a szabad szó és szabad tett mellett, kebelében annyi kicsinykedő békétlenkedést, a leggyöngébb legyintésre oly érzékenyen feljajduló ingerlékenységet rejtsen, mint a mi egyházunk. Valóban különös tünemény az! mindenki akarná, hozzuk napfényre a hibákat, hogy orvosolhassuk ; de valahogy azokat ne érintsük, melyek az Ő becses személyét illetik ; minden ember szeretné a haladás igényelte javításokat, csakhogy azt a kört ne bolygassuk, a melyben Ő áll. E napokban egy vidéki esperes barátunk a fővárosban mulatván, minket is fölkeresett és beszélgetés közben lapunk állását tudakolta. Feleletül az utolsó héten bejött kéziratok csomagát mutattuk elő, melynek kiadására 8 —10 nyomtatott ív kívántatnék és 8 — 10 hónapi veszekedésre bőséges anyagot szolgáltatna. Az egyik, egy lapunk ellen évek óta törő közlönyben lett érzékenyen megtámadva és hozzánk küldi be keményen megtorló válaszát közlés végett. Nem ismeri helyzetünket és nem is sejti, hogy azon körökben, hol lapunk léte felett határoznak, a viszonyosság elvét ugy értelmezik, hogy ,,ha te vered az én zsidómat, én verem a te zsidódat" s az ütlegek mindég csak egy hátra hullanak. A másik egy méltányló bírálat alkalmával a munka egy pontjára mellékesen ejtett nem helyeslő megjegyzés ellenében egy elveinkkel merőben ellenkező rendszer dicsőítése mellett saját organumaink teljes tehetetlenségét fejtegetvén, elaboratumát lapjainkban akarja kinyomatni, holott annak cáfolatát adni hatalmunkban nem áll, és már egyszer megesett rajtunk, hogy olyanféle cikket épen a végett adtunk, hogy legyen alkalmunk ellennézetünket kimondani, s a vége az lett, hogy lapunkban az első benmaradt, a másiknak kimaradni kellett. A harmadik egy vidéki tudósításban nagyitóval is nehezen fölfedezhető célzásokért nyilt támadást intéz egy egész testület ellen és oly dolgokat piszkál fel, melyeket ha közzé teszünk, tán évekig tartó dulakodást idézünk elő oly emberek közt, kiknek egymást gyámolitani szent hiva-