Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-06 / 45. szám

beszédét. A jeles székfoglaló beszéd néhány nap múlva hagyandja el a sajtót. Felette sajnáltuk, hogy szeretve tisztelt főpásztorunk az ünnepélyen jelen nem lehetett. De tudva a távollét okát, — a jogtanszék ügyének felsőbb helyen előmozditni törekvését, a miben ez idő alatt fáradozott, — szívünk könnyült távolléte miatt azon reménytől kecsegtetve, hogy mig Pápán mi ünnepélyt tartunk , addig ő érettünk haszonnal fáradozik. Az említett egyházkerületi gyűlés elrendelte azt is, hogy az ó iskolai épület a theologusok, neveléstan hallgatók és általában — ha tetszik — a felsőbb tudományokat hallgató tanulók benlakhatására átalakittassék. A gyűlésről vett hivatalos értesítés folytán az átalakítás nem kis nehézséggel járó munkája megkezdetett. Es a munkátisten megáldotta, 48 felsőbb, s 15 kisebb tanuló lakosa az ó-iskolának. Egy hemzsegő élet nyílott meg ez agg — de erős épület — kivül ugyan barna, de belől jól kitisztított, s tisztára meszelt, és most már célszerűen berendezett falai közt. Mily szép, mily lélekemelő ily életvidor ifjúság, — a haza e szép reményei közt lenni: az tudja csak, ki ennek minden mozdulatát szerencsés láthatni és figyelemmel kisérhetni. Ha kérnem szabad volna a gondviseléstől : örök ifjúságot kérnék. — Ha látta volna a t. olvasó közönség mit türt e dicsérendő ifjúság jó kedvvel vidoran, önfeláldozó készséggel iskolai évünk kezdete első napjaiban, midőn szobái kitisztogatva ugyan , de vaságy, szalmazsák, asztalok, székek, tékák, mo-dó edények hiányában voltak, lelkesülten igy kiáltott volna fel :e kisded sereg egy szebb jövő csiráját rejti keblében, e kisded sereg méltó, hogy Isten megtartsa. Most már Isten kegyelméből meglehetős rendben vagyunk, s a fiatal élet, mely ez ó falakat eleveníti, az öröm, vidorság, mely ennek lakosainak arcairól sugárzik, annyira lélekemelő, hogy a ki ezt közelről nézi, s ennek hatását a jövőben sejti, lehetlen, hogy szeméből az örömnek egy-két csepp könyüje ne gördüljön. Isten áldja meg aj főt. egyházkerületet, Isten áldja meg ennek kormányát atyai gondoskodásáért. — Aggódva kérdik talán sokan, aggódva a tisztelt szülék: lesz-e itt rend, lesz-e itt az erkölcsös, lesz-e a tudományos életnek virágzása ? istennél van minden elvégezve. De legyenek nyugodtan. Egy oly ifjúság, ki mint emlitém tűrni tudott, egy oly ifjúság ki a rendre vonatkozólag a barátságos és atyai felszólításnak édes örömest enged, egy oly ifjúság kinek van akarata a jóra, nem hiusitandja meg azon törekvést, hogy az erkölcsi önérzet hozza meg azon rendet, azon szorgalmas szellemi munkásságot, a mit régebben a szigorú törvények eredményeztek. Csalódik, ki nem bizik az ifjúság erkölcsi önérzetében. A közlőitekhez egyet csatolni erkölcsi kötelességem. A népnevelés szent ügye, melynek előmozdításán derék férfiaink oly buzgón fáradoznak, és templomainkba az orgonáknak mind inkább behozása mellőzhetlen szükséggé teszi a praeparandia létesítését, és a zongoratanitást. Egy hitbuzgó, s szent vallásunkat lélekből szerető és tisztelő úrhölgy tek. Nagy Ignácné asszonyság áthatva azon eszmétől miszerint ennek mihamarább létesülni kell, szíveskedett megígérni, hogy, mihelyt a főtiszt, egyházkerület a praeparandiát létrehozza, egy zongorát ajándékoz, s munkás pártfogásával nem szűnik meg oda munkálni, hogy a zene főiskolánkban rendes tantárgy legyen. Isten áldja meg a derék úrhölgyet kegyes gondoskodása és pártfogásáért. Kiss János, hittanár. CSALLÓKÖZI TANITÓI-EGYLET ÉRTEKEZLETE CSICSÓN OCTOB. 18-án. A komáromi helv. hitv. egyházmegye kebelében, ez előtt egy évvel alakult meg a csallóközi helv. hitv. tanítói egylet, nt. Vida Ferenc ócsai lelkész, s tettes Vég Vince urak ikerelnöklete alatt. Minthogy már ez idő szerint tudtomra 3-ik értekezletét tartja e testület, de működésének sikeréről s eredményéről e becses lapok hasábjain mitsem olvashattunk ; a nevelés s tanítás szent ügyének közszellemü érdekeltsége tekintetéből, — mint ez egyletnek jó akaratú ügybarátja, szükségesnek láttam ezt a nyilvánosság előtt ismertetni, s a testület működése iráni — némely szerény észrevételeimet megtenni. A csicsói hitrokon egyház kebelébe egybegyűlt tanítói testület jelenlevő tagjait elsőben is a helybeli népiskola teremébe vezette be — az ügy iránt sz. lelkesedéssel s ifjúi tűzzel buzgó elnökség, hogy egyrészről , midőn a helybeli iskola szellemi előhaladásáról tudomást vesz, s a tanitó használt tanmódszerének hasznos — vagy célszerűtlen alkalmazásáról meggyőződik: másrészről az illető egyleti tagoknak alkalmat adjon találkozásaik, tapasztalataik, nézeteik, s nevelési tanítási, eszméiknek elméleti, mint gyakorlati úton leendő kicserélésére. Sajnosan kellett azonban tapasztalnunk, hogy ez óhajtott, és kitűzött nemes célt, semmi részből nem láthattuk ez alkalommal elérve; már csak annyiban sem — mennyiben az egylet 29 rendes tanítói tagjainak nagyobb száma — az ügy iránt kislelkü-Ieg érezve — ez egyleti értekezleten meg sem jelent, mely miatt a viíatkozási eszmék tere, igen szük körre szoríttatott. — Sajnosan kellett tapasztalnunk azt is, hogy a helybeli tanitó még mindig a régi elavult, s célhoz nem vezető rendszernek hódol tanítási módszerében , e szerint mint a haladó kor igényeivel együtt nem haladó — kívánalmainkat kielégítő sikert — egyáltalában nem mulathatott fel: iskolai tanításait pedig egészben — a szülék hanyag iskoláztatása miatt, még rendszeresen el sem kezdhetvén, — ez okból a legérdekesb , s legszükségesebb tantárgyak mikénti kezelése iránt — semmi tudomásunk nem lehete; — miután ennek végeztével néhányan a tanítói tagok közül — öntapasztalalaikon aíapuii tanmodori nézeteiket nyilvánosan közölték, e korszerű eszmék tüzetesb vitatása, a közügy iránt lelkesebb buzgalommal érző, — s a testület teljes létszáma által képviselt jövő értekezletnek hagyatott fenn. Ezután az egyleti egyházi elnök lelkes beszédében üdvözölvén a jelenlevő rendes tanítói tagokat, mint szintén