Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-31 / 5. szám

jegyeztetik meg akkor, miszerint a középkorbeli egyházi viszonyokat illustráló azon könyv, a 16-ik századbeli reformatiónak fényes igazolása, s egyszersmind hangosan szóló emléke, mely hirdeti, hogy : az egyháznak fejére és tagjaira nézve óhajtott, sürgetett újítása, — reform atio eccleaiae incapiteetmembris, — valóban égető kérdés, halaszthatatlan szükség volt. A hatalmon, — mely a szellem lefékezését, elfojtását máglyák gyújtása által megkísértette, erőt vett a felszabadult szellemtől gyújtott tündöklő fáklya, s homályba borilá amannak nimbusát, — mert a teremtés reggelén mondá az Isten: „Légyen világosság!" (I. Mos. I. 3.) (Folyt, köv.) Szilágyi Ferenc, a magyar tud. akad. lev. tagja. A BIBLIA. X. A Károlyi-Gásparféle bibliafordítás különösön. (Folytatás.) Fentebb emlitém, hogy a Károlyí-Gáspárféle bibliafordítás valódi igazitójának egyedül Tótfalusi Kis Miklóst mondhatni. Hogy az ez által 1674-ben Amsterdamban eszközölt kiadás az elébbiekhez képest tetemes változásokat tartalmazott, már abból is következtethető, hogy annak terjesztése ellen a Zion tülbuzgó őrei oly vihart támasztottak, mintha a vallás ős alapjait megrendítő és minden kegyességet felforgató mü forgott volna kérdésben, pedig csak egy hibás bibliafordítás kiigazításáról volt szó. Ellenségeinek íncselkedései és fondorkodásai ellen T. Kis Miklós 1697 egy védiratot bocsátott közre, melynek teljes címe e következő : vesztést mondja ki • II. L a j o s alatt az 1523-ban tartott budai országgyűlés 54. t. cikke; az 1525-ki rákosmezei gyűlés 4-dik § alatt ,,L u t h e r a n i omnes de regno exstirpentur — et comburantu r." I. F e rd i n á n d alatt: Decret. XI a. 1548 art. 4. „H a e r eses undique tollendas" Decret. XII. a. 1550. art. 12. § 2. „e vu Isis undique haeresibus et impiis doctrinis." Decret XX a. 1563 art. 32. e címmel: ,,Capitanei haereticos fovenles, officii amissione puniantur," mi a lörv. cikkben bővebben igy adatik elő: concionatores haereticos, non legitime missos, ob pravam et impiam eorum doctrinam aliunde pulsos."- S még III. Károly alatt is, 1723-ban! Decret II. art. 9. melynek címe : „Casus notam infidelitatis adhuc inferentes*," a 6. §-ban mondja: publici haeretici, damnatae scil. haeresi adhaerentes. Ezt mondja V e r b ő c z i is : Decret. Tripart. Part. I. Tit. 14. melynek címe: „De casíbus notam infidelitatis afferentibus." § 14. Sz. F. Apologia Bibliorum Anno 1684. Amstelodami impressorum, ut et orthographiae in iis observatae: In Tres Partes divisa. 1. Epistolam Apolegeticam, in qua utplurimum tractatur de alterationibus quibusdam, quae in ea Edilione contigerunt, earum que Generibus, cum Exemplis. 2. Catalogum vocum ibi omissarum, hic restitutarum, ubi interim signantur (duntaxat) Loca de necessariis mutationibus, vei aliis difficultatibus. 3. Ratiocinationem de orthographia eo modo instituenda, Ad multorum praejudicia de iis concepta medendum cum coactione a nobis invitis expressa. Per Nicolaum Kis d. M. Tótfalu Claudiopoli Anno 1697. E könyv, mely a légritkábbak egyike, mert tudtomra a birtokomban lévő példányon kívül a két magyar hazában csak a maros-vásárhelyi könyvtárban létezik még egy példány — egyiránt becses nyelvészeti és bibliamagyarázati tekintetben. Az előszóban elmondja, mi indította öt védiratának megírása és közzétételére, hogy helyesírási következetesen keresztül vitt rendszerét kárhozatos újításnak és a Janssoni kiadásbeli magyar szöveg •6onkitásainak kiegészítését hamisításoknak mondták. A jobbak ugyan mellette voltak, nevezetesen Horti István, erdélyi püspök és Dési Márton örömmel üdvözlik működését s az utóbbi egy levelét e szavakkal végzi: „Tsuda vólna inkább, ha oly nagy jóságos tselekedet sok és nagy akadályok nélkül menne véghez;" de Kis Miklós igen jól tudta,hogy ilynemű vállalatoknál nem annyira a jobbak belátása, mint a többségnek rendesen vak kedvezése vagy ellenszenve szokott dönteni, azért jónak látta a kérdés körülményes fejtegetése által a csökonyöseket is meggyőzni. 0 tehát az emelt újítási vádak ellenében bámulatos szorgalomra mulató részletességgel kideríti, hogy az akkor közkézen forgott Janssonféle kiadása a Károlyi Gáspár bibliforditásának mig egyfelől botránkoztató hibák sokaságától hemzseg és ezerek számra megy a világos kihagyások lajstroma, másfelöl a helyesírás egészen oktalan s minthogy minden elv nélkül szűkölködik, az egyes szók írásában semmi következetesség sincs. Nem ismerek hazai irodalmunkban müvet, melyben a birálati szigor kevesebb animositással és a legkisebb részletekig menő pontosabb lelkiismeretességgel boncolná tárgyát, mint a hogy Kis Miklós e kis védirata teszi. Nem hajhászsza a hibákat, hanem mert megállapított józan elvek szerint és nyomról nyomra vizsgál, a botlások szükségkép ötlenek önként elibe. Sajnos, hogy Kis Miklós nem birt annyi képességgel a jobbnak önerejéből való előteremtésére, mint a mennyi szorgalmat és józan Ítéletet fejteti ki mások hibáinak kiderítésében. De ugy látszik, nem bizott elegendőkép ma-