Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-30 / 44. szám

PROTESTÁNS ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor tpbbszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. AZ IDŐSB ES IFJABB KANTI-ISKOLA JÉNÁBAN. (Vége.) V. A legközelebb jelzett irányzatok ellenében egy másik tudományos irányt kell felmutatnom, a melynek amazokkal egyenes ellentétet képező voltát a következőkben emelhetem ki: A bölcsészeti alaptudomány nem a metaphisika. E nézettel az azonsági bölcselők és Herbart ellen fordul. A philosophiai alapelvek az észbirálatában fogaltatnak. Ez állitásban megegyez Kánttal. Hanem az észbirálata egyáltalán nem metaphisikai ismeret. Sem nem lehet az, sem nem akarhat az lenni ha önmagát helyesen megérti. Az igazi kritika-philosophia tehát semmikép sem lehet azonság tanává. Ez az állítás Reinhold, Fichte, Schelling és Hegel ellen van intézve. De mi tehát akkor az észbirálata, ha nem metaphysika ? Az emberi észnek és annak a tehetségeinek az ismerete. Ez az önismeret csak önészlelés, azaz belső tapasztalás által lehető. A tapasztalati tudomány, természettan. A benső-tapasztalattudománya, benső természettan, azaz anthropologia, s közelebbről psychologia, tapasztalati lélektan. Tartalma anthropologiai, ismerete tapasztalati. Szószerint ez Fries állaspontja. Ezzel tisztában lehetünk azzal az állasponttal, a melyet Fries foglal el a bölcsészetben. A mennyibenő is az ész bírálatát követeli, kantianus. Ha az észbirálat nem metaphysikai, akkor nem lehet egyébb, mint anthropologiai. Ha ismerete1 nem a priori szerzettek, ugy nem lehetnek egyebek mint tapasztalatiak. Épen e pontban rejlik a vitakérdés Fries és a Kánti azonság-bölcselők között. Innen az a polemicus magatartás, a melyet Fries különösen Reinhold, Fichte, és Schelling iránt viseletetik. Ezek a philosophok állnak legközelebb ellenében, és ezek ellen öszpontositja minden támadásait, a melyeket csak később irányzott Hegel ellen is. Ezt a polemicus állást nagyon jól tudta, s tisztán fölfogta maga Fries is, és erre vonatkozó iratai kétségkívül a legtanulságosabb és liatározobb adatokul szolgálnak bölcsészete alapvonalainak és álláspontjának a megismeréséhez. Midőn e vitás iratairól szóllok, nem mulaszthatom el, hogy mellesleg méltánylattal meg ne említsem, miszerint Fries ellenfeleinek méltatásánál mindig oly férfiukép beszél, kinél kiismerszik, hogy csak a tárgyért szóll. Még ott is, hol a legélesebb ellentétben érzi magát vitatársával, belátja ellenfelének jelentőségét, sőt aztnyugodtan elismerve, önmaga tárja föl. Ez mutatja, hogy e férfiú ment volt minden kicsinyeskedő pártszellemtől. Eszembe jut az a hely, a hol Fries Schelling természetbölcsészetéről itél: „ez az egyedül eredeti, nagy eszme, a mely Kánt fő munkájának a megjelenése óta, a szabad szemlélődés körében Németországon megjelent. A természttudományok ujabb kiművelése óta „mondja találóan"* most lőn legelőször az egész természettudomány egy tekintet alá foglalva s ősihibáitól megszabadítva; értem az alaptételben való azt a hitet : hogy az organismust nem lehet a természettan sajátlagos, immanens törvényeinek uralma alatt állóul gondolni, vagy azokból leszármaztatni, hanem 87