Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-17 / 42. szám

mind azoknak, melyek megirattattak a Mózes törvé­nyében, a Prófétáknál és a Zsoltárokban én felölem [OTI dei nlrjpoi&Tjvat 7ravra za yeypappeva év TG) VOFJLÍÜ M(00£(0q Xai TOl<Z TZpOípTJTdtS XCLL <paXpoiq népi éfjLou)." És Máté 5, 17 —19 „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény és Prófétáknak eltörlésére. Nem jöttein, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy azt betöltsem : Mert bizony mondom nektek, hogy mig az ég és a föld elmúlik, egy kis jota vagy egy pontocska el nem múlik a törvényben, mig nem abban mindenek beteljesítettek." Lehetetlen hatható­sabban nyilatkozni az irás szentsége és épségben tartásá­ról, de e mellett sehol nyomát sem találni a holt betühez való ama ragaszkodásnak, mely a farizeusok tanrendszerét jellemezi. Máté* 5, 21 — 44, Jézus az iijás szavait részint mélyebb szellemi felfogás szerint módosítja, részint egye­nesen ellene nyilatkozik: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek : Ne ölj; mert valaki ölend, méltó az ítéletre." „Én pedig ezt mondom néktek, hogy valaki haragszik az ö atyafiára ok nélkül, méltó az Ítéletre; valaki pedig ezt mondja az ö atyafiának : Ráka ! méltó a gyülekezetre: valaki ismét ezt mondja : Bolond, méltó a gyehennának tüzére." „Megmondatott régen ez is: Valaki elbocsátandja az ö feleségét, adjon néki elválásról való bizonyságlevelet." „Én pedig ezt mondom néktek, hogy: A ki elbocsá­tandja feleségét paráznaság okán kivül, paráznává teszi azt, és a ki ok nélkül elbocsáttatott asszonyiállatot vészen, paráználkodik." „Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: A te esküvésedben ne hazudj, hanem a miről megesküdtél, az Úrnak azt megteljesítsed." „Én pedig ezt mondám néktek, hogy semmiképen ne esküdjetek, se az égre: mert az Istennek királyszéke." „Se a földre: mert az ö lábainak zsámolya: se Jéru­zsálemre: mert nagy királynak városa." „Se a te fejedre ne esküdjél: mert nem teremthetsz egy fehér vagy fekete hajszálat." „Hanem a ti beszédetek legyen, ugy ugy, nem nem; a mi ennek felette esik, a gonosztól vagyon/' Ily előzmények után épen nem csudálkozhatni, hogy ha az apostolok a palaestinai zsidók korlátoltságán túlemel­kedve más, a palaestinai szent iratgyüjteményben nem lé­tező iratokból is merítettek. Stier „Sogar die Apocry­phen im N. T." cimü értekezésében az apostoli iratokbeli helyek egész sorát adja, melyek nyilván Apokryph erede­tűek; sőt Judásban 14 v. névszerint is történik hivatkozás Henoch könyvére s ugyanott 9 v. az „Asoensio Mózis"­böl történik idézés. — Mind ez azonban nem azt bizonyítja, hogy — mint a kath. theologusok vélekednek — az aposto­lok a bővített alexandriai szent iratgyűjteményt ismerték el kánonul, mert akkor Henoch és az Ascensio Mósis is a kánonba volna sorozandó, hanem annyi világos, hogy a cano­nicitás fogalmát későbbi merevségében még nem ismerték. Midőn később az uj tudomány felfogásában a hellen irány a szűkkeblű zsidóskodók ellenében közérvényre ju­tott, az egyházi atyák, kik jobbára görögök lévén, amúgy is a bővebb görög szent iratgyüjteményre voltak utalva, az u. n. apokryph könyveket egyformán csak ugy használ­ták és deta Ypaior) címmel idézték, mint a többi bibliai könyveket. Mind ez pedig csak oda mutat, hogy még a sz. atyák idejében sem volt semmi határozott megállapodás arra nézve, mi tekintessék a szentíráshoz tartozónak, mi nem, s hogy ekkép mindenki saját egyéni véleményét követte, midőn ez vagy amaz könyvet a sz. iratok közé sorozta. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. AZ ORSZÁGOS KISDEDÓVÁS MAI ÁLLAPOTA. Az álmosdi kisdedóvó-intézet tör­ténelmi és állaprajzi leírása. (Feleletül a terjesztő intézeti tgazgalóság által 1864. aug. 20-án feltett 25 kérdésre). 1. Chernelházi Chernel József kitűnő hazafi, gaz­dász s nemcsak volt jobbágyainak, hanem általában a népnek is valódi édes atyja, született helyben 1798-ik év február 8-án. Honi gazdászaink legjobbjainak egyike lévén, öröklött birtokaiban hajlamainak megfelelő térre állt, s mezei munkásai közt — mint a szigorú rend és pontosság fenntartója — fájdalmas szívvel tapasztalá, hogy ezt épen és mindenkor a gyermekeiknek különben is többnyire célszerűtlen ápolásával igen elfoglalt anyák törik meg, kiket pedig a munkának megnyerni, főkép nyá­ron át, a mezőgazdaságnál fölötte előnyös; ezeknek hasz­nosítására maga irányában, és keresetnyujtásra azok irá­nyában — a gyermekeikre fordított gondjoknak enyhítése által .— magát elhatározta; ettől fogva minden a mezei munka közben gyermeke ápolására magát elkérő anyát ez­zel vigasztalta: „Ne busulj édes lelkem, nem soká lesz né­ked ily terhedre gyermeked, mert majd megsegít engem a jó Isten oly házat építtetni, a hol gyermekeitek egész nap illő gondviselés alatt lesznek, ti pedig, ha munkaképtelenek lesztek, kellő ápolást nyertek." A nagy lélek nem soká késett e vigaszával, mert 1849. év jul 1-én e községnek kisdedóvó- és koldusápoló­intézet létesítésére 12 ezer pengő frt alapítványt tett, ad­ván hozzá egy 560 frt értékű telket. E fölötti örömét azon­ban meg nem érheté, mivel a következő év jan. hó 30-án ismerőinek méltó bánatára bevégzé nemzetének szentelt életét. Szerénysége örök bánatként nehezedett e község ke­belére, a mennyiben arcképe birtokában nincsen, ehhez já­rul még azon fájdalmas érzet is, hogy hamvai távol a nagyváradi sírkertben nyugosznak. E fájdalom enyhítésére szolgál azon remény, mizserint a nagy elődnek méltó utódja tek. Fráter Imre úr a közóhajnak eleget tesz s az áldott hamvakat mielőbb községünk sírkertjébe szállitandja. Óhajlandó, igen is! mert a nagy honfi porló tetemé­nek sirhantja is képes a zsenge kebelben a kegyeletet s hazája és nemzete iránti szeretetet ébreszteni — alkalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom