Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

tezö 24 könyv közül egynéhány jóval Ezdrás után íratott, s igy természetesen Ezdrás gyűjteményében nem lehettek. Azonban, hogy Ezdrás a héber ősi irodalom helyreállítását csakugyan célba vette és megkezdte, több mint valószínű, csakhogy fáradozása, különösen munkásságának elején aligha terjedt többre mirit a thórára, a minthogy Ezdrás 7, >6 is róla csak az mondatik, hogy THD "IjplD btiip* vr^ niir fn; rm nwtz mir® ügyes Írástudó Mózes törvényében, melyet Jehova Izráel Istene adott. Ezdráson kivül más restauratora is említtetik a héber irodalomnak. A makkabéusok 2-ik könyve 2,12. Nehemiásról mondja, hogy „könyvtárt szerzett, a tartományokból egybegyüjté a próféták és Dávid könyveit és a perzsa királyoknak az ajándékokról szóló leveleit." Nagy valószínűség van tehát a felvételben, miszerint Ezdrás és Nehémiás, hogy az ország helyreállítása körül folytatott nagy munkájuknak a koronát feltegyék, hogy a nemzeti tudat természetes tovább fejlődésének alapját megvessék, a létező irodalmi szellemmüveket írástudók segítségével összegyűjteni s összefüggő egészszé egybealkotni törekedtek. A zsidó hagyomány szerint Ezdrás egy 120 tagból álló collegiumot szerzett. c^iTin viri concilii magni vagy synagoga magna) és e collegium férfiai segítették öt a szentiratok egybeszerkesztésében. A régi theologusok e rabbinicus hagyományt kétségbevonhatlan históriai tényen nyugvónak tartják, mig az ujabbak, mint pl. De Wette, a synagoga magna egész létezését azon mesék sorába teszik, melyekkel a thalmud, hogy ujabb intézményeinek tekintélyt szerezzen, a dolgok uj rendének kezdetét felcífrázni szereti. Az igazság bizonyosan itt is a közép úton van. Mert valamint egyfelől nem valószínű, hogy azon elvadult tömegben, mely a fogságból visszajött, 120 tudós férfiból álló collegiumot összelehetett volna alkotni, ugy másfelől nem is gondolható, hogy Ezdrás és Nehemiás nagy munkájuk keresztülvitelénél más értelmes férfiakat is ne használtak volna, a minthogy ilyenek nélkül a rendezeti istenitisztelet és igazságszolgáltatásnál is el nem lehettek. Mit és mennyit foglalt magában ezen Ezdrás és Nehemiás által szerzett gyűjtemény, azt többé határozottan megmondani lehetetlen. Hogy a thóra benne volt, Ezdrás könyvéből világos, a makkabéusok 2-ik könyvének fantebb felhozott idézete szerint pedig az eszközölt gyűjtemény a prófétákat és Dávid könyveit is foglalta magában, a próféták kifejezése pedig, a mint tudjuk, zsidó felfogás szerint a históriai iratokat is jelöli, Dávid könyvei alatt végre nyíltan a zsoltárok némely részei értendők. És e volt alkalmasint mind az, a mit a nemzeti irodalomból Ezdrás idejében még össze lehetett szerezni, s épen nem oszthatom azok véleményét, kik mint Richárd von d e r A1 m (Theologische Briefe í. köt. 114. 1.) meg Oehler (Hercognak Real-Encyklopaediája „Kanon des altén Testaments" cimü cikkében), azt tarják, hogy Ezdrás a kanonban lévő könyveket egy akkor ínég létezett gazdag irodalomból választotta ki, mint olyakat, melyek az uj vallásrendszerbe legjobban beillettek, vagy csekély módosítással beilleszthetők voltak. Ha létezett volna olyan irodalom, nem képzelhető, hogy a közvetlen Ezdrás ideje után élt misnahbeli férfiak egyet-mást azok közül ne emiitettek volna, a mint említették a fennmaradt apokryph iratokat. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. TANÍTÓI ÉRTEKIíZLET. A győri ág. hitv. evang. egyházmegyei tanítók f. hó 8-án, Téthen tartották a nagy-baráti lelkész úr elnöklete alatt őszi értekezleteket. A tanácskozmány énekkel; buzgó imával és egy megnyitó elnöki beszéddel, 9 órakor vette kezdetét. Minő örömére szolgált nt. Karsay Sándor esperes urunknak, — ki szinte szíves volt értekezletünkben részt venni s bennünket jelenlétével szerencséltetni, mély, belátó eszével tanácsolni és útmutatásokat adni, — mondom kiváló örömére szolgált fárádhatatlan lelkének, hogy valahára mind együtt láthatja egyházmegyénk tanítóit. De örültünk ennek mi is, hogy végre körünkben láthattuk azon egynehány tagját a tanitóigtestületnek, a kiket közömbösség, vagy hidegség, vagy a jó Isten tudja micsoda ok nem tartóztatott vissza az értekezleten való megjelenéstől. Örümünk kibeszélhetetlen, midőn láthatjuk, hogy ama visszavonás és. egyet nem értés helyébe, ügyszeretet, lelkesedés és egyetértés kezd létrejönni, hogy nincs egyházmegyénkben most már egy tanitó is, ki az értekezletek dicső és magasztos célját fel ne fogta volna, ki a tanitói tanácskozinányok gyakorlati hasznáról meg ne volna győződve, nincs itt egy is, kire az elmaradás szánandó bélyegét süthetnénk! Adja is az Isten, hogy ezen örömünk mind inkább nevekedjék és valahányszor egybe jövünk, értekezlet tartása végett, mind annyiszor tapasztalhassuk az egy értelemnek i hatását és élvezetet nyújtó eredményét. Igen, mert ha azt akarjuk, hogy a népnevelés dicső országa létrejöjjön, akkor oly egy értelem legyen közöttünk, mint volt a Jeruzsálemben egybegyűlt apostolok között. És valamint ők, kik egyértelemmel voltak,—szent lelket nyertek, ugy fogjuk mi is azt nehéz de dicső hivatalunkban ajándékul nyerni, mely megtanít minket és emlékeztet, minden teendőinkre és kötelességeinkre. De nemcsak egyházmegyénk tanítóiban láttunk ügyszeretetet, nemcsak ez ö megjelenéseken örültünk, hanem örültünk a szomszéd veszprémi testvér egyházmegye számos tanítóinak megjelenésén is. Különösen a bakony- és somlyóvidéki tanitói értekezletek valának szépen képviselve, sőt a somlyóvidéki értekezlet elnökéhez is vala szerencsénk. Vájjon a t. lelkész és tanitók nem érdemelnek-e tőlünk hálás köszönetet ? Igen ! meg is tettük ezt jegyző-