Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-09 / 41. szám
lul föl a kérdés, vájjon tisztába hozhatók-e azok, e dolgok körül teendő részletkutatások nélkül ? — Igaz, hogy történelmi multunk szellemi fejlődése sok tudnivalót feltételez; azonban különböztessük meg az irót, kinek feladata az eredmények választékos előadása, attól, ki az adottakat befogadja. Amannál a részletek tiszta ismerete kétségkívül elutasithatlan kellék, de a tanulónál fődolog, hogy a tudomány mezején magát tájékozhassa, s igy képesítve legyen a továbbhaladásra. E tájékozást csak nehezítené, ha az állásokat, melyeket az építmény rakásánál alkottunk, ott hagynék, s ez által a bejárás elzáratván, az épület bensejét hozzáférhetlenné tennők. Aragó, a nagy csillagász beszéli, hogy gyermekkorában hozzáfogott volt Grarnier algebrai tankönyve tanulmányozásához ; de eleintén sehogysem boldogulhatott, s midőn a könyv külboritékát nézegette, annak benső oldalán, D'Alambert hires mathematikustól e szavakat találta feljegyezve: „Csak előre, Uram! a meggyőződés majd következik." Aragó e biztató szavakból uj bátorságot merített, folytatta tanulmányozását, s a mit a másik nap tanult, az előtte való nap homályait derítette fel. Aragó példája tanulságos intésül szolgálhat mind-azoknak, kik a tudomány mezején sikerrel haladni óhajtanak. A Kanon. A görög- xavajv szónak eredeti jelentése a latin ,,canna" szóvali rokonság szerint, annyi mint vessző, innen: mérővessző és átvitt értelemben: mérv, szabály. Miután az első keresztyén községek a keringő sokféle vallásos iratokra nézve szükségesnek látták, hogy legyen határozottan megállapítva, melyek tekintessenek azok közül az igaz hit kútfejei gyanánt: akkor a kanon szót azon szent könyvek gyűjteményére alkalmazták, melyek mint az isteni kijelentés hiteles kútforrásai Krisztus egyházának szabályozó okmányaiul tekintendők, megkülönböztetvén azokat ily formán az u. n. apokryphus, félrevetendő könyvektől. Meg kell itt eleve jegyezni, hogy „kanon" és „apokryph" kifejezések nem egyforma értelemben használtattak elejétől fogva. Kautov gyakran általában könyvet va gy jegyzéket jelentett, a honnan a kicsinyítő xavwviov Suidas szerint=libellus; jelentett továbbá különösön egyházi használatban lévő könyvet, a miért az egyházi énekeskönyv, az anyakönyv is xavctív-nak mondatott (1. Suicer Thes. eccl. T. II. p. 40). Szűkebb értelemben használták a xavotv szót a keresztyének nyilvános gyülekezéseiben oktatásra és épülésre szolgáló oly könyvek gyűjteményéről, melyek nyilvános helybehagyást nyertek; csak igen későn jött azon legszűkebb értelemben használatba, miszerint az kizárólag csak „isteni ihletett könyvek gyűjteményét" jelentené. Hasonlókép az Apokryphus szóval is nem egyforma fogalmakat kötöttek össze, mert az különböző íróknál s különböző korokban külömbözőt jelentett. Jelentett ugyan is először rejtelmes, titkos dolgokat magában foglaló könyveket (anoxpuTZTa) elrejtek, titkolok), mely szempontból pl. Nissai Gergely a jelenések könyvét is apokryphnak mondja. Mondattak másodszor Augustinus szerint apokryphoknak, quorum origo non claruit pat r i b u s. Harmadszor jelentett oly könyveket is, melyeket nem tartottak minden ember kezeibe adhatóknak, mert nem minden embernek való dolgokat foglaltak magokban s ennélfogva azokat félreteendöknek mondták vagy Ruíinus szerint : quos in ecclesia legi noluer u n t. Végre negyedszer Hieronymus szerint apokryphus könyvek azok, melyek non eorum sunt quorum titulis praenotantur (nem cimszerüek). A szók értelmének ily ingadozása mellett, ki tudná már most határozottan megmondani, mi nézete volt az ősi egyháznak a Kánonról, holott azt sem tudjuk, ki, mily értelemben vette a kanon és apokryph szókat. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy a dogmatikában uralkodó zavarok kilenc-tizedrészben a szók ily sokértelműségéből eredt. — Sehol nem történt annyi visszaélés a nyelvvel mint a theologiában, a hol gyakran mondunk valamit, annélkül, hogy valamit gondolnánk is, hol hamisan gondolkodunk, mert elődeink hamisan fejezték ki magokat és kifejezzük magunkat, anélkül, hogy gondolható legyen a mit mondunk. A hébernek nincs is kifejezése, mely a görög xa\>a>v szónak megfelelne és valóban sok félreértéseknek lett volna eleje véve, ha a héber szent iratokról e szót soha nem használják. Közfölvétel szerint azonban a biblia két kanonra oszlik : 1.az ó-szövetségi kanon, vagy az izraelitáknak héber, kis részt chaldeus nyelven szerzett szent irodalma és 2. az uj-szövetsógi kanon, vagy az apostoli korban keletkezett és görög nyelven irott ama munkák, melyek a Krisztus történeteit és tanját, valamint az első keresztyén egyház keletkezését és egyes apostolok tanfogalmait tartalmazzák.
