Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-02 / 40. szám

1844-ik évben már gyülekezetet alkotott; lelkes és vallásos földes urai: Tekintetes Csépán Antal, tek. Csépán József, t. Madarász Lajos, t. Molnár Zsigmond, t. Paál András, t. Bárány Károly urak, saját birtokukból, tagosí­tás alkalmával, levonva % telket, ugy egy templom s taní­tói lak számára kellő helyiséget ajándékozván: a tanítói hivatal felállítását lehetővé tették, sőt már 1845-ben fent­álit az iskolaház, s benne az első tanitó megkezdte műkö­dését. A nevezett földesurak vallásos buzgalma még itt nem állapodott meg : 1300 pengő forint segélyt nyújtottak egy templom építésére s 1856-ban a templom fel is épült, s hogy az ily szép áldozatokkal alapított kis gyülekezet pénz­tára hiányt ne szenvedjen : tek. Csépán Antal úr 40 frt o. é. alapítványt tett s ez már három óv óta 120 frt. — t. Csépán József és Csépán Antal urak ismétlen, a tanítói egészségtelen, vizenyős két lakszobát magok költségén kipadlóztatták. A padlózási munkálatot pedig vallásos buz­galomból, Máté István % telkes közpolgór ingyen teljesí­tette. T. Paál Farkas úr a tanítói házat csinos deszka­kerítéssel körülvetette. Hol a földesurak ily áldozatra készek: ott szép lelkű nőknek is kell lenni. A hála és köszönet kifejezésé­vel emliti e kis gyülekezet Székely Ilona aszzonyság, — néhai főtisztelendő Tóth Pápai József superintendens, el­hunyt nejének; — tek. Tóth Pápai Apollonia leányának és t. Kiss Karolina unokájának neveit. Ennyit közzétenni, a hála és tisztelet erkölcsi köte­lessége indított: hogy bebizonyuljon, miszerint nincs tér, hol ne áldozhatnánk, és semmi áldozat sem nehéz, hol tiszta vallásos érzet, s igaz hazafiság lelkesít. B. K. Orgonaszentelés Alsó-Zsolcán: Folyó hó sept. 11-én, Alsó-Zsolcán, megható ünnepély ment véghez. Ugyanis az ottani ref. egyház — mely a vallásos buzgóságáról ismeretes báró V a y család pártfogása alatt régóta szép virágzásnak örvend — a nevezett napon, templomában fölállított díszes uj orgonáját szentelé fel, A különben is kies helyen fekvő helység már jókor reggel ünnepi szint öltött a mindenfelől érkezett vendégek elfo­gadására. Közel és távol helyekről, a nép részint gyalog, •agy szekeren vonult a faluba be; s közlök a díszes uri fogatok egymást érve, hajtattak az országosan tisztelt báró V a y Lajos úr lakására. Tiz órakor délelőtt a szentelési ünyepély kezdetét jelentő harangok megszólaltak — a mikor is a vendégse­reg és az egész nép, templomba gyülekezve : kedvesen le­pett meg mindenkit mindjárt először is, maga a templom helseje; mely virágkoszorúkkal diszitve, kellemes látványt nyújtott a szemlélőnek. Fokozta ez érdekeltséget a min­den arcon elömlő vallásos öröm és lelki meghatottság; mely a gyülekezetnek a megszólamló orgona melletti ének­lésében, még inkább kifejezve lőn. A közös éneklés után, a nép egyszerű fiaiból, jelesül összealakítolt, s ez alka­lomra meghívott ónodi dalárda kezdte rá, ösz­hangzatos szép énekét. Majd főtiszt. Zsarnay Lajos superintendens úr lépett a szószékre — s egy az ünnepély jelentőségéhez alkalmazott szép és buzgó imát mondváw el: abban nemcsak az uj orgonát szentelé fel; hanem az egyház, haza, a nép és egész gyülekezetre is kérte, a mennyei áldást és kegyelmet. A közösen lisztéit főpapot* nt. Kun Bertalan miskolci lelkész úr váltotta fel a szó­székben — és az ünnepélyhez méltóan, érdekes egyházi beszédben értekezett, Máté ev. 15. része 8, és 9. versét vé­vén alapul, azon tárgyról: „mennyiben foglal­lalhat helyet a művészet protestáns istentiszteletünkben?" E tárgyat több ol­dalról bőven kifejtvén ; szónoklatát rövid imával fejezte be. Aztán — a szónoklat közben is párszor szerepelt — onodi dalárda újra rákezdvén öszhangzatos énekét; ezt követé az orgona melletti közös éneklés — annak elhang­zása után ismét a dalárda '„Isten áld meg a magyart!" Kölcsey ismeretes hymnusát, orgona kísérettel zengedezve zárta be a templomi ünnepélyt. Istenitisztelet végeztével, a nagy számú úri vendége­ket, báró Vay Lajos úr ö méltósága vendégszerető laka fogadta be ismét. Jól esett látnunk itt összegyűlve, Borsod megyénknek annyi sok jeleseit — kik között, hazánk nagy embere, s a tiszamelléki egyházkerület főgondnoka, idősb báró Vay Miklós ö exellentiája felé fordult Különösen, az öt méltóan tisztelő közfigyelem : ki megjelenésével, a szentelési ünnepély jelentőségét bizonyára nagyban emelé. (F. L. j TÁRCA. SZÜLETÉSNAPI TISZTELGÉS. A nemesebb érzelműek, kik a nép üdvét szívükön hordozó férfiak valódi érdemeinek elismerésére, s ennek következtében azok iránti hálára buzdulnak, — egyszer nagy zajjal, feltűnő fénynyel pompával, másszor pedig szép csendesen, de tiszta őszinteséggel s meleg gyengédséggel szokták tiszteletük és szeretetük méltó tárgyát megörven­deztetni. Midőn egyrészről főtisztelendő Mádai Károly ág. hitv. — másrészről főtisztelendő Török Pál helv. hitv. püs­pök uröknak országhirü fényes megtiszteltetéseit e lapnak hasábjain olvastuk; az örömnek könycsepjei tolultak sze­münkbe : adjunk ez örömkönyekhez még egy cseppet. Főtisztelendő Haubner Máté urat, dunántúli egy­házkerületünk köztiszteletben álló superintendensét és a n. győr városi evang. gyülekezetnek közkedvességü lelkipász­torát september hó 19-én 70-ik születésnapjának reggelén, midőn neki sejtelme sem volt, hogy ezen születésnapjáról családján kivül más valakinek is tudomása lehetne, — győri hívei egy hat tagból álló küldöttség által, a szeretet meleg szavaitól kisérve, egy ezüstből készült nagyon csinos billi­kommal lepték és örvendeztették meg. E becses ajándék a mellett, hogy a győri protestán­soknak kedves lelkiatyjukhozi ragaszkodásáról tanúskodik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom