Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-25 / 39. szám

jövő helyzetében egy mákszemnyi hasznát sem veszi, mig a földiralból s általában a reál tárgyrkból tanrendszerünk — és ehhez szabott tankönyveink ferde iránya s hiányai miatt nagyon kevés ismeretet szerzett magának, sokkal kevesebbet, mint a mennyi korunkban akár az iparos — akár a földmives osztálynak elégséges volna. Ha nincs hatalmunkban tanrendszerünket korunk igényeihez alkalmazni, legyenek legalább tankönyveink olyanok, melyek tanrendszerünk ferdeségeit némileg paralizálják. II. A fennebbieket ismétli szerző a 3-ik, 4-ik, és 5-ik osztály számára irott részben is csakhogy sokkal részletesebben és terjedelmesebben. Ez helyesen van igy; mert ez által szerző egyrészről a fentemiitett főt. egyházkerület érértelmében járt el; másrészről pedig valamint a legalsó osztályokban minden tudomány csak alapjaiban, elemeiben adható elő; ugy szükséges, hogy minél jobban halad elő az ifjú korba, minél magasabb osztályban tanul, annál inkább bővitse azon ismereteket, melynek alapjait a legalsó osztályokban telte sajátjává. A felsőbb osztályokban már elméleti vagy gyakorlati tudományos pályára készül az ifjú, a tudományos pálya megkezdése pedig több, bővebb és részletesekb ismereteket kiván. mint az egyszerű földmives- vagy iparosélet. Dicséretet érdemel szerző azért is, hogy e munkájában nem egyedül tulajdonneveket és számokat halmoz össze, mint ezt fájdalom több földiratban sajnosan kell tapasztalnunk ; hanem figyelemmel kiséri a népek szellemi és anyagi kifejlődését is, s ez által ezen különben meglehetősen száraz tárgy iránt kedvet és érdekeltséget kelt a tanulónál. Ilyenek például a 177. lapon az osztrák birodalom történelmi átalakulása és 213-ik lapon a török nemzet állami intézményeiről szóló cikkek. E tekintetben szerző helylyel-közzel még tülságokba is esik, a mennyiben több távol eső tartomány, pl. hogy többet fel ne hozzak Keletindia és Afrika szigeteinek ismertetését rövidebben is előadhatta volna, s ha épen müvének terjedetmét már előre kiszabta is, a kevésbé fontos dolgok megrövidítése által meggazdálkodott üres lapokat hozzánk közelebb eső tehát bennünket jobban érdeklő népek még bővebb ismertetésével tölthette volna be; e megjegyzéssel azonban legkevesebbet sem akarok levonni e mü használhatóságából. Sajnos azonban, hogy e használható és csinos kiállitásu munkában sok sajtóhiba fordul elő; kérjük szerzőt, hogy, ha e könyve, mit biztosan reménylünk, ujabb kiadást is érne, a revisio alkalmával ne feledje e szíves figyelmeztetést. Sikeresen lehet e könyvet a gymnasiumban és praeparandiákban használni; de használhatják a néptanítók is önképzés miatt. Ara az egész munkának 2 forint. Az első tanfolyam, mely falusi iskolákra is való, magában 60 kr. Tiz példány után egy tisztelet példány jár. K. M. -Orw BELFÖLD. B.-SOMOGY, sept. 14. 1864. Oly rég közöltettek egyházmegyénkből tárgyak e becses lapokban, hogy szinte hinnie kell a prot. világnak, miszerint nincs is élet közöttünk. Pedig ép ellenkezőleg, annyira elfoglal bennünket egyházmegyénk belélete, hogy időnk nincsen egyes mozzanatainak lerajzolásához. Ezúttal azonban sokkal nevezetesebb eseményeink valának, mintsem elengedhetnők e lapokban is örökösiteni azoknak jelentékenyebb vonásaikat. Aug. 31. s sept. 1. gyűlést tartott egyházmegyénk, ezúttal is egyik ős gyülekezetünkben Kálmáncsán , mint már oly sok alkalommal. Első tisztünk is az volt, hogy a restauráció gyakorlatba vételinél fogva hivataláról lelepett nt. Kacsó Lajos volt esperesünk székibe, az egyházias szelídség, de határozott erély, a szerény műveltség, de alapos képzettség, alázatos de fenkölt lelkű férfiát ültessük be nt. Hal-ka Sámuel atyánkfiában, hoboli lelkész s volt főjegyzőnkben. Midőn uj vezér veszi által a küzdő sereg vezényletét, egyik tán azon irigységgel, hogy nem ö tétetett az ellen legfőbb célpontjává ; másik tán azon sajnálkozással, melyiyel a csaták kiszemeltjeit szokla kisérni az érzékeny kedély, harmadik az ellenség ama kárörömével, mely előre lesi az áldozatot; negyedik a bizalom ama lelkesültségével, mely a magasra emelt zászlót körüllengi; de mindenki feszült figyelemmel tekint a vezérférfiura, a kinek kezében becsületes béke, vagy kötelességszerű háború! E feszült várakozás tölt el minket is mindnyájunkat, nem e férfiú jelieminéi fogva, ki vezérünkké leve, mert tudjuk, hogy a szelid Jézusnak híve ö; hanem a helyzet ama válságánál fogva, melybe szigorú lélekismeretlel teljesített kötelessége vitte öt s ragadta vele az egyházmegyét, melynek többsége nem engedheté, hogy a papifejedelmek tanácsa áldozatául essék, Nem érintettük volna e tárgyat, ha a f. évi pápai egyházkerületi gyülésrőli közlemény is elhallgatja ezt e helyüti. De minthogy szőnyegre hozatott s ugy, hogy a nagy közönség valamely becsületbe vágó gonosz vádra is gondolhatott, álljon itt rövid felvilágosításul annyi, hogy egyházmegyénk újonnan választott esperese, évekkel előbb, mint főjegyző, visitationális jelentése miatt s az e feletti fölületes vizsga és igy hiányos ítélet következtében, mind maga, mind az ügyet egész lélekkel fölkarolt egyházmegye többsége, — igazoltatván a sup. consistorium által is — éles ellentétbe esett saját consisíoriumával, mi szárnyaló hírek szerint keserű harcra nyitott kilátást. S nem fejezhetjük ki eléggé, mily jól esett tapasztalnunk, hogy egyházmegyénk érezve minden valaha létezett társadalom történelme által megszentelt eme mondat igazságát : „concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur," az egyetértés , béke, rend, közjó zöld ágát emelte föl férfias érettséggel, a nap jövő biztos zálogául.