Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-25 / 39. szám
Az evangyéliomi igazság örök, változhatatlan és általános mint Isten, ember azt sohasem értheti át tökéletesen, csak tökéletlen és ideiglenes módon fejezheti ki. Már az apostoli gyülekezet keresztyénei közt is mutatkozott különbözés a tanmódra nézve. Mint ők, mi sem vagyunk egy nézetben, mert közöttünk élet folyik; s ideje volna már azon tankülönbözéseket; miket Bossuet a tönkrejutás okai gyanánt jelölt meg, az (ennek ellenére is mindig több-több életet mutató) egyházakra nézve, büsszkeséggel ismerni el. A ki ezen különbözéseket eltörölni akarná valami uj formula felállitása által, az önkényes tekintélyt helyezne a keresztyén lelkiismeret és Isten lelke közé, mely megszűnés nélkül uralkodik a lelkekben és fu, a hová akar! *) Ez volt az, mit a genfi egyház, melyhez minket oly sok visszaemlékezés és szent kötelék kapcsol, helyesen belátott, midö'n az 1725-ik évben Kálvin városában, a „venerable compagnie des Pasteurs," a vallástételek uralmán túladott. Hát ha egynémely dogmai formula jármát eldobjuk magunktól, nem tanusitunk hűséget a megváltó szelleméhez? Jézus a dogmai formulák vallását sohasem kötötte ki, mint kelléket \z Isten országába belépésre nézve. Művében minden, lélek és élet. Az, a mit tőlünk megkíván, bűneink tudata, alázatosság, bűnbánat, megtérés , imdádkozás, szívtisztaság, önmegtagadás és szentség lelke, jogosság meg igazság élvezése és szomjuhozása, bántalmak megbocsátása, könyörületesség, Isten- és emberszeretet, engedelmesség a mennyei Atya akaratának, föltétlen és szíves bizalom a gondviselés iránt s a szentlélek folytonos működése iránt a szívben, imádkozás^élekben és igazságban, feddhetetlen élet abban, ki maga a szentség, Istennel közösség a Krisztus által. Im, ezek az egyedüli vallási kellékek miket Jézus megparancsol. A ki ezeket ő utánna újra fölállítja, mondhatni-e arról, hogy tagadásba esik? Nem azt mondhatni-e inkább, hogy hitben és keresztyén életben a valódihoz ragaszkodik, magánál a lénj^egnél marad, az evangyéliom velejénél, annál a mi magasabb értelemben tényleges? Nem épen ez-e az, mi az egyház egységét *) Ján. 3. 8. létesiti ? Mi buzdittatva a szeretet lelkétől, mely Krisztus tanítványait kitünteti, mindenekelőtt nem azt akarjuk kutatni, a mi elválaszt, hanem a mi egyesit. Theologiai felfogásaink különbözése dacára is kezet nyujtunk egymásnak, sőt épen ezen különbözés válik tevékenység, haladás és élet elemévé közöttünk. Ha az elvek ellentéte túlnyomólag előtérbe lépne, akkor a ref. egyház számtalan pártokra szakadna s létezése is kérdés alá jönne. Mi senkit sem akarunk kirekeszteni, szerencsések vagyunk ugyanazon egyházban együtt élni mindazokkal, kik Jézus Krisztus urunkat tiszta szívből szeretik, s kik a protestantismus két nagy elvét, az evangyéliomot és szabadságot elfogadják. Azon ingerlékeny hangokkal szemben pedig, melyek azon szomorú bátorsággal birnak, hogy a vallástételekre hivatkozva szólalnak fel, a szeretet hallgatását óhajtjuk alkalmazni. Mi eltérő irányaink mellett is Franciaország nagy és dicső ref. egyháza vagyunk, s kell hogy az is maradjunk. íme, szeretett testvérek, ez az, minek nyilvánítása szivünkön feküdt. Ne engedjétek félrevezettetni magatokat; sem az evangyéliom, sem a protestáns hit nincs veszélyben. A veszély az, hogy valami sikámló lejtőn félkatholicismusba eshetnénk vissza, a mi következetlenség és hűtlenség lenne. Mi esdve kérünk titeket, ragaszkodjatok az apostol komoly intéséhez: „A szabadságban, melylyel titeket a Krisztus megszabadított álljatok meg; és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájává."*) Végül értsük meg az idő jeleit, melyben élünk. Ne sülyeszszük a prot. egyházat puszta felekezetté; ne taszítsuk el magunktól azon számnélküli lelkeket, melyek az evangyéliomnak és a szabadságnak szükségét érezik s reményteljesen hozzánk fordulnak. Ne vessünk gátakat azon magas rendeltetés teljesülése útjába, melyet Isten a protestantismusnak hazánkban és a világon elébetüzött. Fogadjátok, belsőkép szeretett testvérek, keresztyén szeretetünk biztosítását.'1 (következik a több mint 100 aláirás). Közli Szeremlei Samu. *) Gal. 5. 1.
