Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-11 / 37. szám
Méltányosnak találtatván egyetemes gyűlésre küldendő követeink díjazása főkép az egyháziak részéről, évenkint négy lelkész és két tanár fog kerületi költségen követül küldetni. Jövő kerületi gyülésünk Kőszegen tartatik. Trsztyenszky Gyula. TÁRCA. NEKROLOG. A h. m. vásárhélyi ref. fogymnasiumot érzékeny veszteséggel sujtá a halál aug. h. 17-én mult ki az intézet egyik legjelesebb tanára Sós János ! A boldogult 1804. évi dec. 6-án Szentesen született. Tanulmányait debreceni főiskolában végezve 1823-ban egyházunk részéről hivatott meg a latin nyelv elemeinek s az azzal párhuzamban álló tudományoknak tanítására, mit aztán ő az idö óta folyvást megtartott. Ezen egy helyből látta és érezte ö mindazon sürü változásokat, melyek a tantervet, osztályok és tiszttársak szaporodását illetőleg koronkint létre jöttek. 0 maga olyan volt mint az erős alap, melyet nem szükség nem is tanácsos helyéből kimozdítani. Az épület bízvást feljebb emelhető, beosztása a kor divatja és kívánalmai szerint akár mennyiszer megmásítható, a nélkül, hogy az alsó részt, mely az egész alkotmányt emeli, bolygatni kellene. A latin nyelv és irodalom terén kitünöleg jártas volt, előadása és tanmódja figyelmet ébresztő és sikeres vala. Mint tanítót, ezenkívül szigorú lelkiismeretesség s e mellett gyöngédség és szelídség jellemzék. Feddhetetlen becsületességével volt tanítványinak és minden ismerősinek osztatlan tiszteletét és szeretetét nyerte ki. Hosszú terhes pályája alatt egy egész nemzedék serdült fel, mely benne tanítóján kivül jó tanácsadóját s a jellemtisztaság példányképét látta. A józan haladásnak mindég barátja volt s az utolsó időig lankadatlan buzgósággal tanított, melynek tüze csak akkor hunyt ki, midőn már a becses életet is egészen fölemészté. Elete végső szakában gyomorrákban szenvedett s ez okozta halálát is. Temetése mai nap ment végbe roppant közönség jelenlétében. Özvegy nőt és öt gyermeket hagyott maga után. Legyen áldott emléke közöttünk ! Sz. S. TISZTELETTELJES FIGYELMEZTETÉS. Miután templomépitési költségeink némi pótlására rendezett sorsjátékunk kisorolási határideje f. év október 1-je már közéig; jelen soraimmal kötelességemnek tartom az illetőknek becses figyelmébe idézni a sorsjegyeink darusításával megbizó levelem azon jegyzékét, mely ismételve igy szól: ,,A sorsjegyekért begyülendö pénzt, valamint a netalán felmaradandó sorsjegyeket is, kérem f. évi september 1 — 15-ig hivatalomra cimezve küldeni. Az akkorára vissza nem küldött sorsjegyek elkelteknek tekintetnek." Midőn ujabbi tiszteletteljes kérelmem az: lennének szívesek a tán még el nem keltek eladását még addig is megkísértve eszközleni; azon Ígéretemmel, hogy a nyerendő számok s a nyereménytárgyak sorozatának jegyzékével, rögtön a sorshúzás után szolgálni fogok. Margócsy József, kecskeméti ev. lelkész. NYILATKOZAT. A dunamelléki ref. egyházkerület Pesten 1864. május 21 — 27-ik napján tartott közgyűlésének jegyzökönyve 16. pontjában az egyh.kerületi tanbizottság által — az egyh.kerületbe eső egyházmegyék népiskoláiról felterjesztett jelentésben a külső somogyi egyházmegyéről ez olvasható: — ,,az isk. szervezetből ezen egyházmegyébe még csak néhány sugár tévedt be tanitói értekezletekről szó sincs; söt nem kis megütközéssel terjeszti föl az egyh.ker. tanbiz. hogy az illető körlelkész urak a kerületükbe eső iskolákat évenkint csak is egyetlen egyszer látogatták meg." Az egész jelentésben , ezen — egyházmegyénkről tett, a legszomoritóbb tényállapotról szól, s vele a testvérmegyék mellett szégyenbélyeg üttetik a miénkre. Ki ezt olvasta, felsóhajtva mondhatá : hiába van tehát megváltoztatva a Hármas kis Tükör Somogyról szóló emez ősi vers-sora : „ De a tudományban még kevés részt vehetsz !" A dolog azonban nem ugy áll. — Igaz, hogy a kor igényelte népnevelési állapotnak áldásos napja nem jött fel és nem fénylik egyházmegyénkben : de mi is felébredtüuk az álomból s munkálkodunk is e téren már; az isk. szervezet több iskolákban — lehetőleg alkalmazva van; tanitói értekezleteket tartani is elkezdettünk még a mult évben s folyvást gyakorlatban van egyh. megyénk egyik részében, melynek jótékony láttatja már is van ; — Hogy a körlelkészek csak egyszer látogatják meg a kerületükbe eső iskolákat, ezért őket legkevésbé lehet kárhoztatni, mert ez a gyakorlat egyh.megyénkben : de hogy a felügyeletre nézve — az ősi gyakorlat megtartása mellett is történt haladás, igazolja az 1863. tavaszi egyh.megyei közgyűlés II. pontjának ide vonatkozó eme része : „Jónak és igen célszerűnek látná közgyűlésünk azt is, ha a tanügyi bizottmány is néha-néha körutat tenne s az iskolákat együttesen megtekintené." Nagyon fájna lelkemnek, ha a felterjesztett jelentés egyh.megyénkről a maga teljességében igaz volna; de még jobban fáj az, hogy ker. jegyzőkönyvünkbe — egyházi életünk ügyeiről ugy a jelen kornak, mint az utánunk következendőnek tanúskodó hiteles okmányba — ily alaptalan is iktattalik be !! Hol a hiba vagy tévedés ? nem tudom s nem is ke-