Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-11 / 37. szám

sitva — tárgyalás nélkül, csak a felbontott szavazatok eredményéről tette jelentését: — méltóztatott a főt. egyh.­kerületi közgyűlés — helyeselve ezen eljárását, — a terv­javaslatot, az 5 egyházmegyéhez oly utasítással küldeni vissza, hogy ezek is — meghallgatván egyes egyházaikat, a szavazatok eredményéről tegyenek jelentést. Mig a leg­közelebbi közgyűlésen felvétetvén, a véghatározat a javaslatnak nem pontonkinti tárgyalása, — hanem az egyházak szavazatainak több­sége szerint fog keletkezni. Minthogy ezen tervjavaslat, mind-eddig, — a meny­nyiben az, az illetékes helyen pontonkint tárgyalva, — és igy elfogadva nincs — csak a bizottmány véleményét kép­viseli, joga lévén alkotmányos államban — a törvényjavas­latokhoz, nemcsak az országgyűlési képviselőknek ott, — hanem más polgároknak is, az irodalmi téren — hozzájok szóllani; feljogosítva, sőt kötelezve érzem magamat, — miután a pesti egyházmegyei gyűlésen, — hol a kér­dést tárgyalás nélkül az egyházak szava­zatai döntötték el, a tervjavaslathoz — hozzá nem szólhattam, attól tartva, hogy ez az egyházkerületi — közgyűlésen is — még egyszer ismételtetni fog, ezen kü­lönben előttem, szokatlan úton — szólalni fel. Mert meg­vagyok győződve, hogy az egyes egyházaknak többsége, — nincs képesítve arra — hogy egy 20 pontból álló — szabályjavaslatnak zsinat eleibe tartozó részeit azoktól mik — a szabály alkotás jogkörébe esnek — megkülönböztet­hesse, és hogy a törvényhozói hatalomnak — végrehaj­tóival — történendő felcseréléséből eredő — veszélyeket átláthassa. Annálfogva — mellőzve az előrebocsájtott törvény­hozási elveknek, a főtiszteletü egyházkerület e tárgybani határozatára leendő, mindenki által könnyen megtehető al­kalmazását, egyenesen — a javaslat bírálatához fogok. Be­szándékozván bizonyítani, hogy annak egy része, a fenn­álló egyházi törvényekbe ütközvén, — ha ezt az egyh.­kerület magáéva tenné, a zsinat törvényhozói jogaiba avat­kozva — a végrehajtó hatalmat, a törvényhozóval cse­rélné fel, — egy része pedig olyan, mely az eddigi — cél­szerű, szabadelvű szabályokat — ugy akarja megváltoz­tatni, hogy ezáltal nem annyira az előhalad ás, mi pedig a reformationak jelszava, mint a hátra lépés — lenne előmozdítva. Ugyanis Az egész javaslat ugy van készítve, mintha a tisztelt bizottmány előtt tabula rasa — állott volna, mintha sem kánonaink, — sem — célszerű szabályaink — nem volná­nak, és mintha egyházkerületünk törvényhozó — nem pe­dig végrehajtó lenne. — Holott maga a kiküldetés — azt a világos utasítást foglalja magában, hogy mivel a rendet­lenségek onnan eredtek; mivel a lelkészválasztás, több helyen nem az illető egyének vezztése melleit, s nem az il­lető helyen — időben, és módon történt, vagyis, hogy az eddigi idevonatkozó szabályok nem tartatnak meg, — ké­szíttessék egy ezen elősorolt rendetlenségek elhárítására szolgáló javaslat. De hogy a bizottmány egész általános­ságban működött, — azt javaslatának pontonkinti tárgya­lása igazolandja. Jelesül. Az 1-sö és 2-ik pontok alatt — mondatik ki, hogy a lelkészválasztás joga a gyülekezeteket illeti ugyan, de ez az egyházi felsöség által kijelölt és kijelölendő határvonal közt gyakoroltatik. Miután a fennáló Kánonok meg sem említtetnek, nem­de világos, hogy a tisztelt bizottmány azokat történelmi ada­toknak tekintve mellőzte, és a választás jogát kirekesztő­leg az e. h. kerület tetszésétől függővé teszi ? —• de mivel a fennálló törvényeket csak a törvényhozó zsinat változ­tathatja meg én ezen két pont helyett egyet teszek javas­latba, — e szerint. ,,A lelkész szabadon választásának joga — az egy­házakat — a komjáthi, és gelei kánonok, és az ezek ér­telme, és szellemében hozott, alább némileg módosított szabályok szerint illeti." A 3-ik pont — mely azt fejezi ki, hogy a javaslat által a választási szabadság — nem korlátoltatni, hanem csak sza­bályoztatni szándékoltatik, holott mind alább látható épen arról van szó, — kihagyandó. Mert az mintegy mente­getést — illetőleg indokolást foglal magában. Pedig a tör­vénynek — minden indokolás nélkül rövidnek kell lenni. Például midőn tizparancs a gyilkosságot tiltja, ma-át ily röviden fejezi ki ,,ne ölj." A 4. pontnak azon része mely a lelkész-állomás meg üresedésének eseteit sorolja elő, miután minden egyház e nélkül is tudni fogja — mikor ürül meg nálla a lelkészi hi­vatal, — mint felesleges — kimaradhat. Az a része pedig, mely a lelkész, és az egyház közti súrlódásokról szólva, — azt is megállapítja, hogy bizonyos esetben, az e. h. me­gye, vagy kerület a lelkésznek, az egyház rovására nyugdijat —rendelhet; — nem a választási, hanem a fegyelmi törvé­nyek közé — miknek csak zsinat adhat kötelező erőt — tartozik. De nem is volna sem célszerű sem igazságos, mert ez által a gyülekezetek méllékesen arra lennének kényszerítve, hogy bármely kiálhatatlan pap személyét is, inkább tűrjék el békével, mint ellene panaszt emelve mago­kat a nyugdíjazás büntetésének tegyék ki, — és a midőn egyet is elég fizetni, egyszerre két papot fizesenek. Az 5-ik pont szerint, mi azonban eddig is köteles­sége volt az egyházaknak, igen helyes, hogy az esperes a papi hivatal megürülésóről értesíttessék. De már az néze­tem szerint el nem fogadható, hogy a helyszínén az espe­res akár maga, akár helyettese — Összeírást hajtson végre. Mert ez felesleges. A mennyiben minden egyház va­gyona külömben is leltár mellett a gondnokok által őrizte­tik, és az esperesi közvizsga alkalmával ellen-őriztetik, de e mellett az egyházaknak a napi dijak és fuvarok kifizetése által szükségtelen költségeket is okozna. A 6-ik pont azon része, miszerint az egész egyház­nak választási joga felfüggeszthető lenne, mind addig, még az elöbbeni lelkész, vagy annak utódai irányában egyház adó hátralékban volna, — kihagyandó. Mert ez törvény­hozási tárgy. De ott sem lenne igazságps elhatározni, mert hogy néhány nemfizetö, — vagy Űzethető tagért,

Next

/
Oldalképek
Tartalom