Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-04 / 36. szám

3. Hiányosak, nein fokozatosak, nehezek, nem kis gyermek felfogásához szabottak több helyen a magyarázatok, a kifejezések. 4. Sokat és szoros megkötöttséggel bíbelődik szerző az olyan tárgyaknak meghatározásával és felfogatásával, melyek már az életből, napi tapasztalatból eléggé ismertek a gyermek előtt. Mi a görbe? mi az egyenes? nem kell neki mesterséges definitio, ugy is ismeretes. 5. Korán s kevés fejtegetéssel van előadva a beszédrészek magyarázata. . . . Minek olvasni tanuló gyermeket az ilyenekkel terhelni? 6. Szükségtelen a c h és y ról még most beszélni s egész rendszert egyszerre előadni. 7. Nagyon szelídítette volna az irvaolvasás gépszerűségét ha minden ujabb hang és betű megtanításánál egyes mondatokból kiválasztott s a teendő előadásnak megfelelő szavakból történt volna a kiindulás, nem pedig mint itt gyakran történik, értelem nélküli hangokból. 8. Sok helyütt hosszadalmas az előadás, számos az az ismétlés, felesleges a már elöfurdultaknak vagy ugyanazon nemüeknek ugyanazon módon ugyanazon módszerrel újra meg újra elmondása. A kézi vagy ABC-és könyv hasonlókép hosszú. Ha több helyen az untató, a száraz olvasásgyakorlati szavak, a kevéssé ismert keresztnevek az abstract tartalmú mondatok stb. egészen kihagyatnának: ugy is elég maradna egy ABC-és könyvnek olvasási gyakorlásul. A harmadik bíráló észrevételei. a) A vezérkönyv Ikieinelendő oldalai, hogy az olvasás-tanítási módszereket történeti fejlödésökben mutatja fel; az irvaolvasás előnyeit jól emeli ki stb. Sajnálni lehet, hogy oly didaktikai tévedések húzódnak az egészen keresztül, melyek e müvet megfosztják használhatósági értékétől. Tévedései közt 1. legfőbb, hogy a főcélt a mellékesnek alárendeli, a mennyiben a fősúlyt elejétől fogva végig az elolvasott szavak és mondatok értelmezésére, nem pedig a mechanikai folyékony olvasás lehetőleg gyors elsajátítására fekteti; minden szónál, mondatnál időzvén az unalomig vitt értelmezéssel, ezt amaz által minden lépten nyomon akadályozza, háttérbe szorítja. Ily elv szerinti eljárásban a nyereség semmi, ellenben a veszteség nagy. 2. Tévedése a hosszadalmasság. Vannak mondatok, melyeknek értelmezése 4—5 lapra terjed, s utasítja szerző a tanítót, hogy ily modorban értelmeztessen. A hosszadalmasságot az irás tanításában is követi. 3. Gyakran és szükség nélkül túlcsapong a gyermek eszme és ismeretkörén s messze tér tárgyától. 4. Túlterheli s erőszakolja a kezdő gyermeket nyelvtani elemzésekkel. Eröszakolás az is, hogy az irni kezdő gyermektől mindjárt az irási előgyakorlatoknál követeli, hogy alakítsa az alapvonalokat s ugyanakkor egyszersmind vezényelje is magát magyarázó előadással, stb. b) Az ABC-és könyv sem felel meg a didaktikai kívánalmaknak sem szerkezetben, sem tartalomban. Szerkezetben nem, mert az első és föfontosságu lépcsőn, a midőn t. i. a gyermekek a belüismeret és a betűk összekötése nehézségeivel küzdenek, a gyakorlatokat csupán egy tagu szavakból álló mondatokban állítja össze, mi egy részről kellemetlen olvasmány, más részről nagyon nehézkessé teszi a több tagu szók olvasását. — A tartalmat illetőleg az ABC telve van oly mondatokkal, melyek részint sok magyarázatot kívánnak, részint a kezdő gyermeknek megmagyarázhatlanok, részint felfogását, képzettségi körét túlhaladják. A negyedik biráló ezekben az előbbiekkel egyet értve különös figyelmet fordít az Írástanításra. Szerinte a vezérkönyvnek hibái: az ütemirással való végnélküli bíbelődés, mely a betüalakok legapróbb részleteire mesterséges osztályozása, a vezényszavak önkéntes változtatása által érthetlenné, unalmassá tétetik; az irás olvasás megtanítása igy vive keresztül nem hogy könnyittetnék, de akadályoztatik s hosszú időt kíván ; a hibás tanmód, mely a gyermek figyelmét nem ébreszti, hanem ellankasztja, önmunkásságát nem veszi igénybe; az ismétlések hosszadalmas ismétlései; nyelvtani elemzésekbe bocsátkozás stb. Az ötödik biráló az ABC-e, abban a tartalom és kezelés fontosságát a következőkben emeli ki. Az ABC-és könyv ugy látszó jelentéktelensége mellett is egyike a legnagyobb fontosságú kézikönyveknek az elemi oktatás terén. Megírása felette sok nehézséggel jár a subjectivus és objectivus megszorítások miatt, melyek között az írónak mozognia kell. Ki használja az ABC-ét ? A gyenge elméjű növendék az iskolai pálya kezdetén: s mily nehéz a gyengékhez mindig érthetőn, mindig épületesen szólani, mennyivel inkább ott, hol e mellett az alak, a külső kellék az uralkodó ! És e mellett az ABC-nek mégis felette gazdag tartalmúnak kell lennie, hogy mennél inkább nevekedést vegyen abból a gyermek tárgy és szóismerete, ugy azonban, hogy az az ö lelkületére is hatással legyen. Elvitázhatatlan továbbá, hogy arra nézve, miképen használja a gyermek jövőben a könyveket, alig lehet valami nagyobb befolyással, mint az, mikép használta az első könyvet, melyet kezébe adtunk, s ez az ABC. S'ha ö a gépies kezelésből, vagy az ő felfogását meghaladó tartalommal való foglalkodásból azt fogja öntudatlanul elvonni, miszerint a könyv csak arra való, hogy belőle olvasni tudjon, a nélkül, hogy megszokta volna az olvasmány tartalmába tekinteni: a legkárosabb hatású a későbbi oktatásra nézve. És igy a tartalom mellett fődolog a kezelés. Feltéve már, hogy a tartalom tekintetében minden el van találva, elengedhetetlen kellék az alak kedvessége; továbbá, hogy legyen a tanitó, annyival inkább a ki őt vezeti, alapos a fejtegetésben, szabatos ae előadásban; legyen minden mondat, melyet a gyermek olvas kerek, tetsző, gördülékeny és jó hangzású, s a hol technikai kezelésről van szó, legyen az eljárás egyszerű és természetes. Ezen kellékek a szóban levő ABC-és vezérkönyvben igen kis mértékben találhatók fel. Azon eljárás, melyet szerző követ és ajánl, nem lesz épületes a tanítványra 72