Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-24 / 4. szám

6. S meghal — igy azól — nagyja kicsinye e földön : el nem temettethetnek, sem nem siratják őket, senki magát érettük meg nem karcolja, sem haját nem tépi ki. 7. S nem osztogatnak kenyeret torban vigasztalásul a halott felett, S nem itatják meg velők a vigasztalás poharát atyjuk felől, és az ö anyjuk felöl. E hetedik vers a Visolyi kiadásban igy van : ,.E s az kezeket nem verik össze, hogy őket vigasztalnák az megholt felöl, és nem vigasztalják őket az ö atyjuk és anyjuk f e 1 ö l.u Itt tehát azonkivül, hogy e szók iDIBi nSt hibásan, vannak magyaritYa, Sy merőben forditatlan maradt rur DÍ3 DHiíí -ip^ tí'Si s nem itatják meg velük a vigsztalás poharát szép képe helyett pedig csak a száraz alapgondolat van „és nem vigasztalják őket." Jer. 18, 13 — 17 a próféta Izrael népének Istenétől való elpártolását természetes rendeltetésével ellenkező szörnyű tettképen akarván felmutatni, e fenkölt hasonlattal él, hogy a havas csúcsait a hó, a vízforrást az 5 vize soha el nem hagyják ; de az én népem stb. mi is a szent könyvben igy hangzik : 13. Kérdezősködjetek csak a népek között: ki hallott ilyesmit ? Igen szörnyűséges dolgot követett el Izrael szüze ! 14. Elhagyja-e kőszáli mezőségét a Libanon hava? Megszakadnak-e a kiszóródott, buzogó folyóvizek ? 15. Hogy megfeledkezett én rólam az én népem stb. Itt a 14-ik vers a Visolyi kiadásban így van: ,,Vájjon elhagyja-e valaki az mezőnek kősziklájának vizét, és azt mely az Libanus havasáról származik?" Ez látni való, nem egyéb mint a vers első részének rosz felfogás szerinti fordítása, mig a második rész épenséggel nincs fordítva. 22, 3. e van: „Tegyetek Ítéletet és igazságot és mentsétek meg az nyomorultat az nyomorgatónak kezéből (e helyett : mentsétek ki a rablottat a nyomorgató kezéből,) az jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomorgassátok (itt kellene még lenni: és eröszakot ne tegyetek rajtok = iDbnn , de ez ki van hagyva.)—Ugyan e fejezet 17. verse igy van :De az te szemeid^ és az te szíved csak az fösvénységre van, és az ragadományra, és az nyornorgatásra, hogy ezeket cselekedjed." Ilt •pswS »pan 0\by< forditatlan maradt. E vers teljesen és helyesen fordítva igy hangzik : „Mert szemeid és szíved nincsenek egyébre irányozva mint önhasznodra, és az ártatlan vérnek kiontására és a nyornorgatásra, s erőszakoskodásra, hogy azt végrehajtsad." A 44. fejezet tele van csonkításokkal, ferdítésekkel, melyek közül csak a 18, 19 verseket emeljük ki. Ezek a Visolyi kiadásban igy hangzanak: 18. v. Mi időtől fogva pedig az égen való állatoknak nem kezdénk áldozni (alkalmasint igy akart lenni: kezdénk nem áldozni, mert e szóhelyezés „nem kezdénk áldozni; érthetetlenségig rosz és még is a most közkéz* n forgó kiadásokban) minden nélkül szűkölködünk, fegyver és döghalál (az eredetiben „éhség" van) miatt megemésztettünk. 19. v. M i k 0 r 0 11 p e -d i o- mi az égen való állatoknak áldoztunk, T3 o " vájjon az mi férjeink h i r e nélkül csináltunk-e neki béleseket, hogy azokat tisztelnénk, és neki (kinek ?) itali á 1 d 0 z a t 0 k a t tennen k. Nem feszegetvén ezúttal e fordítás egyébb esetlenségeit, a minő az is, hogy rcSp ég királynője, igy fordittatik: éppen való állatok, csak azt emeljük ki,hogy a 18. v.ben DODi ttS -[orr a 19. v.ben nS lonSi CGDj forditatlan maradt és Molnár valamint az elébb említett hibákat és csonkításokat ugy ezeket is híven utánnyomatta. Mennyivel hívebb, világosabb, teljesebb a mellőzött Heltai fordítása: 18. v. ,,Az időtől fogva, hogy elhagytuk mennyei királyné asszonynak való jó illatú és itali áldozatokat, mindenbe szűkölködünk, fegyver miatt és éhség miatt megemésztetünk. 19. v. És mikor jó illatot tesznek a mennyei királyné asszonynak és itali áldozattal áldozunk ö neki, nem műveljük ezt a mi férjeink akaratja nélkül, hogy pogácsát sülünk neki, és itali áldozatul áldozunk, hogy megengeszteljük ötét." — Ha Károlyi maga elmulasztotta jeles elődje felhasználását, használta volna fel azt az igazító, vagy ha ezt nem telte, látott volna maga lelkiismeretesebben igazitótisztéhez ; ezek, ugy hiszem, nem túlzott követelések, és ha sem az egyiket sem a másikat teljesítve nem látjuk, senki ne csodálkozzék, ha a férfi egyéb érdemei iránti tiszteletünk mellett bibliaigazitási munkatételéről kedvezőn nem nyilatkozhatunk. (Folyt. köY.) PÓTLÓ IGAZÍTÁS. Kik rég mult dolgokat kutatnak és ligyelmüket feledékenységbe ment ritkaságokra irányozzák, rendesen ugy járnak, mint én is, midőn a biblia magyarítása és értelmezése körül fáradozott írók sorát állítottam össze; épen azokat felejtettem ki, kik legközelebb állottak; ilyen néhányat emiitettem lapunk ez évi folyamának első számában; most ismét kettőt mutatok be, kik tudományos apparatussal láttak a szent ügyhez. Az egyik : Boleinannlstván, pozsonyi ágost. hitvallású főiskolai hittanár müvei: 1) Pál apostolnak a Rómaiakhoz irott levele. Röviden magyarázta B. I. Pozsony 1860. 8-0: 2) Pál apostolnak a Korinthusiakhoz irott első levele. Röviden magyarázta B. I. Pozsony 1860. 8-0. 3) Pál apostolnak a Korinthusiakhoz irott második levele. Röviden magyarázta B. I. Pozsony 1860. 8 0. ~ A második: Menyhárt János, debreceni reformált főiskolai hittanár. Müve: Szentiratmagyarázási kézikönyv. A Timólheushoz és Titushoz irt levelek. Debrecen 1861. 8-0. -^Cff