Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-08-28 / 35. szám
FF latkozata bizonyítja. Őrültségnek vagy helyesebben esztelenségnek — amentia — pedig, teljességgel nem a genfi tanács emberi lépését nevezi Kálvin, hanem a genfiek azon esztelen s dühös gyanakodását, mely szerint elöttök Kalvinnak minden beszéde gyanús volt, annyira, hogy ha fényes délben azt mondotta volna nekik hogy világos van, még abban is tüstént kételkedni kezdettek volna." „ . . . eo venerunt amentiae et furoris, ut illis suspectum sit quid-quid loquimur. Itaque si dicerem meridiem 1 ucere, protinus dubitare i n c i p e r e n t." Igy van a kérdéses pont teljesen s ebből is megítélheti bárki, hogy mily roppant befolyása s zsarnoki hatalma lehetett Kalvinnak a Servet ügyének folyamán. A libertinek elleni kemény harc miatt oly szorongatott helyzetben volt Kálvin ez időben, miszerint Genfet végképen elhagyni szándékozott s Bullinger 1553. september 14-ikéről kelt válaszoló levelében ugyancsak komolyan inti és buzdítja öt hogy Genfből ne távozzék: Mane ergo, mane, et pátere quaecunque Dominus immiserit probra contemptiones, pericula mala." etc. Hogy Kálvin a megkérdezett helvét egyházakra „erkölcsi nyomást is gyakorlott" volna: az előttem, igazolva nincs. A már emiitett magán levél Bullingerhez, s egy másik sept. 9-éről s szinte magán levél Bázelbe Sulzerhez : vájjon erkölcsi nyomások-e a négy város tanácsára és lelkipás zc totaira? Én magára Bullingerre. és Sulzerre nézve sem találok ama levelekben legkisebb erkölcsi nyomást sem. Általában pedig ez] eféle vádakra: „ezt is elhallgatta, — amazt sem emiitette" stb. még azon esetre is ha nem épen valótlanságokról volna szó, — azabad legyen megjegyeznem, miszerint én, felemiitettem mindazon főbb dolgokat melyeket müvem szerkezetéhez és terjedelméhez képest felemlítenem lehetett. Kalvinnak több terjedelmesebb életrajzába n még annyira siucs méltatva a Servet-ügy mint az enyimben. Világosan megemlítettem azt is, hogy mi volt a Servet ellen emelt vádak veleje, hogy t. i. „a z általa terjesztett nézetek, a teremtő és teremtmény, a jó és gonosz közötti külömbséget eltörölvén nemcsak a keresztyénséggel hanem általában minden vallással homlokegyenest ellenkeznek s minden vallást és erkölcsiséget gyökerestől romba döntenéne k." Hogy Kálvin a dolgot valóban igy fogta fel: azt fentebb idézett saját szavai eléggé igazolják. S azokra nézve a kik Servetet, habár a mai kor szempontjából is védelmezni akarják, annak bebizonyítása volna a legfőbb kötelesség, hogy Kálvin s vele egyezőleg Zwingli, Melanchthon, Oecolampad, Bucer, Bullinger, Farel, Martyr Péter és más reformátorok alaptalanul fogták fel Servet nézeteit. Ennek bebizonyítása nélkül már, azt mondani hogy Servet „a maga kora felibe emelkedett; — máglyára csak azért hurcoltatott mert nem hitte a szentháromság hitágazatát; érdeme csak ugy méltánylandó mint a Kálviné; Servet tanának alapeszméjét a mai kor elfogadta, Servetet felmentette, Kálvint kárhoztatta, stb. stb., eféléket beszélni mondom, aligha az igazságtól vagyon. Én részemről, noha Servet tanainak értelmére nézve a fentemiitett reformátorokkal egyetértek, az ő halálra ítéltetését mégsem helyeslem; annyi azonban bizonyos, hogy pl. számkivetésre méltó lett volna, mert az élő Isten lételének tagadását s a vallás és erkölcsiség alapjainak csúfos feldulatását, a társadalmi renddel összeférhetőnek bajosan lehet tartani. A praedestinatio tana felett vitázni nem akartam s ezúttal sem akarok. Nem dicsőitettem én azt, mint Sz. F. úr gondolja, sőt mind magam részéről, mind Hagenbachra támaszkodva kimondám, hogy az, Kálvin által felfogott és megállapított mivoltában túlzás és a lelkek megnyugtatására nem szükséges, azt azonban mondottam és mondom most is hogy ezen tant, csupán a dialektika fegyvereivel aligha képes lenne valaki megdönteni. Most ehez még azt is teszem, hogy ezen tant, oly gyarló és csekély alapokon, mint a milyeneket ez ellen eddig Sz. F. úr felhozott botrány o s-nak, képtele n-nek sőt épen nevetsége s-nek mondani, legalább is igen nagy gyermekség. Kálvin iránt, kit a nagy Melanchthon kiválólag theologus névvel tisztelt meg, kinek roppant észerejét és erős dialektikáját még ellenségei is rettegve csudálták, és a ki ha ma élne, bizony vagy száz magunk forma embert ugy összetörne mint a cserépedényt, — Kálvin iránt mondom, viseltessünk legalább annyi kímélettel, hogy hamarjaban ne tegyünk fel felőle nevetséges dolgokat. Most térjünk már Sz. F. úr egyházalkotmányi nézeteire. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. TUDÓSÍTÁS A SOPRONI FÖTANODÁRÓL, AZ 1863 /4 -iki TANÉVRŐL. Nevezett iskolánk rault hó utófelében tartott vizsgái alkalmakor személyesen győződvén meg annak szellemi fejlődéséről s fokozatos haladásáról, e közlésben hozom annak főbb mozzanatait a nyilvánosság elé annyival inkább, mert főbb iskoláinkat az egyház ütereinek tekintem, melyek egyszersmind az illető kerületek tudomány iránti érdekeltségének mérvfokai levén, annak részvétét jelzik, s annak szellemére következtetést vonni jogosítanak.
