Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

zeteinek, melyeket alólirthoz intézett gyakorlatias irányú levélben kifejtett, köztudomásra hozatalát fenntartom magamnak akkorára, a midőn az intézet működését már megkezdette. Továbbá hálás köszönetemet nyilvánítom t. B e 1 iczay Imre egyházi presbyter űrnak, ki ez intézet szervezése mellett, ritka gyakorlati képességével oly hasznos közreműködést fejt ki, hogy e nélkül aligha sikerülne a kívánt célt elérnem. Végre némely legújabban hozzám érkezett kérelemnek engedve, a bejelentési határidőt augustus 20 áig terjesztem ki. E határnapon tűi az intézetbe senki sem fogadhatok fel. Kelt Pesten, augustus 10-ik napján 1864. Batizfalvi István, a pesti ág. hitv. ev. gymnasium ez idő szerinti igazgató-tanára,*) TANODAI ÉRTESÍTÉS. A pesti ág. hitv. evang. VI. osztályú gymnasiumban az 186%. tanév september elsejével kezdődik, még pedig ugy> hogy a hó első négy napja a beírások és felvételi vizsgákra fordittatik, s az előadások az uj gymnasiumi épület termeiben a hó 5-ik napján kezdetnek meg. Miről a t. c. szülök és gyámok ezennel hivatalosan értesíttetnek. Kelt Pesten, augustus 10-én 1864. Batizfalvi István, s. k ez idő sz. igazgató-tanár. TILTAKOZÁS. A „M. S." aug. 2-iki számában — rs. aláírással egy közlemény jelent meg az ev. ág. hitvallású tiszáninneni egyh.kerület gyűléséről; e közleményben cikkiró a többi között megjegyzi, hogy Czékus gömöri esperes urat Sulek ratkói lelkész calvinizálással is vádolta, s erre vonatkozólag főt. Máday Károly superintendens úr szájába következő szavakat ad: „A mi a c alvinizálást illeti, jegyzé meg Máday, épen ö vádolta Sulek ratkói lelkészt ezzel, mint a ki [az egyház megholt szegényeit, kik a temetési költséget fedezni nem képesek, nem maga temeti el, hanem a tanitó által temetteti, és pénzért árulja a haldoklóknak az utolsó m a 1 as z t o t." E szavakat főt. Máday superintendens úr nem mondotta, mert nem is mondhatta, ugyan is a kálvinizmus épen nem engedi meg a lelkészeknek, sem azt hogy a fizetni nem képes szegények et ne magok temessék, hanem a tanitó által temettessék, sem pedig azt, hogy pénzért árulják a haldoklónak az utolsó malasztot (az Úrvacsorát). Az idézett állítás tehát a t. cikkiró *) Kéretnek a többi lapok tiszt, szerkesztőségei ez érte sités fölvételére. B. tolla alá csak tévedésből s kütönösen a főt. superintendens úr beszédjének nem értéséből jöhetett, de épen mivel az ily tévedéseket szokták ellenünk gyakran fegyverül felhasználni, kötelességünknek tartjuk az idézett sorok értelmét határozottan visszautasítani, és az ellen tiltakozni ; felkérjük egyszersmind a t. cikkiró urat, hogy ha máskor szóbeli előadás után akar valamit közölni ily tévedés kikerülése végett a mondottakra jobban figyeljen. Kovács Miklós. Nt. Baross Károly bánfalvi evang. lelkész úr a következő hálanyilalkozatot küldé be ho;zánk. Nt. szerkesztő úr! A hála-érzet és kötelesség parancsolja, hogy a nagy-geresdi nőegylet — szegény egyházam iránti — jótékonyságát, s az ott működő lelkész és egyszersmind esperes páratlan működését s emberbaráti jó indulatát megemlítsem. De említenem sem kell, — mert hisz nt. Tresztyenszky Gyula, esperes úrnak — hozzám intézett leebbi levele mindent feltüntet, s megmagyaráz. Nekem egyedüli kötelességem csak az, hogy a kétszer egymásután vett kegyadományt, — szegény egyházam nevében — szívesen megköszönjem, és áldást mondjak a gyűjtőre és ama nemes lelkű úr-hölgyekre, kik szeretett lelkipásztoruk felszólítására a nyomorral sújtott bánfalviak részére, — nem krajcárokat, hanem forintokat adományoztak; továbbá, hogy nt. szerkesztő urat felkérjem, szíveskedjék lapjába levelemet és nt. Trsztyénszky Gyula esp. úr következő sorait felvenni és a nyilvánosságnak átadni. Kedves testvéreim az Úrban! Vettem kegyed köszönő sorait, melyekben hálás elismerést fejez ki a nagy-geresdi nőegylet irányában azon 25 frt. segélyért, mely egyletünktől egy szűkölködő alföldi egyház számára általam dr. Ballagi Mór úrhoz beküldve, ki azon összeget kegyednek kézbesítetté méltánylandó tapintatossággal. Az isteni gondviselésen megnyugvó, az önmegadó lélek vallásos érzelmeitől átlengett sorokból szomorúan értettem a nyomort, melytől kegyed sújtva van. A szükség tudata lelébreszté keblemben a vágyat, enyhítni habár csak kis mérvben is testvérem aggasztó helyzetét. Elképzelem a sötét helyzetet midőn a szellemi világ munkása az eszmék férfia az élet anyagi szüksége, aggodalma közt hányaték. Gyülekezetem kebelében levő jótékony egyletek pénzgyüjteményei mind kiosztva levén már, célom elérésére azon út maradt fenn, melyet oly sokszor igénybe veszek testületek s egyesek segélyezéseinél, — egyes vagyonos hiveim nagylelkűségét hívni fel. Egy magán társaság alkalmával, — hol gyülekezetem úri hölgyei közül néhányan esetlegesen együtt valának, kiknek magas érzelmei, vallásosan müveit lelkük oly sokszor foglalkozik az egyház ügyeivel, elővettem kegyednek nőegyletünkhöz irt köszönő levelét. Az úrnők mélyen megilletődve lőnek a felolvasás után, mely mély részvétet, megilletödést arra használtam fel, hogy egy ivet vettem