Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-24 / 4. szám

érdemesek, az aliinmeum vagy stipendiumok jótéteményéből kirekeszteni) nagy szerencsétlenség volna, ugy azokat az ő confessiójoktól, akármely uton módon idegenitteni, és a másikhoz téríteni igyekezni, az alábbi s a tanítókra is kiterjesztett büntetés alatt tilalmaztatik. C) A fizetés és szolgálatbeli tartozásokra nézve. Az egyházi tartozásoknak vagy az úgynevezett praestatioknak négy különböző nemeik vannak. 1. A templomnak, parochiának, oratóriumnak, iskolának és ezekhez tartozandó épületeknek felépítése, fentartása s időnkint való igazittatása. 2. Az egyházi szolgáknak kész pénz és ga~ bonabeli, más naturalekből álló rendesen kiszabotr fizetése. 3. A stóla fizetések. 4. A gyalog és szekeres munkák, mint: szántás, vetés, kaszálás, kapálás, gyűjtés, aratás, hordás, trágyázás, fahordás és más célokra kívántató szekerezések. Az első pontra nézve. r Ámbár ugyan első tekintettel igazságosnak látszana: hogy az egyik confession levő hívek, a másik részen levő atyafiak templomát, oratóriumát, iskoláját (a magok lelki céljaikra használván) azon épületeknek mind felépítésébe, mind kiigazításaiba, az igazságos mértékszabás szerint részt vegyenek; minthogy azonban, ugyanazon filialisták, kik az ilyen s más confession lévő helybeli-templomok, s iskola hasznavételében részesülnek, magokat is a tulajdon felekezetű anyaekklézsiához kapcsoltatva lévén, ennek templomát s iskoláját, erejekhez képest építeni s fentartani törvényesen köteleztetnek, s ez alól fel sem oldoztathatnak, ha a helybeli más hittartásu templom és iskola épités és igazitásbeli részvételre, s kivált a mint gyakran történni szokott mérték szabáson felül is szoríttatnának, ennélfogva felesleg s a világi felsőség által is át nem nézhető elgyengülések okoztatnának, minthogy továbbá sem a csekély mértékben való részvétel, sem az egyházi tanítással való élés, mely a más confession lévőknek bejövetelével is — ugyanaz marad, és semmivel terhesebb nem lészen, — sem az iskolába-járatás, melyért a tanitó különben is jutalmát veszi, ily nagy terhet, mint az emiitett épités és igazitásbeli részvétel, maga után nem vonhatna; de különben is a hasonló s az elegyes hallgatók által, közös erővel tett építések, és javítások az egyik félnek, a másiktól történhető későbbi elválás esetében, kétséget, de sőt nagy nehézséget is okoznának; — de végre a keresztény és felebaráti szeretet is, a jó békességnek és egyetértésnek fentartása azt kivánná, hogy az ilyen minden károsítás nélkül gyakorlani szokott lelki s szent célú hasznos egyházi és iskolai tanításokban való részvétel, mely különben a két felekezetek között kölcsönös a feljebb említett teteherviselés nélkül engedtessen meg, annálinkább, hogy igy az irt épületekben lévő tulajdonosi jus, semmi esetben kérdés alá jönni, vagy csorbát szenvedni nem fog. Ugyanezen okokból sokkal igazságosabbnak találja ezen küldöttség, hogy ennek ntánna a feljebb említett építési és igazitási teher viseléséből, az irt más hittartásu filialisták kihagyatván, egy helyen ugy mint más helyen kölcsönösen nékiek azon terhek nélkül is, a más vallású templomok s iskoláknak szent célú haszonvétele mind a két felekezet által szabadon megengedtessen; biztos reményben lévén mindazáltal ezen küldöttség; hogy a nevezetesebb epitések, s igazitások alkalmával minden kivetés s erőltetés nélkül, a más vallástételt követő filialisták szeretett atyafi felekezetjeiknek önként s szabad akaratjokból is illendő segedelmet fognak nyújtani. (Vége köv.) TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLÁSBAN. II. Azöskeresztyén kor, s a közép századok. „Es feltámadott az igazság Napja" (Malaeh. IV. 2.) ki „világosságul jött a világra, hogy senki ne maradjon setélségben, a ki benne hiszen." (Ján. XII. 46.). A világot megújító, az emberi nemet idvezilö tudomány hirdetője, Jézus — megjelent! Azon szellemi és erkölcsi átalakulás, mit az új tudomány eszközölt, kétségen kivül a történelem lapjain mint legnagyobb, legfontosabb, legdicsöbb esemény, úgy van feljegyezve. A cél, mire az Isten képét magán hordó embernek törekedni kell, az ú t, melyen az emberiségnek, égi rendeltetése szerint a tökéletesség felé haladni 7*