Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-07-31 / 31. szám
FÁY ANDRÁS MEGHALT! Ki nem fogyunk a gyászból. Még nyolc napja semmull, hogy Szalay Lászlót fektettük sirba, s már egy másik halottja van a nemzetnek. Amaz nagyszerű, de rövid, — emez nem annyira fényes, de eredményekben dús hosszú élet által gazdagította a haza szellemi és anyagi kincsét. Fáy András hármas tekintetből érdemli meg, hogy a nemzet halottjának tekintessék. Mint iró, holott mig neve nemzeti irodalmunk újjászületésének történetében az első úttörők közt díszlik, egyszersmind a Iegujabbakkal osztja a pálya fáradalmait, mert közel hatvan éven át a nemzeti közmiveltség minden fázisaiban Fáy ernyedetlen tényező volt, ugy hogy a toll, melyet oly ifjan ragadott meg s ttj melylyel annyi dicső, életrevaló eszmét tett közzé, ngy szólva, csaknem a koporsónál hanyatlott ki kezéből. Mint politikai életünk egyik jelentékeny fejlesztője, — mire nézve elég legyen annyit mondanunk, hogy mindazon nemzeti elveknek volt hü bajnoka, melyek Deák Ferencünkben személyes kifejezést nyertek. És ugyan e szabadsági elveket vitte át az egyház terére is, hol „Óramutató"-ja korszakot jelez, a mennyiben az az által előidézett mozgalom hatalmas eszméltetésül szolgált, és előkészítette azon üdvös reformokat, melyek azóta létesültek. Mint társadalmi jótevő, — milyenről ne ezen holt betűk, hanem azon számos közhasznú intézetek szóljanak, melyeknek részint alapitója, rérészintfáradhatlan előmozdítója volt; a pesti takarékpénztár, a nemzeti színház, Kisfaludy-társaság stb. mamaradandóbban tartandják fenn áldásban Fáy nevét a legékesszólóbb dicsbeszédnél. Az érdemekben gazdag nemes hazafi halálát, mélyen megszomorodott családja a következő gyászjelentésben tudatja: Fáy Andrásné Sziraki Zsuzsanna, Fáy Gusztáv, és neje Fáy Zsuzsánna mélyen megszomorodott szívvel jelentik felejthetlen férjének, forrón szeretett édes anyjának, s illetőleg fipájának Fáji Fáy Andrásnak hosszas szenvedés után, 79-ik évében, aggkori vég-elgyengülésben f. julius hó 26-ik napján történt gyászos kimultát. A boldogultnak hűlt tetemei folyó hó 28-án d. u. 5 órakor fognak a helv. hitvallást követők szertartása szerint az egyház sírboltjában végnyugalomra tétetni. Pest, 1864-ik évi julius 26-án. GYÁSZJELENTÉS. RÉV-KOMÁROM , julius 18. 1864. F. hó 16-án tettük le végnyughelyére városunk és ref. egyházunk egyik buzgó hivatalnokát, tek. B e ö t t h y Gáspár urat, Beötthy László, a korán hunyt eredeti humorista, ngs Beötthy Zsigmond ismert tollú iró, egyházkerületi világi főjegyző, váltótörvényszéki ülnök és tek. Beötthy Károly, győri jeles ügyvéd atyját, 78 éves korában, számos, intelligens tisztelői jelenlétében, egyikét azon classicus alakoknak, mik hova tovább eltünedeznek látkörünkböl. A háznál főtisztelendő püspök úr, a sirnál alolirott beszéltek. A dicsőült egy volt azok közül, kik családi gondjaikat megoszták a közügyekkel. Ezért több megye táblabirái közé emelte. Szólhat e nemes város, beszélhet az egyház! 0 a tanácsadók székén ült itt és ott, szólt, hol szólni, telt hol tenni, és hallgatott hol hallgatni kellett. Ott volt a hatvanok tanácsában, ott az egyház tanácskozó vénei között. S midőn a sors keze megnehezült felette, midőn testben gyenge lön: szelleme még mindig rogyogott, a közügyeken csüggött, hasonlóan a sebesült hadvezérhez, kinek lelke még haldoklásában is a harctéren csatázik. De a dicsfény, mely homlokát köríti, azon öntudat szüleménye, hogy ő fiakat adott a nemzetnek és hazanak. El is jött sírjához elismerés babéi ával ez egyház, kinek buzgó elöljárója volt, s kinek fiában 15 évig főgondnokot adott, a főtiszteletü dunántúli egyházkerü-1 c t, kinek világi főjegyzőt ada ngs Beötthy Zsigmond úrban, e város, kinek ö ernyedetlen szorgalmú bajnoka volt s kinek 1861-ben országgyűlési követet adott, a hon, kinek fiakat adott, a nemzeti irodalom, hozván a babért az atya homlokára, kinek fiai a sajtó lángfegyvereivel küzdöttek a haladás mellett, s ki adott a nemzetnek László fiában egy oly teremtő szellemet,, minőt a századok csak jó kedvökben szülnek. Azért e sir a mi büszkeségünk, itt nyugszik az atya, kinek fiát egykor megsiraták a jobbak, s kinek nevét ma is kegyelettel említi a magyarok kettős hazája. Nyugodj agg harcos. Érdemjeleid vidd el az égi hazába. Köszöntsd nevünkben korán hunyt ifjú költőnket, f i a d a t, s mond neki, hogy még élünk, s hogy még fájó szívvel emlékezik rá a magyar, Kárpátoktól Adriáig! Béke veled, és az emlékezet!! Szekeres Mihály, helv. hitv. segédlelkész. ADAKOZÁSOK. NÉVSORA azon t. c. kegyes adakozóknak, kik a folyó 1863 /4 -i k isk. évben, a pesti ref. gymnasium physikai muzeumának gyarapítására adakoztak. Madas Károly 5 frt. Várady Károly 5 frt. Csengery Antal 5 frt. Barsy József 1 frt. B. Kemény Zsigmond $ frt. Sípos Sándor 2 frt. T. G. 20 kr. B. P. 10 frt. D. L. 1 frt. D. J. 1 frt. Joó István 1 frt. Fáy Ferenc 2 frt. Id. Fáy Béla 2 frt. Gr. Ráday László 2 frt. Fáy Gida 50 kr. Bomankde 2 frt. Kaiger János 1 frt. Katona Gyula 1 frt. Wagmann Károly 2 frt. Belcsák Károly 1 frt. Bende Vince 1 frt. Besse Dávid 1 frt. Dömötör Dávid 1 frt. Gedeon Gábor 1 frt. Görgey János 1 frt. Polgár Mihály 1 frt. Szalay Zsigmond 2
