Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-31 / 31. szám

ismerni kívánja, jöjjön el egy évben az egyszer, legfölebb kétszer tartatni szokott egyházkerületi gyülésünkre, kisérje figyelemmel különösen consistoriumaink működését és — bámulja a pörös esetek példanélküli gyérségét*) s azok elintézésében követtetni szokott szeretet szellemét. S honnan e ritka tünemény ? Lehetnek okai külömbfélék; de nem utolsó bizonyosan az, hogy minden közügyi működések nálunk ex nobili officio, tisztán Isten országának terjesztése iránti buzgalomból ingyen történvén, minden ember tudja, hogy itt senkinek nem áll más semmi érdekében, mint a rendet a szabadságért és viszont a szabadságot a rend kedveért védeni és ugy semmi sincs, mi önsaját választottai iránt való bizalmát a protestáns embernek megingathatná és azoknak leginkább békitő bíráskodásokat meghiúsítaná. S ime a dunántúli ref. egyházkerületben, hol tudtomra hasonló statistikai adatok vannak, föllép egy protestáns egyház és—mert baja nem ugy orvosoltatott, mint Ő látta volna jónak, — felmondja törvényes felsőbbségének az engedelmet s hogy öngyilkossági művére a koronát is föltegye, kiakar lépni az atyáink vérével szerzett egyházi kötelékből. Mintha valakinek fogfájását ugy akarnók orvosolni, hogy fejét lacsapjuk. — Hogy nem jutott a királyi bölcs szava eszükbe: „a ki a törvényt megbontja, megmarja a kigyó!" Nem tartozunk azok közé, kik minden legkisebb bajra gyávák órosan feljajdulnak; de ez eset, megvalljuk, mélyen megrendített. A mely közönség, akármily viszontagságok folytán pietásban annyira megfogyatkozott, hogy felsőbbsége iránti engedetlenségét fennyen hirdetni nem átallja, az maga ásta meg jövendőjének sírját. Avvagy remélhet-e saját felsőbbségi intézkedéseinek valaha nyomatékot adhatni, miután maga oly feltűnőn ment példával elől a felsőbbségi tekintély lábbaltapodásában ? — De nekik — mondják — igazságuk van! s az egyházkerületi felsőbbség velük igaztalanul bánt! — Nem ismerjük az ügy minden részleteit, nem is tarto*) A dunamelléki mult évi octoberi gyűlésének jegyzökönyve szerint a pörös ügyek száma hét (!!), az elébbi években még kevesebb s ennyi pör fordul elő 315,938 lélekből álló 243 anyaegyházban !! 1 zik mi ránk azt vizsgálni. De azt kérdjük, hová jutna az emberi társaság, ha a pörös félre lenne bizva a felsőbbség eljárása felett ítéletet mondani, s ha nem tetszik, nem engedelmeskedni ? Valóban egyházi szent ügyünk tősgyökeres megrontására sikeresbet kitalálni nem lehetne, mint a mit a marosi egyház tesz. S komolyan hiszik-e , kogy a pátens zászlója alá menekülve, föl lesznek szabadítva mindenre ? — Hogyan ? Hát a magas kormány legjobb hiszemben alkotott rendelvényét csak azért adta volna ki, hogy szökevény rendbontóknak szolgáljon menhelyül?! Isten mentsen, ilyennek csak gondolatától is. Távol legyen tőlünk, hogy mi egy közönséget leckézzünk; de lapunk feladatához híven a fentebbi nyilatkozatot hallgatással nem mellőzhettük. Ébredjen a marosi egyház annak érzetére, mi a közérdek j vetkezzék ki a lázas szenvedély szülte képzelődésiből, és maga befogja látni, hogy minden, mi a társas rendet megbontja, nyomor és Ínségnél egyebet nem szül, s árt még annak is, kinek érdekében a rendbontás történt. S ha e meggyőződésből indulva megtérnek és helyet foglalnak Krisztus urunk igaz követői közt, tapasztalni fogják, hogy nincs oly rosz, mely keresztyéni türelem által nem enyhülne, durum sed levius fit patientia. Ezt adja Isten. Ballagi Mór. EGY KIS SZELLŐZTETÉS. Néhány év előtt, emlékezni fog az olvasó, az ágost. vall. bányakerületben élénk vitatárgy volt, Selmecen maradjon-e vagy Besztercebányára vitessék át a kerületi főiskola ? Nemcsak magánkörökben folytak erről az eszmecserék, hanem sajtó utján is, röpiratokban, ki lőnek emelve ugy az egyik, mint a másik helyiség előnyei. Természetesnek találja mindenki, hogy a zólyomi egyházmegye Besztercebányát pártolta s 1857-iki jul. 8 —9-én szintén Besztercebányán tartott közgyűlése jegyzökönyvének VlII-ik pontjában azt határozta, hogy „függőben levén még a kerületi főiskola helyiségének kérdése, a gyülekezetek 1856 és 1857 évekre Selmecnek fizessék ugyan az iskolaadót, de megtörténhetvén az, hogy Besztercebányára tétetik át a kerületi főiskola, ezen adót Selmec 1857 után nem igényelheti." Azon gyűlésben volt bejelentve a Podmaniczky-Beleznay-család ismeretes 16,000 frtnyi alapítványa is. 1858-ban a főiskola helyiségének kérdése eldöntetett; az egyházmegyék többsége Selmec mellett szavazott.