Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-31 / 31. szám

f hogy vesztőhelyre vigye, hanem hogy megtartsa az embereket." Mindezek által világosan kimondtam saját ítéletemet a XVI-dik századi fogalmak, positiv törvények és gyakorlat felett is, a melyekre a genfiek támaszkodtak, és a melyeket lehet és kell voltaképen felelősökké tenni a Servet kivégeztetéséért. Hogy eshetik mégis hogy ezen, s több ily világos szavaim ellenére, müvemben Sz. F. úr „középkori szellemet," s engem „századunk tudományával ellentétben" lát; nemcsak, hanem előtte ugy látszik hogy én „az eretnekségnek, tehát a hit vagy vallásos véleménynek a 16-dik században divatos büntetését helyeslem;" stb, mindez mondom hogy miként eshetik : én meg nem foghatom, s az ellenem emelt vádat elégnek tartom csendes mosolylyal egyszerűen visszautasítani. A közöttem s Barni és Sz. F. — vagy bármely más afféle radikal és nemzeti pártbeli urak között fennálló ellentét, nem a körül forog tehát, hogy vájjon helyeslenünk kell-e Servet kivégeztetés ét, hanem inkább a körül, hogy mennyiben lehet ezért Kálvint felelőssé tenni. Én Kálvint a Servet iszonyú végsorsára nézve egészen ártatlannak tartottam és tartom; ellenfeleim pedig Servet feladójának, birájának, sőt egyenesen hóhérjának is tartják Kálvint. Igen érdekes és jellemző dolog látni, hogy honnan veszi Sz. F. úr a maga Kálvin — illetőleg ellenem támadásának érveit? Először is az én saját munkámból, melyben pedig középkori szellemet és századunk tudománya iránt ellentétet lát. „Kálvin állított teljes ártatlanságának cáfolatát," mégis ezen munkábó 1 kisérti meg legelőszőr is! Ugy véli tehát, hogy én oly együgyü és következetlen voltam, miszerint munkámból nem azt a mit én akartam, hanem épen az azzal ellenkezőt lehet megbizonyitni. Valóban érdekes curiosum s radikal módja a történeti igazság kiderítésének ! De mit gondol Sz. F. úr vagy bármely radikal férfiú, hogyha vájjon az én munkámban oly óriási következetlenségeket fedezne is fel, melyek az én történetírói hitelemet s müvemet mindenestől semmivé tennék: be lenne -e ez által bizonyítva Kálvin bűnös volta ? Ugy látszik előttem — noha én sorok közt, kivált ha azok világosak, olvasni nem szoktam és nem is tudok, — hogy az ilyen történetvizsgálói eljárás oly forma lenne, mintha valaki p. igy okoskodnék: Krisztus nem lehetett igaz Messiás, mert Péter, noha felőle nagyszerű vallást tett s igérte, hogy iránta mindhalálig hü lesz, mégis megtagadta őt s igy következetlenségbe esett. — Krisztus áll a maga isteni mivoltában ha Péter szászszor elesik is. A történeti vagy bármely igazság is áll, ha annak keresői vagy ostromlói á legnagyobb következetlenségekbe esnek is. Egyébiránt, az én képzelt következetlenségeimből álmodott babérok, igen hamar le fognak hervadni! Lássuk tehát pontonként az ellenem, illetőleg Kalvin ellen emelt vádakat, nem bizonyos élő rendszer, hanem a Sz. F. úr elmélkedéseinek rendi szerint. 1. Világos, hogy Kálvin „ki Ser vetet feladta, vádolta, neki egyszersmind birája is volt," úgymond Sz. F. úr. S honnan világos ez ? Onnan, mert tudósításai vannak a törvényszék üléseiről, amikbenjelen volt. Valóban, ha igaz volna az, hogy Kálvin Servetnek birája is volt: akkor a Servet végsorsaérti felelősség csakugyan egyenesen és közvetlenül őreá is hárítható volna. Ámde abban, hogy Kálvin Servetnek birája is lett volna, egy betű igaz sincs, s hogy mindemellett is valaki képes ezt állítni, a felett valóban csak álmélkodni lehet. , Jelen lenni a törvényszék ülésein, kivált ha azok nyilvánosak, s az ülésekről tudósításokat írni: vájjon annyit tesz-e, mint egyszersmind bírónak lenni ? De lássuk a kérdést komolyan ! Kálvin jelen volt igenis a kihallgatások folyamán, de nem az itéletmondáson, jelen volt nemcsak ő, hanem jelen voltak tiszttársai, és pedig, mind Kálvin, mind ezek a tanács engedelmébőlés felhívására, de nem mint bírák, hanem mint tudománybeli vitázok Servet ellenében. Kálvin 1533. aug. 20-dikáról irja Farelhez, hogy Servet kezdetben tétovázott, ötölt hatolt: annálfogva meghívták az ülésbe Kálvint. „Tergiversatus est initio. Itaque vocati sumug." A pernek Rilliet által kiadott okmányai szerint: „Kálvin felhatalmaztato11 arra, hogy jelen legyen a kihallgatásokon a végre, hogy Servet tévelygései jobban kimutattathassanak ; felhatalmaztattak a jelenléteire mások is, kiket Kálvin magával vinni akart." Calvin fut autoris é e a assister aux interrogatoires, affin que myeulx lui puyssent estre resmontrées ses erreurs et quel il vouldra avecque lui." Az augustus 21-iki törvényszéki ülés jegyzökönyvének kivonatában olvasom, hogy Servettel és De la Fointaínnal együtt a lelkipásztorok is meghivattak, s Servetnek kijelentetett, hogy ezek azért vannak itt, hogy ő ellenében vitázzanak. Ici sont appellés avec le dis Servet M. Nicolas de la Fontaine partié instant, et les ministres. Et puis est été declaré au dis Michel Ct-i. Servetnek, comment les ministres sont ici pour maintenir le contraire de ce q u il avait allégué les autheurs." De a birákon kivül nemcsak a lelkészek, hanem több egyes polgárok is lehettek és voltak jelen, s ezek és a birák közt természetesen Kálvin halálos ellenei a libertinek is.—A per okmányainak egyikében határozottan nyilvánítják a genfi lelkipásztorok, miszerint Servet tévelygéseinek cáfolatát, a tanács parancsára, és Ser vet beleegyezése mellett vették magukra. „Servetus non destitit extra causam vagari. Magnificus ergo Senatus noster, ut modum disputationi statueret, nudas propositiones a nobis describi voluit, quae nostro judicio impiae essent, et a