Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-07-31 / 31. szám
senkinek semmi kifogása nem lehetne ; okoskodását gyöngének találhatnék, a nélkül, hogy megkellene vonnunk az őszinte törekvéstől nagyrabecsülésünket. De Poujoulat érvek helyett gyanúsításokat hoz szőnyegre, szerény igazságkutatás helyett fennhéjázó kárhoztatásokat, ez sem a tudományt nem gyarapítja, sem a kölcsönös szeretetet nem mozdítja elő. S kérdem, lehet-e csak szó is bibliai tudományról oly embernél, ki szóról-szóra ilyet tesz írásba : „A héber monarchia történetében dél az, mely az erőt, vallási hűséget s dicsőséget képviseli; és az elszakadásnak, kimerülésnek s a hit hanyatlásának többnyire éjszak volt képviselője; mig Jehovah-t Jeruzsálemben hasonlíthatlan szépségű templomban imádják, és arany edények díszlenek Dan- és Bethelb e n, addig a felvidék magaslatait tisztátalan szentélyek borítják el, s Jeroboam a bálványokra mutatva önelégülten mondja népének: „íme az istenek, kik Egyiptomból szabadítottak ki benneteket.Poujoulat úr szerint tehát Dan-és Bethelben diszlettek a Jehovának szentelt arany edények! Azt sem tudja tehát Poujoulat úr, hogy épen Dan és Bethel az éjszaki királyságnak azon határvárosai, a hol Jeroboam az ő bálványait felállította!! Lehet, hogy Poujoulat úr igen becsületes ember, keresztyén buzgósága minden esetre dicsérendő; de midőn ő, a könyvéből ítélve, a középszerűnél is csekélyebb készültséggel magas lóra kap és jobbra-balra döntő ítéletet szór: akkor azt kell mondanunk: magna petis Phaéton! magyarán: hátrább az agarakkal ! buzgóságára pedig az apostollal mondjuk: „istenhez való buzgóság vagyon ő benne, de nem értelemből." Alig van a tudományoknak egy-egy ága, hol pontos részletkutatás mellett annyi különbféle hypothesisekkel találkozhatni, mint a menynyit az Urunk történetére vonatkozó adatok öszszeegyeztetésére alkottak. Mind abból indulnak ki, hogy hitünk alapjában megingattatik, ha az evangéliumok, mind az utolsó betűig, történelmi okmányoknak be nem bizonyíthatók. Fejtegetésem folytán lesz alkalmam e föltevés alaptalanságát kimutatnom, addig pedig legyen szabad a fölvett evangéliomi előadásnak még egy vonását vennem vizsgálat alá s annak nehézségeit felmutatnom. Idézem pedig e vonást mindjárt Tholuck igazoló szavaival, hogy egyúttal ezen uj divatú apologeták eljárásával is megismerkedhessék az olvasó. „Az elbeszélés a mágusok csillagáról — mondja Tholuck — mindenesetre felötlő tényről tudósít, mely azonban — a Krisztusbani hitet föltéve — az evangeliomi történelem összefüggésébe jelentékenyen beleillik. A „mágus'4 név, mely eredetileg perzsa papot jelöl, itt is legtermészetesebben a keleti nép papjaira vonatkozik; mint más régi népek papjai, ezek is csillagászattal és astrologiával foglalkoztak. Az astrologia a népek sorsát az állatkör bizonyos jegyeivel hozza kapcsolatba. — E papok meglátnak az Izraelt illető jegyben egy fényes csillagot s arra magyarázzák, hogy királya született Izraelnek és midőn a kelet szokása szerint elmennek, hogy ajándékukkal hódolatukat megvigyék, ez által képviselői lesznek a megváltónak hódoló pogány világnak. Mikép jutottak ahhoz, hogy a világ királyát a zsidók közül várják ? A perzsa valláskönyvben, a Bundehesben szó van egy Osanderbami azaz igazság embere nevü emberről, ki által a világ végével a világosság birodalma diadalt veend a sötétség felett. E remény a persáknál talán épen a zsidóktól származott, kik köztük mint hazájukból számkiüzöttek éltek, s kik közül a tiz törzs r legnagyobb része Ázsiának bensejében meg is maradt volt. Suetonius is Vespasian életében ezt mondja: „Egész keleten azon régi állandó vélemény terjedt volt el, hogy a sors rendelete szerint amaz időben Judáából eredő hatalom a világuralmat fogja kezébe keríteni." — Igy lesz minden történelmileg megfoghatóvá. — A mi már a látott csillag mivoltát illeti, legelőször Kepler állított fel egy nézetet, mely magát mindenek felett legjobban ajánlja. Kepler 1604-ben a fényes Jupiternek a Saturnus és Marssal való constellatióját észlelte a halak jegyében. Csillagászati számitások arra az eredményre vezették, hogy Róma építtetése után 747. Jupiter és Saturnus conjunctióban voltak s ehhez 748. Mars is lépett. Ha már e körülménynél fogva is hajlandóvá leszünk ama csillagot e constellatióval azonosítani, azóta ettől függetlenül történelmi okok is valószínűvé tették, hogy Krisztus születési éve Róma építtetése utánni 747-re esik.
