Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-10 / 28. szám

lyokkal a tanár egyénisége ne korlátoztassék. Tanhatóságok és tanodák harcban állanak e tekintetben egymással. Mert az iskolák — úgymond Roth — ügyeikre nézve, helyi viszonyaikhoz rnért, különös, egészen saját szükségleteik szerinti intézkedhelést. tehát változatosságot, különféleséget követelnek magoknak, a kormány pedig egyöntetűséget akar; — amazok tanerőik számára önállóságot óhajtanak, emez alárendeltséget kiván; — amazok a tanároknál bizonyos lelkesedést és feláldozási képességet feltételeznek, ez szintúgy megvárja mindkettőt, de egyszersmind önbelátásuk s meggyőződésük olyatén feladását sürgeti, mely ama lelkesedéssel és feláldozási képességgel egyáltalában összeférhetlen. Emez ellentétes viszonyból származható összeütközések kikerülhetése céljából kivánja ö, hogy gymnásiumokban a főfelügyelet, az alapelvek fentartása, a kivitel ellenőrzése, a célpont meghatározása teljesen a kormányhatóság kezei között maradjon, és hogy az alapelveknek általánosságban megfelelőnek látszó tanszervezet megállapítása szinte hatóságilag történjék, ugy mindazonáltal, hogy a tanári testületek részére fenmaradjon a szabadság azt saját egyéniségük és a rendelkezésök alatt álló módok szerint részletekben idomitani. A gymnásiumok és azok tanárainak kisebb-nagyobb mérvű önállósága részben ez utóbbiak hivatalos kisebbnagyobb mértékben függetlenségétől is feltételeztetik. Mióta Wolf a régészeti tudományokat önálló tanná emelte, Eszak-Némethonban, kiváltképen Poroszországban egy tulajdonképeni gymnásiumi tanári állás is létesült: miközben Dél-Némethonban, különösen Würtembergben sok tekintetben még a régi gyakorlathoz ragaszkodnak, és a hittanban képzett egyének, kik a nyelvészetet részint mint segédtudományt a hittanhoz, részint általános szellemi míveltségök javára tanodákban és egyetemekben gyakorolták, alkalmaztatnak gymnásiumi tanárokul. — Az utolsó évtizedben az államélet sajátlagos orthodox-theolog irányának megfelelőleg történt az, hogy ezen idő alatt Poroszországban a gymnásiumi tanári állomásokra való jutás a theologiát végzettekre nézve megkönnyiltetelt. — Azonban nyomatékos hangok emelkedtek a paedagogok részéről a theologiai és philologiai tudományok egyesítése érdekében. Roth határozottan ellene van oly rendszabályok alkalmazásának, melyek egy tisztán philologiai míveltséggel biró tanári kar létrejöttét eredményezhetnék. Günther és Taulovv azt kívánják, hogy a gymnásiumi tanárok képzésénél a nyelvészetiek legalább oly mértékben csatoltassanak a hittaniakhoz, miszerint a nyelvek tanára vallásos oktatás adására képesittessék. A kurhesseni, 1847-ik évi kibocsátvány azonban azt kivánja, hogy a hittan tanulását a nyelvekével egybekössék s mindkét szakból vizsgálatot tegyenek a leendő gymnásiumi tanárok; — sőt Lattmann alapelvileg követeli, hogy minden tanár minden iskolai tudományt tanulmányozott legyen és azok mindenikét mint tanár szinte oly jól előadni tudja, mit a mily jól ki kell képeztetniük a növendékeknek minden tanágban. — Ezen szélsőségben járó kívánalmakkal szemben az előre törő német államokban oda döntött a gyakorlat, hogy azokban a gymnásiumi tantárgyak meghatározott csoportjai külön tanárokat kívánnak és nyernek. Ez útra vezettek mindenek felett a tanárképe sségi vizsgák is. A tanárképességi vizsga először a 19-ik században kívántatott meg; a harmincas évek óta több német államokba, — Ausztriába csak 1848 óta hozatott be. (A 16. és 17. században a gymnásiumi tanárságra való alkalmazás feltétele kitűnő férfiak ajánlása, később hittani vizsga, vagy bölcseleti tudorság vala). E tárgyra nézve legfontosabb intézmény a felsőbb iskolai hivalalra kijelöltek vizsgálatára vonatkozó, 1810-ben megjelent azon porosz rendszabály — preussisches Reglement für ,,Prüfung der Candidaten des höhern Schulamts" — vala, mely szerint ama vizsgálat bizonyos tanári állomásra való tekintet nélkül általában csak az egyénnek az oktatás különböző nemére és fokára való alkalmas voltának kipuhatolására, felismerbetésére vala rendeltetve, — es a melynek szabály szerint Írásbeli dolgozat készítéséből, szóbeli vizsgálatból és próbatanitásból kellett állania. Azon ismeretek, melyek ehezképest a tanférfiaktói megkívántattak, átalánosságban nyelvészetiek, történelmiek, és mértaniak. Ezen átalános paedagogicai vizsgálatnak magát alávetni kötelesek oly iskolák leendő tanárai, melyek jogosítva vannak arra, hogy egyetemekbe tanulókat bocsássanak. — Erre következett aztán 1831. apr. 20. egy másik rendszabály, mely nem kivánja többé, hogy a tanárképességi vizsga átalánosságban, és tekintet nélkül valamely meghatározott tanári állomásra, derítse ki a jelöltek képességét, — mely pedig nem zárja ki azon szakokba való különös bebocsátkozást, melylyel a jelölt kiválólag foglalkozandott: hanem a vizsgálat vonatkozik a jelöltnek 1. nyelv ekbeni, és pedig német, görög, latin, francia és héber nyelvekbeni ismereteire, — 2. tudományokban, — és pedig mér-és természettanban, — természetrajzban, — történelem és földrajzban, — bölcselet, — nevelés és hittanban való jártasságára. Mindezen tudományokban annyira kell megvizsgáltatnia a jelöltnek, a mennyire az, az ö ezen szakokban ismereteinek kitudhatása végett szükséges. A föltétlen tanárképesítés— facultas docendi— azonban csak annak adatik, a ki kielégítő, ha még nem is egészen kiképzett tanítási tehetség mellett legalább a felsőbb oktatás három lényeges ágai egyikében, azaz a) mind két classica és az anyanyelvben, — b) mér-és természettudományokban, — c) történelem és földrajzban annyi jártassággal bir, hogy ezen tárgyakat aztán kellő előkészület mellett valamely gymnasium két felső osztálya egyikében sikerrel tanítani, — a vizsgálat minden töhbi tárgyaival pedig annyira ismeretes, hogy azoknak a többi tantárgyakra való vonatkozását és relatív fontosságát kellőleg méltatni, s ennélfogva az iskolai összképzésre jótékonyan hatni képes. — Ezzel a törvényhozásban a kezdet megtétetett arra nézve, hogy a tanárnak hivatali állása a jogi, hittani és orvosi karbeliekével egyenlő helyzetbe jöjjön ; — a kezdő tanféríiak előtt tanulmányaiknak útja világosan előjegyezve lön, s ugy a tantárgyak különfélesége, mint azon lehetetlenség, hogy mindenki minden tudományt felkarolhasson, kellő tekintetbe vétetett.