Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-17 / 3. szám

sa erkölcsi hatásuk erélyével kiméinek meg az illetőket az idők- és viszontagságoknak kíméletlen tanításaitól. Mert vajha mi lennénk egyetlen példa a fölidézett panaszra! De bizony részünkre semmi vigasz nincs annak tudatában, hogy több olyanok keserű sóhaja elegyül a miénkkel, kik velünk egy hajóban eveznek. Félnünk kell, hogy bár nem tör ki a szorongatott keblekből; de mindenkép életerőt fogyasztva dúl s elvégre a nagy egészet vádszerüleg nyomasztva nyilvánuland, s még Ián nem jó akarók feléről oly formában kárhozlalólag is, mintha nem tudnók (?) vagy nem akarnók (?) egész komolyságában felfogni és intézni a roppant érdekű növelésügyet, mely egyházi- és polgáritársadalmi , ezzel összefüggőleg nemzeti regeneratiónk egyetlen biztos emeltyűje. — Kérdezzük már most: ki lesz mindezek bírája, itélő mestere ? Szándékosan mellőzzük itt az általában megszokott szójárást — a korszellemre hivatkozást; a helyett bizalommal tekintünk azon magasztos lelkű, és kegyeletünk őszinte adójával hódolva tisztelt egyházi s közelebbről tanügyi elöljáróságra, mely egyházi és politikai szép míveltségének magas színvonalán okvetlenül felfogja azon főérdeket, hogy magát a jövő nemzedékben sokszorozva helyettesittetni, lehanyatlása vagy kidölése esetére mulhatlanul uián pótoltatni óhajtja, kívánja, és a kezében levő jognál, reá néző kötelességnél fogva, a dolognak legjobb módja szerint immár el is rendeli. Isten adjon a jó reménységnek közel-jövőben óhajtolt teljesedést! Békés, sept. elején 1863. Tanügy barátok. KÖNYVISMERTETÉS Tiszta észtan irta Kerkapoly Károly bölcsészettanár és m. acad. 1. tag. Első füzet: Ismerettan (121 lap, ára 1 frt) és második füzet: Gondolattan (140 lap, ára 1 frt) mindkét füzet megjeleni Pápán 1863. (Folytatás.) Szerző, — miként eddig megjelent müveiből is ismerjük — a Hegel Frigyes által megkezdett bölcsészeti irány híve. Azonban — mint jelen müve tanúsítja — nem tapadt a nagy mester kezdeményéhez, hanem részint élénk figyelemmel kisérte ez irány tovább haladását, s dolgozatában alaposan felhasználta az e téren legújabb és legkitűnőbb müveket, p. o. Rosenkranz eszmetanát, és Treudelenburg oly kitűnő mély, és éles logikai vizsgálódásait, — részint önálló gondolkodással tudatosan dolgozta föl, és több részletekben tovább képezte magát a tárgyat, ügy hogy a kezünk alatti munkában az álláspont közössége mellett is, jelentékeny eltéréseket tapasztalunk Hegel logikájától, sőt több részletekben a leginkább szem előtt tartott Rosenkranz és Treudelenburgtól is. — Mindkét füzetben „Tiszta észtan" közös cím alatt tárgyalja a tiszta egyetemes észszerüségel, minden határozmányainak (kategóriák), teljességében, de az észszerüséget — minden specificus 84 (akár természeti, akár szellemi) létezésétől eltekintve — egészen elvont általánosságában gondolva. Ez az eszme. Hegel logikai előadásaiban ugyanezen eszmének gondolkodásunkban való önkifejlődését adja elő, s nála metaphisika és logika teljesen egygyé olvadnak, az eszméről, a Ao^-os-ról való tudományban, s a mit közönségesen » logikában szoktak tárgyalni, t. i. a fogalmat, ítéletet, zárlatot (conclusio), az, az ő logikájában vagyis metaphisikájában csak ez eszme kiképződésének átmeneti phasisa levén. ~ (Valamint már Kant is, a melaphisikát az u. n. transcendentalis logikába olvasztotta be). — Kerkapoly ismét különválasztja a metaffhisikát és logikát, szerinte bár mindegyiknek tartalma a tiszta, általános ész, s igy mindkettő a bölcsészeli tudományok első alapját képezi, (e tiszta észt egyes létezési köreiben fogván föl a bölcsészet többi része), de azzal a jelentékeny külön bőséggel, hogy a metaphisikában foglalkozunk a gondolattal mint meglevővel, (tehát a lét határozmányait vizsgáljuk); a logikának pedig tárgya a gondolat mint lenni kellő, azaz, a fogalom, a meglevőknek eszmei tartalma, A tiszta észtan első része tehát a lét határozmányaival foglalkozó inetaphísika, mit szerző „Ismerettannak" nevez. — Nézetem szerint e név nem találó, s inkább csak azon korban lett volna jó, midőn a metaphisikában az ismerés lehelőségét és módjait fejtegették, de ha e tudományban a lét határozmányaival foglalkozunk, akkor tán jobban kifejezné a tudomány tartalmát a „léttan" (antologia), vagy hagyjuk meg a metaphisika elnevezést, mi szinte nem fejezi ugyan ki, (Aristoteles rendszerében a természettan után következett, innét metaphisika) de ősidők óta közérvényben áll. Előleges rövid bevezetés (mely egyszersmind az egész bölcsészetbe is bevezetésül szolgál) után három részben fejti ki a lét határozmányait. Az első rész szól a közvetlen lé t-röl, kifejtvén benne a mis ég (határozatlanság, határozottság, és a maga által határoztatás) a mennyiség (határozatlan — határozott -- mennyiség, és a mennyiségi viszony), és a módosulat (mennyiségi — minőségi — módosulat, és a módosulat! viszony), — határozmányait. A második rész a közvetett létet tárgyalja; előadván benne a tiszta lényeget (azonosság, — különbözőség, — alap és eredmény), a jelenséget (a lényeg jelensége, — a lényeg látszatával szemben, — a lényeges viszony) és a valódiságot (a valódi a lényeg, — a jelenség — oldaláról tekintve, és teljességében). És végre a harmadik rész az „önmagát köz v etitő lét" vagy a cél tana (Hegel, s_ több követői p. o. Erdman e helyen a fogalom, Ítélet stb. — adatik). — Vizsgálván 1. a célt önmagában, 2. az eszközt, és 3. a cél kivitelét. Eddig az első füzet, a metaphysika, mint a lét határozmányainak rendszere. — A létnek legmagasabb határozmánya az igaz valódiság (benső lényeg és külső jelenség egysége) illetőleg a valódiság ama legmagasabb fejlettségén, midőn az nem csak szükségkép lehető, nem is csu-