Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-26 / 26. szám

célzatokat lát. A hivatalos dogmatismus és a vallásosság két külömböző dolog, s a ki amazt megtámadja, nem szükségkép ellensége ennek is. A vallásfelfogás, melyet R. akar érvényre emelni, a fejlődő keresztyén szellemmel egy nyomon jár. 0 a vallást a szellemi élet közepébe akarja helyezni és emberiségi intézményeink főrugóit abban keresi. Azért megy vissza vallásunk keletkezésének első időpontjára, azért törekszik annak alkotóját a haladás első bajnokául mutatni fel. R. e törekvése nem sikerült, leverő bizonyságául, hogy a közszellem elleni küzdelmünkben, rendesen magunk sem szabadulunk ki egészen annak befolyása alól. R. minden műveiben a vallás történelmi felfogása mellett harcol és midőn végre maga lát hozzá, hogy vallásos életünk központi személyességét történelmi világításban mutassa fel, — történelem helyett képzeleti jellemrajzot ád. „Jézus élete" — a mint láttuk — a kivitelben tökéletesen elhibázott mű, de azért R. irányát és célzatát gyanúsítani igaztalanság; állításai a tudomány előtt nem igazolhatók, de ebből korán sem következik a rosz intentio; R. megtámadható mint exegeta, mint historicus, de nem mint ember, mint iró, s épen istentelennek mondani őt, valóságos absurdum. CALVIN ÉS SERVET. (Vége.) Nem lehet nekem elhallgatni, bár tisztelt tudósunk mellőzte, azon nevezetes körülményt is, miszerint Servet, a vallásos véleményt mint bűnt üldöző Calvinnak nem egyedüli áldozatja; Barni űr (p. 150—151) azokat elősorolja, s mint mondja : „c'est en effet un bien long marlyrologe que celui de la libre pensée sous la dornination du reformateur de Genéve" a miből látszik, hogy a Servet kivégeztetésében á r t a 11 a n Calvinnak erős és szilárd, valamint következetesen gyakorolt elve volt az: hogy az eretnekség bün, melyet az államnak büntetni kell. Calvin ez áldozatjai közzé tartoznak: a Révész úrtól gúnyosan emiitett Bolsec, ki mivel a Sz. írásról és praedestinatioról a Calvinétól eltérő véleményt nyilvánított, hosszas börtön után, Genevából örökre száműzetett, d'A rgillére Antal többszöri kínzás után lefejeztetett, mert Servetet Calvin ellen védte, Norbert Antal, mivel részeg korában Calvint és a papokat szidalmazta, miután nyelve a Molard piacon tüzes vassal átszuratott, örökösen száműzetett, Billonet Dénes, a város körül s annak minden utcáin kergetve vérig korbácsoltatott, s egyszersmind tüzes vassal homlokára bélyeg süttetett, mivel „a szent praedestinalioról gonoszul beszéllett," továbbá cosenzai G e n t i 1 i s , Alciat, Blandrata György, Gribaldo Máté, du B o i s Vilmos, B c 11 o t Thivent, G u a i n i e r Vilmos, stb száműzettek, vagy mezítláb poenitentia-tartásra, térden állva, kegyelemért könyörgésre Ítéltettek stb. stb. mindnyájan egy s más vallásos véleményért. Azon állítás ellenében, hogy a 16-d. század szelleme és gondolkodása szerint történt az eretnekség büntetése, Barni úr — s ez, értekezésének igen érdekes része, — több példákat hoz-fel, a mikből világos, hogy a közvélemény azon eljárás ellen akkor is hatalmasan nyilatkozott, az olyan ítéleteket roszalta, jelesen midőn Bolsec száműzetett, a városháza előtt az ellen történt demonstratióban nők szerepeltek. (Barni p. 145 —146.) Nem alaptalanul veti azért ez iró Calvinnak szemére, ,,az igerlékeny és bosszúálló jellemet" mint szintén Mignet: „a dölyföt, túlzást és kegyetlenséget." (Barni p. 177.) A tisztelt olvasó figyelmét nem kerülte-el, miszerint én Révész úr könyve ismertetésében, annak részben méltán ugy nevezhető középkori szellemét különösen kitüntettem, főkép mennyiben tisztelt tudósunk az eretnek, s é g n e k , tehát hit- vagy vallásos véleménynek a 16-d. században divatos büntetését helyeselni látszik, s Calvin eljárását nagyobbára ,,azon századi fogalmak, positiv törvények és gyakorlat" szempontjából nézve, hajlandó mentegetni, vagy szépitni, csak azt sajnállja (195 1.) hogy ö nem annyira valódi ember és keresztyén, mint hideg theologus volt," s midőn Calvin „hősiességét," mint láttuk, inkább csak „tudománybeli derék vádolásnak" tekintette, azzal a tudományt akará mintegy a reformátor eljárásáért felelőssé tenni, nem kevésbé azon korbeli tudósok és egyházi tekintélyeknek Servet tanát kárhoztató Ítéletére nagy súlyt fektet. Én azt hiszem, hogy az erkölcsileg rosz tettet, a jog és igazság megsértését, Iíristus legfőbb törvényével, az emberek iránti szeretettel ellenkező eljárást a világ minden tekintélyének véleménye sem igazolhatja, a feketét fejérre nein moshatja s igy valamint az emiitett gyarló ítéletekre támaszkodást, ott, hol keblünk oly hangosan szóll, helyeselni nem lehet, éppen ugy bajos érteni és megfogni, hogy tisztelt tudósunk az elővégzeti tant, e több mint botrányos és képtelen, mert éppen nevetséges, s korunk tudományában már nem is létező egyházi tant, ugy szóllva, nem csak dicsőíti, de megdönthetetlennek is mondja. Távol legyen tőlem, hogy ez őszinte tudományos fejtegetésemmel Révész úr hite és vallásos meggyőződése ellen sikra szálljak, azt kárhoztassam, — az egyéni hitet, még ha tévedne is, tisztelni kell, de ki kellett azt világosan jelentenem, miszerint a szóban forgó vallásos eszmékre és elvekre nézve én Révész úrral egészen ellenkező felfogás és meggyőződés terén állok, tisztelt tudósunkat századunk tudományával ellentétben látom, könyvében pedig a Servet-ügynek történelmi előadását, miután újabb kutatások azt egészen felderítették, — elhibázottnak tartora* mint fenebbiekben azt indokolni megkísértettem.