Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-19 / 25. szám

házunk megalapítása volt. A mi testi, a mi emberi az mulandó, az oda lesz, de a mi isteni, az romolhatatlan. Innen indulva a szónok leszáll beszéde tulajdonképeni tárgyára Kálvin emlékének megszentelésére, s az ö tudományának diadalmából folyólag a textussal öszhangzásban két részre osztja beszédét. Mi az emberi? és mi az Isteni? és ezeket meglepő avatoltsággal tárgyalja. Nem kisérjük szónok gondolatmenetét nyomról-nyomra, mert az e lapok szük hasábjait túlhaladná, s különben is sajtó alá menvén az egész beszéd, az olvasó nem a mi hiányos vázlatunk, de egészben élvezheti, csak még annyit említünk, hogy az első részben érdekesen rajzolja azon csatákat és vallási háborúkat, melyekkel az első reformatio küzdött, a börtönöket és máglyákat, hol az igazság vértanúi elhullottak; az emberi törekvéseket, az igazság elnyomása, a butaság és szolgaság terjesztése érdekében, a pártvillongásokat ugyan azon reformatio vezérei között is, s hogy mindezek, mint emberi dolgok az időben Összehullottak, megsemmisültek, az igazság pedig, a szellem, az ügy maga el nem veszhetett, mert ez isteni volt, s az istenit az emberek össze nem bonthatják. Kálvin menekülését ellenségei elől, Genfben lett fellépését, mint reformátor mint alkotó és ujjá teremtő szellem, ki a népnek vallásos és polgári életét a szabadság alapjára képviseleti rendszerre fektette élénken és elragadolag festi, s tovább az ezen tanból folyó egyházi önállásra, melynek mi is Kálvin szellemében örvendünk, s melyet bár sokszor elejteni és megcsonkítani igyekeztek, de meg nem fojthattak, mert a mi Istentől van azt az emberek fel nem bonthatják. Nem akarja, ugyan szónok ebből azt következtetni, hogy a reformatio, hogy az egyházi szervezet Kálvin modorában és elvein, kell hogy örök időkre maradjon, ekkor egyik tekintélyt csak azért döntöttük meg, hogy mást tegyünk helyébe, maga a reformatio, s az egyházi kormány is az idöbefn halad és tökéletesül. Azonban int az óvatosságra s az idők és körülmények figyelembe vételére. Mint az élőfa nevekedésével kérgét lassanként megrepeszti, s a régi helyett ujat nevel, de eszélytelenség lenne ezt idő előtt levagdalni, mely a ki száradást vonná maga után; reformot, de eszélyes, alapos és üdvös reformot akar szónok. Az emberi le kell hogy hulljon az időben, az isteni fejlődjék és gyarapuljon. Vallásos autonomiánk megvédését szivünkre köti s az ugyanazon célra — szellemi, az isteni elérésére — a protestáns felekezeteket s az egész kereszténységet felhiván beszédét bevégzi. Vajha mentől előbb közkézen foroghatna e nevezetes művészi egyházi beszéd. Itt ismét a városi zene- és dalegylet zengett felséges vallásos barmoniát s ujbói püspök ő mlga lépett szószékre. Kálvin életét és tanait főleg azúrvacsoráját és praedestinatio hitcikkeit tárgyalja ugy az isteni tisztelet egyszerűségének az értelem kifejtésére és a hit nemesítésére való fontos voltát meghaló képen rajzolja, Kálvint, mint világos főt és buzgósággal teljes szivet ábrázolja, s a keresztényeknek is alap törekvésökké s érdemök megismertető jelévé a világos főt és buzgóságteljes szívet teszi, s az erénynyel összekötött hitet, az istennek jó és nemes tettekben való imádását köti szívökre. A tudományt és a lélek okos kifejtését, az oskolák virágozlatását, a protestantismus független és szabad fejlődését teszi kötelességünkké és törekvési célunkká. Kálvin nem csak hitterjesztö, nem csak pap volt; de Genfben akadémiát alapitolt, hova a világ minden részéből még hazánkból is eljöttek, s abból, mint tüzpontból vitték szét a világba a reformatio hittanait. Ezt kell nektek is ifjú lelkészek követnetek, nem csak a catedrában, de az oskolában is a nevelésre, a nép szellemi fejlődésére felügyelnetek, s ezért kell anyaszentegyházunknak az oskolák virágzására fögondot fordítani. Valóságos apostoli egyszerűséggel és eszmetötnöttséggel mondott beszéd, melynek minden szava, mint drága gyöngy hullott szivünkre s lelkünk megfényesült általuk. Épültünk és jobbultunk. Az isteni tisztelet befejezésével a zsinati képviselők s vidékből megjelent intelligentia két részre osztva, egy rész, gr. Mikó Imre, a másik rész b. Kemény Ferenc ö nagyméltóságaikhoz hivatott ünnepélyes közebédre, hol Ö excellenliáik és a vendégek által lelkesnél lelkesebb felköszöntések tartattak. Gr. Mikó főleg a reformatio eszméjéért ürített poharat, mely megóvta a magyar nemzetiséget, mely e hazában, mint egy égből lenyúló kar jelent meg s a nemzetet végveszélyében felülélte, s mely jövőben is lételünk és függetlenségünk záloga. Délutáni órán B e n k ö János péterlaki lelkész és egyházköri jegyző prédikált. Más a vető más az arató szent igékről, s igen alaposan tárgyalta Krisztustólkezdve az apostolok és reformátorok által elhintett magvakat, melyeket aztán a következő ivadék aratott. Érdekgerjesztőleg említi Bocskai István, Bethlen Gábor és Rákóczi György fejedelmeket, kik a vallás és nemzeti miveltség mezején vetették azon magvakat, melyekből mi aratunk. Az igazság, szabadság, törvényesség magvait kell elvetnünk a jelenben, hogy maradékink arathassanak a jövőben. Beszéde az élethez szólván, érdekes és épületes volt, kivált a dolgokat értő és ismerő hallgatók előtt. Holnap föegyháztanácsi közgyűlés, miről s a zsinat tulajdonképeni tárgyairól jövő számban. Végül említenünk kell, hogy az ünnepély elrendezésében ügyvéd Pataki József példás erélyt és buzgalmat fejtett ki. (Folyt, köv.) KÁLVIN ÜNNEP, ÉS KERÜLETI GYŰLÉS PÁPÁN, MÁJUS 29-én S AZ AZT KÖVETŐ NAPOKON. Mint e lapból is látható volt, a helvét hitvallásuak dunántúli egyházkerülete, régebbi határozatához híven, kinevezett bizottsága által előkészületeket tett a hitbajnok emlékének ünnepélyes felelevenítésére. A nagy reformátort, Kálvint értem. Május 29-én megtörtént a kerületi ünnepély Pápán, a főiskola színhelyén. Nem bálványozásból, mert mi egyedül az Istent valljuk urunknak; nem hiúságból, mert mi annak vagyunk tanítványai, ki maga volt a szerénység: hanem azért, mert a hamvaknak is missiójuk van, azért, mert fény kell a setétben, mert a dühöngő erkölcstelenség