Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-19 / 25. szám

egyházi tannak Calvin személyében káromlásával vádoltatik ! Révész úr is említi, hogy Servet Ptolemaeus fölrajzi müvét lefordította, de elhallgatta, hogy Calvin ellene azon könyvből minő sajátszerű vádat olvasott-ki. Barni úr e hiányt (p. 183—184) kipótolja. Calvin t. i, mint bünt vetette szemére Servetnek, hogy Ptolemaeus földrajzában a szent föld mint kopár tartomány említtetik, holott M óses annak termékenységét dicséri. ,,Ez, mondá Calvin, egy istentagadó nyilatkozat — „un propos d'athée." — De én csak lefordítottam, — feleié Servet. Miért irtad alá másnak munkáját? kérdé tőle Calvin. — ,,Igen örvendettem, — ő maga mondja" — (t. i. az ülésről tett tudósításában) ,,hogy e hitetlennek száját igy bezártam, mert bár miként is, e csufkutya — ce villáin chien — ily világos okok által leverve, egyebet ne mondhasson: Menjünk tovább, abban semmi rosz sincs;" — „passons outre, il n'y a point lá de mai." íme Calvin saját vallomása! Révész úr továbbá azt sem hozta-fel, miszerint Calvin meg nem elégedve, hogy a schweizi egyházaknak a Servet ügyében megkérdezését ellenzette, de rájuk erkölcsi nyomást is gyakorolt, megkísértette azokat előre maga részére vonni, — „prendre les devants" mint Barni úr (p. 193) mondja. Ily célból „irt a schweizi egyházak főbb papjainak, Bullinger zürichi első papnak, Sulzerbaseli papnak stb. az elméket elkészitni, és oly véleményt kapni, a melyet óhajtott." Én is fenemiitett tavalyi értekezésemben idéztem Calvinnak Servet kivégeztetése előtt egy hóval Bullingerhez ez ügyben irt levelét: ,,Prope diem Senatus noster dogmata Serveti istuc mittet, ut judicium de illis vestrum intelligat ;nobis quidem reluctantibus facessunt hanc molestiam, sed eo venerant amentiae et furoris , ut illis suspectum sit, quod loquimur." Tehát a genevai tanács emberi lépését Calvin őrültségnek nevezi! íme Calvinnak saját, igen jellemző második nyilatkozata l Szilágyi Ferenc. (Yége köv.) ISKOLAÜGY. A MAROS-VÁSÁRHELYT TARTOTT EV. REF. TANÁRI GYŰLÉS. Az erdélyi ev. ref. tanárok a főiskolából és a zilahi meg szász-városi gymnasiumból össze szoktak gyűlni egy vagy két évenként, hogy a nevelés ügye felett tanácskozzanak, s eszméiket, tanulmányaikat és tapasztalásaikat egymással közöljék. Az ilynemű utolsó gyűlést Maros-Vásárhelyt, a székelyek fővárosában tartották, a mult hó 9-től 12-én estig, hol a helybeli főiskola tanárain kívül mintegy harminc idegen volt jelen. Két tudósítás fekszik előttünk, melyekből a nagy közönséget is érdeklöleg a következő adatokat közöljük. A nyilvános gyülésezések nagy közönség, előkelő vendégek jelenlétében igen élénken s a legszebb egyetértéssel folytak le. Május 9-én volt a megnyitó gyűlés, mikor is a marosvásárhelyi főiskola fögondnoka, b. Bánffy János úr ő méltósága, tartott igen szép megnyitó beszédet, utána dr. Antal László algondnok szólott, élénk tollal festvén a nevelés ügyének fontosságát. Azután a gyűlések rendes elnöke, Bihari tanár beszélt, köszönetet intézve az idegen tanárokhoz, hogy oly szép számmal megjelentek, s egyszersmind megnyitottnak nyilvánította a tárgyalásokat. Az ülések folyamára jegyzőnek közfelkiáltással helybeli tanár, Szabó Samut választották meg. Olvastattak a kitűzött értekezések. Szabó Samu tanár, a gyűlések jegyzője, a helybeli főiskola történetét olvasta fel — oly alaposan és oly ügyesen kidolgozva, hogy ámbár felolvasása másfél óránál tovább tartott, a közönség a legnagyobb figyelemmel és érdekeltséggel hallgatta végig, s indítványba jött és elhatározták, hogy a jeles müvet ki fogják nyomatni. Ezután hires materialistánk, a jeles Mentovich Ferenc tanár, az ember eredetéről és fejlődéséről szóló értekezésével lépett fel, mint tudósítónk irja : a vallás és tudományok közti viszonyról, s azok előhaladásáról is beszélt; a philosophiát sem hagyta ki, melyet megtámadni, a hol csak lehet, el nem mulatja; volt is aztán vitatkozás ; Takács János kolozsvári tanár, Szász Domonkos 7 j ugyancsak kolozsvári pap, hevesen támadták meg — de a cáfolatok meghallgatására nem lévén idő, más alkalomra halasztották. Ezután őszülő bajnokunk, a maros-vásárhelyi hires jogtanár és jogtudor, Dósa Elek, terjesztette elö indítványát a jogi tanfolyam organisatióját illetőleg, az érettségi vizsgák rendezését is megérintvén. A terv lényege a következőkben vonható össze. Az erdélyi protestáns ifjak tanulhatási módjának egyik eszköze az, hogy a felsőbb osztályok ifjai magán tanitói a kisebb osztályoknak; tehát a felsőbb tudományokat nem lehet egészen egy helyre concentrálni, mert igy a kisebb osztályú tanulók tanítóiktól, a felsőbb tudományokat hallgatók (Theologusok, jogászok) pedig a tanítványoktól, mely egyik főbb jövedelmüket képezi, fosztatnának meg. Ez érdeket tehát tekintetbe kellett venni, ennélfogva az indítvány ugy hangzik, hogy a jogi tanfolyam álljon 4 évből; e 4 évből az 1-sö és 2-kat lehessen végezni mind a négy főiskolánál, a 3-ikat és 4-ket pedig csak Maros-Vásárhelyt, mint a jogi tanfolyam legilletékesebb helyén. A tanfolyamok berendezése pedig ugy történjék, hogy első évre szabassék ki a bölcsészeti és történelmi jogtanfolyam; a második évre a hazai positiv törvények tudománya ; a harmadik évre az osztrák törvények ; a 4-ik é v r e a politikai tudományok. Mely tervnek végrehajthatására még hét tanár szükségeltetik, t. i. Enyedre 1, Udvarhelyre 2, és Maros-Vásárhelyre 4 stb. stb. Dósa Elek tanár terve egyhangú helyesléssel fogadtatott el, s hiszszük, hogy minden magyar és hazafi óhajtva várja a terv megtestülését.