Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-17 / 3. szám

ütközés kikerüléséért, az abból eredő veszélyek eltávolításáért s igy a fennálló institutiok kimélléséért, mint az állam vagy inkább a papi és világi államkormányzók érdekéért történt az, a mit több régi philosophusoknak tenni kellett, t. i. kétféle oktatást adni, a külsőknek, kik az általános műveltséggel megelégedve voltak, mig a belsők, vagy beavatottak a tudomány magasabb eszméibe, mintegy annak titkaiba bevezettettek —scientia exoterica et esoterica — mint ezt különösen Pythagoras, Plató ésAristoteles tették.1

2

) „Semmi uj dolog nincsen a nap alatt", bölcs Salamon mondotta. Az elmondottakhoz hasonló példákat a tudomány és néphite s véleménye közötti antagonismust a rómaiaknál is, az ottani államéletben találunk. Cicero idézi az öreg Cato mondását, ki „csudálkozott, hogy egy jóspap nem kacag, ha a másikat látja." 1

3

) Mi volt ez egyéb, mint kigúnyolni az akkori állam egy fontos intézvényét és vallásos szertartását? t. i. az úgynevezett auspíciumot, az istenek akaratának madarak repüléséből, áldozatokból, vagy égijelenségekből kitajálását, megjövendölését, mi a senatus kezében nevezetes eszköz volt, a népet maga gyámsága alatt tartani s annak oktalan hevessége korlátozásával, az államcélokat előmozdítni. 1

4

) — Nem kevésbé Cicero az alvilági rémdolgokat, ,,a háromfejű Cerberust, Cocytus zúgását, az Acheron vizén átevezést,u

stb. mint nyíltan bevallja, nem hiszi, söt azokat hinni „őrültségnek" valamint „a költök és festők által koholt azon szörnyetegeket megcáfolni" könnyűnek mondja. 15

a

) ki egyébiránt az istenekről nemesebb és ritkább fogalommal birt.15

b

) inoriendi." Cic. De Legg. L. II. c. 14. H e e r e n göttingai kedves emlékezetű tanárom szerint az őskori énekesek — aocdoc — 0 r p h e u s , L i n u s, stb. által elterjesztett és erkölcsalakitó vallásos eszmék tartattak fen a mysteriumokban „waren sie es doch, welche in den Mysterien, detn engeren Kreise der E i n -g e w e i h t e n die Yorzüge des gesitteten Lebens zu versinnlichen wuszten" Heeren Handbuch der Geschichte der Staaten des Alterthums. — Drítte verbesserte Auflage. Göttingen 1817. 8. S. 157. Sz. F. 12

) Krugs Geschichte des Liberalisinus — S. 15. 16. Sz. F. 13

) „Vetus illud Catonis scitum, qui mirari se ajebat, quod non rideret haruspex, haruspicem cum vidisset." Cicero De Divinat II. 24. Sz. F. H) Igen jellemző e részben C i c e r o bizonyítása: ..Saepe populi impetum injustum a us pici is dii immortales represserunt." Dc Leg. 6. III. 12. íme ! mily jól értették a régi Rómáhan a jós-papok szavait az isteni akarattal identificálni ! Sz. F. 15a

) Cicero Disput. Tusc. I. 5. 6. Sz. F. 15b

) Fenidézett „De Nat. Deorum" cimü könyvében ezt lehet látni: igy pl. többi közt: Quae — nobis natura informationem deorum ipsorum dedit, eadem insculpsit in mentibus, ut eos aeternos et beatos haberemus. De Nat. Deor. I. 17. Mivel a polytheismns eszméje a nép hitével erősen összeforrva volt, a régi philosophusoknak ezt, ha ellenkező meggyőződésük is volt, kiméllni kellett. Sz. F. Éppenugy Horatius egy darab fának az ács által paddá vagy istenné faraghatására vonatkozó kétkedés említésével, a nép hitét élesen megrójja : Olim truncus eram ficulnus, inutile lignum; Cum faber, incertus, scamnum faceretne Priapuin, Muluit esse Deum. A figefának régebben tökéje valék én, S ács habozott, mit kelljen néki faragni belőlem, Istent, vagy padot? és igy lettem végre Priapus. 6

1

) Hogy külömben Rómában is a fenálló, vagy régi intézvényekkel ellenkező uj tanokat, szóval: az újítást nem szerették s nem is tűrték, többek közt A u 11 u s G e 1-liusból tudjuk, ki ez ügyre vonatkozó két igen érdekes oklevelet közöl. Az első a philosophusoknak és rhe tor oknak, Kr. e„ 162-ben, mivel „az állam érdeke ugy kívánja" a városból kitiltását tárgyazó senatus-végzés, — a másik az ifjakat az ősök intézvényeivel és szokásaival ellenkező, egyáltalában nem helyeselhető s azért roszalást érdemlő új tudományra tanító rhetorok megfenyitése végett — „de coercendis rhetoribus latinis," — az előbbi után hetvenkét évvel kiadott censori edictum.n

) Ezzel kapcsolatban megemlítendő tény, hogy három görög jeles philosophus, Karneades, Kritolaos és a stoicus D i ogenes, kik Athénéből Kr. e. 155-ben mint követek Rómába küldettek s ott a bölcsé szetböl köztetszést nyertr mint Plutarchos emlékezetbe hagyta, kivált az ifjakra nagy benyomást tevő, nyilvános előadásokat tartottak, mivel az veszélyesnek tant fel, a városból eltávolíttattak, 1

S

) mi főkép az öreg Cato sürgetésére történt, ki ez esetben bölcs melléknevére magát érdemesnek nem mutatá. Kelet-Ázsia egyik ősrégi, az ottani műveltséget képviselő nevezetes népe az indusok, vagy h i n-16

) Horatius Satyr. L. I. — VIII. 1—3. Sz. F. 17

j Ide teszem a fenemiitett, s az időt jellemző két római intézvény eredeti szövegét. Az első: ,,M. Pompon i u s praetor Senatum consiiluit, quod verba facta sunt de p h i 1 o s o p h i s et rl e rhetoribus, de ea re ita censuerunt, uti M^ Pomponius praetor animadverteret, coeraretque (curaret) uti ei e r e p u b -lica, fideque sua videretur, usi Romae ne essen t." A második: „Renunciatum est nobis, esse homines, qui nóvum genus d i s c i p l i n a e i n -stituerunt, ad qnos juventus in ludum conveniat, eos sibi nomen imposuisse latinos rhetores, ibi homines adolescentulos, dies totos desidere ; majores nostri, quae liberos suos discere et quos in ludos itare vellent, instituerunl, haec nova, quae praeterconsvetudinem a c morém majorum fi unt, neque piacent, nequerecta videntur quapropter et his, qui eos ludos habent, et his qui eo venire consverunt, visum est faciundum, ut ostenderernus nostram sentenliam: nobis non piacere. — Aulus Gellius Noctes Atticae S. XV. c. 11. Sz. F. 18

) Krug's Geschichte des Liberalismus. S. 32 — 34. Sz. F. 19

) Cato — — cognomen — habebat in senectute sapientis. Cicero Lelius II. 5. Sz. F.