Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-12 / 24. szám

első ívét magában foglaló, jó vastag füzettel, mivelhogy ezek a könyvtárból, mint duplumok, ki vannak véve. c) Az 5. ponttal kapcsolatban tudatni kívánjuk, hogy a k. magyar terrn. tud. társ. Közlönye 1862-re szóló, III—ik kötetének első része szabad rendelkezésére áll annak, a ki nekünk megküldi a szóban forgó társulat évkönyvei 2. s 4-ik kötetét, s ha mind a kettőt megküldi, annál szebben meg fogjuk köszönni. Egyebek között nagyon égető szükség volna a Horváth Mihály-féle Magyarország történetei cimü, 1848 elölt bevégzett munka u. n. negyedik szakaszára, mert a három első szakaszt — kötetet — még régen megszerezték volt az illetők. Ha tehát fennebbi cserepéldányaink valakinek javára lennének: a Horváth féle munka 4-ik kötetéért is felajánljuk akármelyiket. Most már kellene következni valami felhivás félének, de mi se az előttünk bejegyzett 416 tagból álló gyönyörű contingenst, se pedig a hazai iró közönséget nem merjük háborgatni, s pedig azért, mert a kinek lelkében az a szellem él, mely az alapitókat lelkesítette, az olyan ugy is alkalmilag mindig örömmel hozza meg lelkének drága gyümölcsét, a más szelleműek pedig . . . Annyit azonban mégis bátorkodunk kimondani: ez a könyvtár azért szülelett volt, hogy a Berlinben tanuló magyar ifjúságot szakadatlan kapcsolatban tartsa hazája irodalmával, sőt itteni tanulmányozásaiban is némileg kalauzolja, s alkalmilag szolgáljon még azoknak is, a kik jó lélekkel akarnának mifelőlünk valamicskét tudni. Itt tehát mindenből csak a legjava kell. Záradékul álljon itt néhány sor az itteni egyetemen levő stipendiumról is. Vagyon itten két stipendium, s áll mindkettő különkülön 80 tallérból=120 o. é. forint ezüst pénzben. Megkaphatja az olyan erdélyi theologus ifjú, ki a n.-enyedi fötanoda elöljáróságától erre vonatkozó ajánló levelet hoz, s legalább egy theologiai magán leckét hallgat. Ha az ajánló levél kéznél van, a többi teendőket megtalálhatni az egyetemi könyvtárba elhelyezett berlini magyar könyvtár legelső könyvében, az u. n. Emlékkő ny vb en. Életkérdés az okt. 15. előtt ide megérkezendett ifjúra nézve e tekintetben csak az, hogy folyamodásával egy napot se késsék, mert különben legalább is egy negyedét elveszti. Tehát itt az idő igazán pénz lesz, azaz: pénzbe kerül. Nem lesz talán fölösleges az a megjegyzés is, hogy a mit a stipendiumról irtunk, épen nem oklevelekből merítettük, hanem csak is magunkon tapasztaltuk. Valamint azt is jó tudni, hogy a stipendium ismét folyamatba indítása nem csekély utánjárásába, sőt küzdelmébe került némelyik hazánkfiának, s mi, kik élvezzük, nagy köszönettel tartozunk ebbeli fáradozásaikért Jancsó Lajosnak, és Szász Merőnek. Ülésileg történt jóváhagyás után közli : Szakács Mózes s. k. Tárca. JELENTÉS. A tiszai ev. e. k. Nyíregyházán fenálló tanítóképezde uj folyama f. é. sept. l-jén kezdődik, mi mellett a következendők megjegyzendők : 1. A tanpálya három évi. A két első év elméleti tanulmányoknak szolgál; a harmadik főképen gyakorlati, hol a növendék a helybeli népiskolában kellő ellenőrködés mellett tanit. 2. Minden növendék a három évi tanfolyamra köteleztetik. 3. A növendékek kellékei, melyektől az intézetbei felvételük függ: ép testalkat, a 16-ik életév elérése, az algymnasiumi vagy realtanodai pálya végeztéről hiteles bizonyítványok, mi mellett nagyon kívánatos, hogy az éneklésben ugy mint a zongorázásban némi jártassággal bírjanak. 4. Tandíj nem fizettetik; a növendék azonban beiratáskor muzeum és könyvtárra 2 frt fizet. 5. Azon ifjak, kik magokat arra kötelezik, hogy a harmadik évben, az elemi osztályokban mint segédtanítók működnek, ittlétök alatt szállás s ebéddel láttatnak el, s a harmadik évben 40 o. é. frt ösztöndíjban részesülnek. 6. A tápinlézeti díj évenkint 10 frt o. é. tészen. Nyíregyházán, máj. 27-én 1864. Noszág János, igazgató tanár. GYASZJELENTES. Reformált egyházunkat, f. évi május hó 22-én ismét nagy veszteség érte, kidőlt annak egyik derék oszlop embere nagytiszteletü Végh Sándor úr, ki Szalhmármegye Csaholc helységeben született az 1809-ik évben, s mint hü lelkipásztor, ifjabb éveiben Oltományban, később az 1848-ik év óta egész haláláig a nagy-kunlúrkevei népes egyházban működött; mely idö alatt úgy is mint egyházi szónok, úgyis mint különös jó kedélyű társaság embere felette igen megnyerte mindkét helyen híveinek szeretetét és becsületét. Négynapi betegség után történt véletlen halála, nemcsak a nagy-kuntúrkevei ref. egyháznak, — mely harmadfélév lefolyása alatt két jeles lelkipásztorától fosztatott meg, — de az egész Heves-nagykun egyházmegyének, mély bánatot és gyászt okozott; a mennyiben a boldogult, ezen nagy kiterjedésű egyhazmegyének,a közbizalom hangos nyilatkozatával megválasztott, egyik jeles lanácsbirája is vala, s az utóbbi időben, mint helyettes egyházmegyei jegyző, derék esperesünkkel nt. könyves Tóth Mihály úrral együtt működött, a körlálogalás alkalmával felmerült bajok elintézésében, s az egyes egyházak ügyeinek rendezésében. Porrészei május hó 24-én délután tétettek, számos jó barátok és tisztelök részvéte mellett, az örök nyugalom helyére. Jeles gyászbeszédet tartolt felelte a templomban, nt. könyves Tóth Mihály esperes úr, érzékeny szívvel és lelkesülten fejtegetvén, a lelkipásztornak — mint atyának — gyülekezeléhezi szép viszonyát, Elizeusnak Illyés próféta után tett ezen felkiáltása nyomán : „É d e s atyám, édes atyám!!" — 2 kir. 2: 12. — A sírnál értekezett és gyászimát mondott nt, Vári Szabó Sámuel Tisza földvári lelkész úr. Mély bánatba merülve siralják az elhunytat, bús özvegyén kívül, - kiről az egyház egész haláláig szépen