Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-12 / 24. szám

E beszédre megindult a férfisereg, 400 — 500 családfő azon sz. kijelentéssel, hogy az apáktól öröklött ev. egyház önkormányzatától soha, semmi esetre sem áll el: csupán mintegy 30 tagból álló csoport nem csatlakozott hozzá, melynek feje Horváth Márton ilyképen szólalt fel: Nagytiszleletü közgyűlés! Miután a felsőbbség tudatta velem, hogy e közgyűlés be van tiltva, azért mi a If. cs. k. pátenshez ragaszkodók haza megyünk. Isten veletek! A sokaságnak ez áldó sóhajai közt vonult ki a csoport s a közgyűlés kijelenté, hogy a morvagészkói ev. egyház t. Borik urat ettől fogva felügyelőjének soha többé el nem ismeri s öt semmi nemű gyűlésében látni nem akarja; annál is inkább, mivel számos tanú előtt azt nyilvánította, hogy ö a morva gészkói egyház felügyelője csak akkor marad, ha a lf. cs. kir. pátens szerint szervezi magát. E gyűlés miután a Trencsinben tartandó esperességi gyűlésre követeket is választott, a következő vers éneklése után oszlott szét : Ki ellenünk, ha Isten velünk? Mi csak neki élünk, halunk; S ha ördög, pokol lesz is ellenünk, Mind végig vele maradunk. Kard, lánc, börtön, Tüz, vízözön És a világ gonoszsága Tántorodásunk nem látja. Legyen azért neve Általunk dicsérve Mind örökre. Evanjelik után M. KÜLFÖLD. A „Moniteur" egy császári rendeletet tett közé, mely által Renan a ,,Collége de France"-beli tanári állomásától fölmentetik s a császári könyvtár őrévé s a kézirati osztály alelnökévé neveztetik ki. A ,,Collége de France"-ban Renan a héber, chaldei és syriai nyelvek tanára volt, de két évvel ezelőtt tartott első előadása óta, mely az egész francia clerust felzúditotta, a minisztérium nem merte előadásai folytatását megengedni ; hogy tehát e kényes állapotnak végei vessen, jónak látta a minisztérium Renant más alkalmazásba tenni. — Azonban nagy baj, hogy azok a Renanféle istentelen világháboritók rendesen igen becsületes, szilárd jellemű emberek, kik az ilyen diplomatikus fogásokhoz nem értenek és a hol elvekről van szó, nem alkudoznak. Renan a felajánlott uj állomást nem fogadta el, mit is az oktatásügyi miniszterrel a következő levélben tudatta : RENAN LEVELE DURUY MINISZTERHEZ. „Sévres, junius 2-án 1864. Miniszter úr ! Azon levélből, melyet hozzám intézni méltóztatott, valamint a „Moniteur"«böl ma reggel azon értesülést vettem, hogy ö Flge, a császár tegnap aláirt decretumával engem a császári könyvtár kézirati osztályának alelnökévé kinevezni méltóztatott. A jelenlegi szabályzat szavai szerint a könyvtárnál bármely hivataloskodás kizárja a tanítást. Midőn tehát elfogadnám azon hivatalt, melyre ö Flge engem kinevezni méltóztatott, ezáltal lemondanék azon tanári székről, melyet a Collége de France-nál elfoglalok. Már többször volt szerencsém kifejteni exád előtt azon indokokat, melyek lehetetlenné teszik, hogy én közvetőleg vagy közvetlenül lemondjak. A héber, chaldeai és syriai nyelvek tanszékére engem a College de Francé tanári testületének s a felirati és széptudományi akadémiai tagtársaimnak egyetemes szavazata hívott meg. E tanári szék egyébiránt reám nézve nem „kínálkozó alkalom," én a széket önmagáért, és nem a hozzá kötött fizetésért vállaltam el. A héber és aramaei nyelvek képezik tudományos képzettségem főágait. Ezen oktatásnak igen nagy jelentőséget tulajdonítottam, mert a kritikai tanulmányoknak gyenge állapota Franciaországban, nézetem szerint onnan származik, hogy a sémi nyelvek tanítása nálunk hosszas ideig mellőzve volt. Tudományos feladatomnak és erkölcsi kötelességemnek tekintém, hogy a nyelvek tanítását főiskoláinknál felelevenítsem. Bárminő kedves emlékeim maradtak is a császári könyvtár kézirati osztályából, mégsem fogadom el azon állomást, melylyel ö Flge megtisztelni méltóztatott. A héber, syriai és chaldeai nyelvek tanszéke a College de Francénál nincs eltörölve, én állomásomból nem vagyok kitéve, csupán csak az illető tanszék dijjazása van ideiglen más célra fordítva. E fizetést miniszter úr, folytonosan húztam, a nélkül, hogy „méltóságom" — melynek illetékes birája vagyok — csorbulást szenvedett volna : először, mert reményt nyújtottak arra a felfüggesztés alkalmával, hogy az nemsokára megszűnik; másodszor, mert ha e fizetésről lemondok vala, az által elismertem volna azon állapotot, mely ellen minden körülmények közt tiltakoztam ; harmadszor, mert tulajdonképen betöltém hivatalomat, a mennyiben tőlem függött, ínég pedig, nézetem szerint, igen gyümölcsözőn. Mihelyt tudtomra esett, hogy szakom megnyitása igen távol időre huzódhatik, saját szállásomon egy kis kör orientalista és nyelvbuvár előtt, kiket a Coll. de Fr. „nyelvészeti termében" tartandó előadásaim érdekeltek volna, megtartám az évfolyamot. Ilynemű oktatás — mint mindig mondám — csak 10—12 személyre való, kik már előkészülve vannak, s a tudományos munkákra szánják magokat. A College de Francé legvirágzóbb korában és a legjelesebb férfiak mind csak igy jártak el, s merem hinni, hogy a rendes termekben folytatott tanítások közül igen sok nem termett annyi gyümölcsöt mint az enyém. Az nem szükséges, hogy korunk igazgatási szűkkeblű eszméi igen absolut módon rá nehezedjenek a szellemi dolgokra is. A felületes gazdálkodásnak, mely legfőbb bölcseségnek tartja azt, hogy fillérének gyümölcseit mindjárt leszedhetöknek lássa, semmi köze a tudománynyal. A tudomány az érdemeket a felmutatott siker nyomán keresi, nem pe-