Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-12 / 24. szám

Részi, zsinatunk alázatos feliratban megkérni határozta a közzsinatot: 1. Hogy midőn az egybehívó levélben az egyházmegyék székbirái és főiskolák felszentelt tanárai is canon értelmében meghivattatnak, szüntettessék meg már valahára azon canon ellenes usus, hogy ha megjelennek is, valóságos tagoknak nem tekintetnek, szózatolásra nem bocsájtatnak — sha ez csakugyan nem történnék, hagvassék ki megemlítésük is. 2. Miután anyaszentegyházunkban meg van állapítva hol? mily renddel? és mikor? tartassanak évenkint a közzsinatok, gondoskodjék a közzsinat, hogy máskor előleges beleegyezése nélkül a rend meg ne zavartassék, a hely meg ne változtassák. Valójában ha a köz szent zsinat nem látja idő szerűnek a képviseleti szervezet életbeléptetését, igazságosnak láthatná legalább az usustól szervezetében a canonhoz visszatérést és gondoskodnia kellene, hogy tudtán és legalább előleges beleegyezésén kivül elhatározott rendes egybegyülési helye, bármi mellékes tekintetekből meg ne változtassék. Ezután olvastatott a mélt. egyházi főtanácsnak, folyó év jun. 26-ra egész anyaszentházunk minden nevezetesebb ekklézsiáiban, a főt. püspöki körlevélben említett háromszoros háromszázados emlékre vonatkozólag ünnepélyes isteni tisztelet tartást rendelő határozata. Erre két felirás határoztatott: Egyik a mélt. időközi fő egyházi tanácshoz, melyben íelfejtetvén, hogy anyaszentházunk minden ekklézsiáiban megtartandó uj ünnepélyes szertartást elrendelni csak is a köz sz. zsinat és mélt. egyházi főtanács teljes gyűlése egyetértöleg vannak jogosítva, alázatos tisztelettel kéretik ezen kiküldölt rendeletét csak is véleménynek tekinteni, s teljesedésbe vételét akkor kívánni, ha és mikor a közzsinat, és teljes egyházi főtanács közgyűlése közös beleegyezéssel elrendelendik. Másik a főt. köz szt. zsinathoz, melyben felfejtetvén hogy bármennyire kegyeletes emlékkel vagyunk a nagy reformátor emléke iránt, hitelveink tiltván az egy idvezitő Úr Jézuson kivül — bár kinek emlékére ünnepet szentelni, kéretik hogy a határozat érvényre emeltetését ne engedje. Anyaszentegyházunk a nem igen régi időben teljes erővel ellent állott a kormányi rendeletnek, mely országunk első nagy királyának, s nemzetünk keresztyén vallásra térítőjének 1-sö Istvánnak, mint szentnek, ünnepet szentelni parancsolta, s ezt hitel veinkből kifolyólag tennie is kelh-tt. — Rámulunk mimódon feledkezhetett meg mind ezekről az időközi rnélt. egyházi főtanács annyira, hogy háromszáz esztendő múlva ünnepet akar szenteltetni azon nagy reformátornak, ki végrendeletileg meghagyta, hogy még sírjára se emeltessék emlékkő — és mi módon akarhatja, ugy szólva mint szentet tiszteltetni azt, ki maga az emberek által csinált szentek tiszteletét a legnagyobb mértékben kárhoztatta, s Isten lélekben és igazságban imádását az első keresztyén ekklézsia példája szerint a legnagyobb egyszerűségben rendelte el. — Anyaszentegyházunk külön válásán, s hazai törvényeink által elismert háromszázados életén is bármennyire örvendjünk, Iehetlen hogy egyszersmind eszünkbe ne jusson mind azon kedvetlen viszály, egyenetlenség, hátramaradás, kár, mely az ugyanazon törzsökből eredett protestáns egyház külömböző felekezetekre oszlása miatt érte az egyházat és emberiséget. Ne kezdjünk azért oly ünnepléseket, melyek azonkívül hogy hitelveink megtagadása mellett fájdalmas viszszaemlékezéseket keltnek kebleinkben, még a testvér hitfelekezeteknek is botránkozás tárgyaiul szolgálhatnak. Ezek után a mult évi főt. közzsinat jegyzökönyvében véleményezés végett kiküldött pontokra beadott bizollmányi munkálatok vétettek tárgyalás alá : A 28-ik pontra, a pátronusok és jogaikról, egészen a mult tavaszi r.zsinat alkalmával tartatott, bizottmányi gyűlésen közhelyeslést nyert vélemények szerint történt a felterjesztés (lásd „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 18 sz. 562. 1.) A 92. pont; a közzsinati törvényszék alkotására nézve: Részi, zsinatunk mélyen érzi, hogy anyaszentegyházunk egyházi törvényszékei rendezését a biráskodhatási jog kockáztatása nélkül halasztani csaknem lehetetlen, de meg lévén győződve egyfelől arról, — miszerint a fölörvényszéket szervezni lehetetlen addig, mig az alsóbb törvényszékek szervezetlenek, — másfelöl arról, — hogy csak rendezett közigazgatási testületek adhatnak életet és erőt, a canonaink alapján, hitelvoink szerint felállítandó rendes törvényszéki szervezetnek — ily félszeg és palliativ szerekkel nem kívánja késleltetni a közösön óhajtott képviseleti szervezet általános életbeléptetését. A 99. pont a kros élőtöké hová fordítására — nézve felolvastatván főt. püspök úr levele, melyben több egyházmegyék felküldött véleménye tájékozás végett közöltetik: Részi, zsinatunk ezeknél előnyösbnek látja már megállapított véléményét, hogy t. i. az 1200 frt püspöki fizetésbeli részén felüli, egyik hason feléről az egyházmegye rendelkezzék a maga kebelében — a másik hasonfeléről a főt. közzsinat a mélt. egyházi főtanácsosai egyetértöleg, az egész anyaszentegyházban, segélyt legnagyobb mértékben igénylő szegény ekklézsiák részére — azért ezt terjeszti fel mint véleményét. A mélt. egyházi főtanács észrevételei 2. pont a papválasztási szabályokra nézve: Részi, zsinatunk a jelenleg életben lévő papválasztási szabályokat, melyek azonkívül hogy az érdem illő kiisrnerését s méltánylását nem biztosítják, számtalan visszaélések, zavarok kútfejei s az aljas korteskedésre tág kaput nyitnak, egészen újra alkotandónak véleményezi — még pedig ugy, hogy : 1. Az eddigi próbabeszédtartás, pályázás, valamint a segéd papság, mind a successioval, mind a nélkül teljesleg töröltessék el. 2. A szolgálat-képtelenné vált, elaggott egyházi szolgák fél fizetés ós rendes szállással nyugalmaztassanak, minden szolgálat és felelősség alól mentessenek fel, s he-