Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

állanak, nem esik nehezemre a nélkül is elellenni. Én minden kegyes hívőknek, sőt magának a Krisztusnak vettem fel ügyét, mint a mely jelenleg a te országodban mindenképen rágalmazva és eltaposva siralmas állapotban van, mind ez pedig néhány farizeus zsarnoksága miatt inkább, mint tudtoddal. Kik miatt legyen az, nem tartozik ide fejtegetni; elég az hozzá, hogy siralmas elnyomottságban van. Annyira vitték a dolgot az istentelenek, hogy a Krisztus igazsága, ha szinte űzőbe véve és elszélesztve végkép el nem vész is, de mindesetre eltemetve és megvetve lappangnia kell, a szegény egyház pedig fogyasztatik, számkivetésbe kergettetik és fenyegetések és rettentések által riasztva még csak hangot adni sem mer. Es még most sem szűnnek meg szokott dühök és vadságokkal a már-már düledező falnak és általuk okozott omladélcnak neki rohanni. E közben senki elő nem lép, ki ily fenekedéseknek pártfogásával elibe állana. Hahogy némelyek az igazságnak kedvezni látszanak is, legjobb esetben oda járulnak, hogy elnézőnek kellene tudatlan emberek tévelygései és éretlenségei iránt lenni. Igy szólnak a mérsékeltebbek, éretlenségnek és tudatlanságnak nevezvén, a mit Isten legbizonyosabb igazságának lenni tudunk, tudatlan embereknek nevezvén azokat, kiknek elméjét, a mint szemmel láthatják, Krisztus nem tartott érdemteleneknek arra, hogy őket mennyei bölcseségének titkaira méltassa. Oly igen szégyenlik mindnyájan az evangéliumot. Felségedet illeti, oh király, hogy füled és szived az igazságos védelemtől el ne forditsad; kiváltképen, mikor oly nagy dologról van szó, t. i. mikép álljon fenn sértetlen Isten dicsősége e földön, mimódon tartsa meg méltóságát Isten igazsága, mint maradjon meg épségben a Krisztus országa közöttünk. Méltó ügy ez arra, hogy meghnllgasad , méltó, hogy fontolóra vegyed, méltó, kogy királyi széked előtt megvizsgáltassák. Ha ugyan az igazi király fogalmához tartozik, hogy magát az ország igazgatásában Isten szolgájának lenni ismerje. Nem is királyságot, hanem zsiványságot gyakorol, ki nem oly célból uralkodik, hogy Isten dicsőségének szolgáljon. Továbbá önmagát csalja, ki tartós boldogságát váija olyan országnak, mely Isten királyi pálcájával, azaz szent igéjével nem igazgattatik ; miután a mennyei szózat nem csalhat, mely azt tartja, hogy elpusztul a nép, hol az isteni látásoknak keletök megszűnt. Ily szándéktól valahogy alázatosságunk megvetett volta se fordítson el. Jól tudjuk mi, mily szegényes, megvetett emberkék vagyunk, t. i. Isten előtt nyavalyás bűnösök, az emberek szemei előtt teljességgel megvetvék : e világnak, ha akarod, söpredéke és szemetei, vagy a mit még ennél is alább valót tudsz, ugy mint a kiknek semmijük nincs egyéb, a mivel Isten előtt dicsekedhetnénk, az ő irgalmasságánál, mely által az örök üdv reményére befogadtattunk minden mi érdemünk nélkül; az emberek előtt sincs jóformán egyebünk, a mi erőtlenségünknél, mit amazok egy szemhunyorítással is bevallani, legnagyobb gyalázatnak néznek. De tudományunknak a világ minden dicsősége feletti magasztosságban és minden hatalom feletti győzhetetlenségben kell állania; mert az néma miénk, hanem az élő Istené és azon Krisztusé, kit az Atya rendelt királyul, hogy uralkodjék tengertől fogva tengerig és folyó vizektől fogva a földkerekségének határáig. Ugy uralkodik pedig, hogy az egész világot minden vas és ércfegyvereivel, arany és ezüst fényével egyes egyedül szájának pálcájával összezúzza csakúgy mint ha cserépedény volna; a mikép az ő országának dicsőségéről a próféták jövendölnek. Azt hozzák fel ellenfeleink, hogy mi hamisan hivatkozunk a szent irásra, mint a melynek leggonoszabb elferditöi vagyunk. De hogy ez nemcsak kaján rágalom, hanem vakmerő szemtelenség is , magad fogod bölcseséged szerint megítélhetni, mihelyt vallástételünket elolvasod. Azonban el kell itt valamit mondanom, a mi annak elolvasására kedvedet és figyelmedet felköltse, vagy legalább utat törjön arra. Sz. Pál midőn azt kívánja, hogy minden igehirdetés a hit analógiája szerint történjék, ezzel biztos szabályt állított fel, a melyhez kelljen az írásmagyarázatot mérlegelni. Ha pedig e hitszabály szerint vizsgáltatik meg a mi ügyünk, már is kezünkben a győzelem. Mert mi egyez jobban és hozzá illőbben a hittel, mint megismernünk magunkat minden jóravalóságból kivetközötteknek, hogy Isten által felruháztassunk ? minden jótól üreseknek, hogy általa betöltés-