Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-15 / 20. szám

Sz. P. levelének, az adókulcsot illető megjegyzéseire jelenleg semmi szavam: nem, mintha az ellenvetéseket egyenkint megcáfolni nem lehetne, hanem azért, mert a nagy közönség igen jól tudja, hogy tárgyak felett, melyeket egy nyilvános közgyűlés fogadott el: mágános embereknek vitatkozniok szükségtelen és felesleges. Cikkiró igen kiméletesen nyilatkozik az egész ügyben, — csak egy kifejezése foglal magában olyan vádat, — a melynek alapja nincs: s ez az, — midőn e közgyűlést rögtönzöttriek nevezi. © E gyanúsító név alatt, mintha olyas célzás lappangana, — hogy az adókérdéssel váratlanul akarta meglepni a közgyűlést a pesbyterium. Hogy azonban ez nem áll, — arra ügy hiszem, elegendő válasz az: hogy egy héttel előbb, vasárnapi alkalommal, prédikáció után, a szószékről nyilvánosan kihirdettetett, — hogy a meghatározott napon egyházi közgyűlés fog tartatni, s felkérettek az egyház adófizető minden tagjai, hogy minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. A mi pedig ezen kifejezést illeti: hogy a piesbyterium ez adókulcsot: nem annyira tanácskozás és vitatás mint elfogadás végett terjesztette a közgyűlés elé : erre nézve kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez ép oly kevéssé áll, — mint a fenebbi állítás. Nekem mint elnöknek, — saját magamnak állott lisztemben az ügyet a közgyűlésen előterjeszteni: s ha cikkiró visszaemlékezik előterjesztésem végszavaira, bizonyára e szavak jutnak eszébe: „Ez azon terv, — melyet a presbyterium ajánl, — melynek elfogadását óhajtja, — s a mely fölölt a közgyűlés nyilatkozatát kéri." A szabad hozzászólás senkitől meg nem tagadlatotl. A különböző vélemények kihallgattatlak, s hogy a tanácskozás nem ment a végtelenségbe, — hanem maguk a nem presbyterek által követelt szavazat utján, e fontos tárgy mintegy két óra lefolyása alatt, véglegesen elintéztetett: ez az orosházi népnek mindenesetre csak tiszteletére és becsületére válik. Röviden egybefoglalva, a közgyűlés menetét: illető megrovásra adott válaszom tehát az: hogy az orosházi ágostai hitvallású evangy. egyház adóügyét intéző közgyűlés nem volt rögtönzött, — az az nem volt olyan, a melyből bárki kizáratolt volna, a melynek tárgyait bárki fel ne foghatta volna, — s nem volt olyan, mely a szólásszabadságot nyilt tilalommal vagy alattomos csellel bár kitől is megfosztotta volna. Orosházán 1864. május 4-dikén. Györy Vilmos, az orosházi ág. hitvall. evangy. egyház egyik lelkésze, — s a presbyterium ez idöszerinti elnöke. A DUNÁNINNENI ÁG. HITV. EV. EGYHÁZKERÜLETBŐL A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" folyó hó 8-án megjelent 19. számában egy túróc-szenl-mártoni tudósításban azt olvassuk, hogy Kuzmányi Károly úr superintendensi megyéje, (mely ama tudósításban előttünk ismeretlen okból és alapon „dunáninneni második evang. superintendentiának" neveztetik, holott annak igazi neve: „pozsonyi pátensszerű superintendentia") huszonegy anyaegyházat foglal magában. Nem tudjuk, ki irta azon sorokat, de hogy azokban valótalant, legalább csak félig igazat s mindenesetre a közönség félrevezetésére számítottat irt, azt igenis tudjuk. A valódi tényállás a következő: 1. Van Kuzmányi úr megyéjében nyolc pátensszerüleg rendezett egyház, melyeket tehát ö — a pátens alapján —jogosan kormányoz, úgymint: Láz, (ennek boldogult Stromszky superintendens közbenjárására a német Gusztáv-Adolfegylet, azonkívül hogy papját és tanítóját nagylelkűen dotálta, egy 20,000 frtba került templomot épített) Puchó, Szűlyó és Zárjecs Trencsinben, Háj Tűrócban Ó-Tura és Hiuboka Nyitrában, melyekhez a legújabb időben Kosztolna, ugyancsak Nyitrában, járult. Mellékesen legyen mondva, az utóbbinak elszakadása egyidejűleg történt azon eseménynyel, hogy lelkésze: Tiokan úr fiának számára 600 frtnyi államstipendium biztosíttatott. A kilencedik : Csácsó, szintén Nyitrában, Szevictől szakittatolt el felsőbb parancsra, s most van, mint patentális anyaegyház alakuló félben. Fentarthatja e magát mint ilyen, a közel idö fogja megmulatni. 2. Van (s itt már ki mondhatná szintoly feltétlenül, hogy K. űr megyéjében?) tiz egyház, melyek fájdalom nagyobbára saját papjaik által azon rágalmas ürügy alatt, hogy az aulonom egyházkormány őket kálvinizálni, anyanyelvöktöl megfosztani s megmagyarositani akarja, felzaklaltalván, egy jelentékeny kisebbség élénk ellenzése mellett, mely ha akadálytalanul nyilatkozhatnék, több helyütt kétségkívül többségnek bizonyulna be, Kuzmányi úr kormányzata alá adák magokat, de a pátensről mitsem akartak hallani, hanem váltig autonomoknak vallják magokat. Ezen a patenszerü superintendens állal tettleg kormányzott nem patensszerü egyházak: Alsó-Kubin, Isztebne, Jaszenova, Nagy-Falu, Zsaskó Árvában, — Blatnica, Mosóc, Szucsán, Nagy-Jeszen, s maga Kuzmányi úrnak székhelye Sz.Márton Turócban. 3. Ott van végre Turolúka és Bottfalva Nyitrában, melyek kir, biztosi eljárás alalt lévén, noha az elsőben 400 autonom családapa ellenében csak 19 pátenst kívánó van, az utóbbiban pedig a papon, Leska Jánoson kivül egyetlen patentalis lélek sincsen, az autonom egyház közösségétől elválasztva tartatnak. Igy állnak a dolgok. Igaz, hogy ilyképen színre kijö a huszonegyes szám. De, hogy azzal oka van-e Kuzmányi úrnak s barátinak feldicsekedni, azt ítélje el az elfogulatlan olvasó. Gyarló épület biz az, mely ha a mesterséges támaszok, mik azt pillanatilag fenlartják, elvétetnek mellőle, ma* gában össze fog omlani. Egyébiránt, hogy Kuzmány úrnak s másoknak „erélyessége" három évi megfeszített működés után csak ennyire tudta vinni, az mindenesetre dicséretére válik értelmes, becsületes, buzgó evang. tót népünknek. Hogy Kuzmányi úr egy tót felgymnasiumnak és tani-