Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-15 / 20. szám

í) 630 kezletre menni akaró tanítót, melyen az egyház iskolája érdekeit kívánja előmozdítani, némii segélyben részesítsék. Végül az özvegyi gyámpénztári számadások vizsgálatával foglalkozott a gyűlés s a pénztár ügyeit rendben találván, a pénztárnokot a számadás alól felmentetni határozta. Adja az ég, hogy ezen működés mielébb teremje megr áldást hozó gyümölcsét. Egy értekezleti tag. EGYHÁZI S ISKOLAI ÜNNEPÉLY. CSURGÓN, april 24-én. A belső somogyi ev. ref. egyházmegye által e hó 24-én rendezett ünnepély hü képét akarják e sorok vázolni, egyszerűen, minőnek lennie kellett ez ünnepélynek, — tudnák bár érdekesen is, a minő volt valóban ez ünnepély : úgy még inkább hiszem, nem mint ephemer becsű hézagpótló, de mint élet-adata e provincia vallásos, tudományos s nemzeti ügyének, fognának e sorok e becses lapok hasábjain szerepelni. De hiszem, maga az ünnepély fogalma, jelentősége, épen napjainkban, pótolni fogja a rajz hiányait, emelni s kidomboritni alakjait. Egy egyházi és iskolai ünnepély iránt bárminő szükkörü volna is az, felesleges dolognak tartom, előlegesen is érdekeltséget kelteni az olvasó lelkében, s örökítését e becses lapok által, szükséges dolognak sőt jogosultnak mutatni be. Ha a görög nemzet nagygyá lételére, közszelleme képződésére, fenntartására, emelésére, minden szakadozottsága dacára, egy érzésű, egy akaratú egésszé forrasztására, valaminek volt hatása: ezt főként, játékoknak nevezett, nagyszerű ünnepélyeinek köszönheté. Azon dalokat, melyek dicső embereinek már-már elmosódott alakjait egyegy félistenivé alakiták fogékony keblében, megtanulva, majd a Tempe kies völgyében viszhangoztalta, majd a marathon mezején s Eurotas partjain hevité velők magát elszánt küzdelemre a nap hevétől lankadt ifjúság. A csak előbb ,,szél zúgását követő, majd a szív húrjainak lágy rezgését is követni tudó zenész, ott lopott az indulatos görög keblébe szelídebb érzelmeket, s ö gyengéd érzésekkel szent fogadásokkal tért vissza házi isteneihez1

"„Feslészeinek s szobrászainak —a görög égalj e két kiváltságos gyermekeinek ináig is alig utánozható, s romjaikban is igéző szépségű termékeinek szemlélése ihlettel, jobb, tisztább érzéssel vezeté öt vissza egyszerű lakába.'4

S ha ily fontos szerepet, a közszellem gyü- s gyúpontjának szerepét játszották e játékok, az anyagi s szellemi közlekedés hiányai miatt a szép hajdanban ; s hő törekvése volt azokban résztvenni a távol vidékek egyszerű szegény lakóinak is: akkor, ha napjainkban az anyagi s szellemi közlekedési közegek oly nagy száma mellett is látunk tekintélyes arcokat a távol Komárom s több megyékből a tudomány s erkölcs egy nagyon félreeső szerény székhelyén egybeseregleni, s ez oly komoly arcokat a szent lelkesedés, s szelíd öröm tüzében égni, látunk szemeket, melyeknek átható tekintete ,,egy néma fogadás, szeretni e mindent-adó hazát . . . , bizvást (lmondhatjuk, hogy egy ily ünnepély egy találkozója volt a jó lelkeknek, egybekötözése a külömböző tagoknak, s ezért érdemes a jók elismerésére — legalább figyelmére. Ezért, ha a figyelmes olvasó áttekintette a .,Prot. Egyházi és Iskolai Lap" 15-d. számában foglalt fenntcimzett közleményt, alig hiszem, — szabad legyen ennyivel hízelegnem e tanintézetnek a nevelésügy közösségének immár ugy szólván elvvé léte után — alig hiszem, mondom, hogy ugy is, mint tán egykori növendéke e tanintézetnek, úgy is mint mindenkori barátja a nevelésügynek, ne olvasná szívesen a tudósítást e becses lapok hasábjain, hogy a fennlidézett becses lapban közzétett ünnepély csakugyan véghez ment, s hogy ez ünnepély kezdete , s lefolyása alatt, Csurgónak nagyon sok oka volt az örömre. Örült mindenek előtt, hogy tanintézetét, melyet sajátos körülményei, de még felfogása is a nevelést illetőleg a latin ismert mondatra utaltak „bene vivit qui bene latuit" — az egyházkerület mélyen tisztelt főpásztora főt. Nagy Mihály sup. úr nem tekintve a hosszas út fáradalmait, éveinek s gondjainak nagy számát — megtisztelte látogatásával. Örült, nem kevésbé annak, hogy a még most is fájdalommal nélkülözött kerületi fögondnok, hozzá méltó, a hazafi erényekben, vallás s tudományban oly jól érdemesült helyettese nagyságos Sár köz y József úr, a pápai főiskola érdemes képviselői, a közeli, s rokon-hitü egyházmegyék küldöttei, egyházmegyénk köztiszteletii esperese s segédgondnoka, s oly sok száz és száz jó lelkek szerencséltették jelenlétükkel. Örült hasonlóan annak, hogy az egybehozott közszellem már az ünnepély lefolyása alatt oly tényekben hallata magát, mely a mily váratlanul jöve egy oldalról, oly nemeslelküleg más oldalról, mig egy részről az illelö, s minden növendékek lelkének hófehér lapján maradandó nyomot, s teljesen hiszem, termékeny földet találtak, más részről az illető szülék szemeibe az örömnek ragyogó könnyeit csalták. Örült végül, s tán legjobban örülhetett annak, hogy egy részről az ünnepélyt vezető szónokok szavainak, más részről s leginkább a nevelés általa képviselt s ápolt ügyének, sikerült e jó lelkek legjobbjainak szivében oly húrokat penditni meg, melyek, mint a napsugártól talált Memnon szobrok, adtak oly hangokat, minők egybeolvadásából jövőjének legszebb zenéjét élvezhetendi. De lássuk a részleteket, miket a közöröm s lelkesedés egy szép egésszé olvaszta össze. Megnyitá az ünnepélyt a gymnasium épületében, az alapító b. e, gróf által Oratóriumnak szánt, majd utóbb a helybeli hitközség által imaházul használt szent helyen véghez ment isteni tisztelet. A Jove princípium, cum Jove finis erit. S tehetett volna-e mást, kezdhette volna-e méltóbban örömünnepét ez intézet mint megkeresésével a gondviselésnek, kinek védő szárnyai alatt áldásának olykor villámokkal is kevert cseppjei közt, csendben viharban egyaránt inajd 70 év óta, szakadatlan áldozhatott a tudomány s erkölcs oltárán, még akkor is midőn már tán, Oszszes tanintézeteiben e hazának „inter armasilebant musae." Az istenitisztelet szónoka nt. Mezei Pál csökli lelkész úr