Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-08 / 19. szám

zsinatolhat : addig mindég statutumos állapotban legyünk? Az 1848-ik évre következett idő külbefolyás és rendezés utján eltörlötte az elébbi egyházigazgatás módját, s államhatalmilag ujat parancsolt reánk. Ezt 1860-ban a legkegyelmesebb leirat megszüntetvén, visszaadta egyházunknak önkormányzati jogát, — minek következtében a Debrecenben tartott egyetemes értekezlet ajánlotta, és az egyházkerületi gyűlések elfogadták a presbyterio-synodalis, vagy képviseleti gyűlési rendszert. Tehát az 1860-ik év fordultával ref. egyházéletünkben uj korszak kezdődött, s egyházunk egén uj világosság derült ? Oh nem! Több joggal és szabadsággal birt 1848 előtt akármelyik egyes ref. ember — legalább nálunk — mint a mennyit az 1860-ik évi alkotmányozó Consistorium ad, és enged a képviseleti rendszer behozatalával még a képviselőknek is. 1848 előtt ugyanis a ki hivatást érzett magában, idejét és fáradságát nem sajnálta, egyházmegyéje vagy kerülete gyűlésén szabadon megjelent, a közügyekbe tettlegesen befolyt, tanácskozásokban, vitatkozásokban véleményét felvilágositólag elmondta: most ha csak nem lelkész, vagy bizonyos gyülekezettől megbizó levele nincs, az egyházmegyei gyűlésekbe sem mehet be, kerületibe még annyival inkább nem, — vagy ha be ment s eltüretik. sőt ha szólhat is: ezer köszönettel tartozik az illetőknek; mert meg van határozva, kik teszik az egyházmegyei képviseleti gyűlést t. i. minden gyülekezet lelkésze és annak megbízott képviselője, a kerületit pedig az egyházmegyék esperese és segéd gondnoka mellé választott világi és egyházi képviselők, és ezeknek is csak a közügyekben van befolyásuk; mivel a kerületi jkönyv világos szavakkal „sértetlenül fentartja a consistoriumnak bíráskodási és intézkedési jogát'4

: tehát a képviselőknek is teendőjök e szerint nem egyéb, mint hallgatni és szótalanul időzni: a mit otthon is megtehetnek. — Tehát nem előre; hanem visszafelé mentünk azon korba, midőn consistoriumaink zárt ajtókkal tartották gyűléseiket e felül irattal: procul esto profani. — A consistorium elébb is katholicismus maradványa volt egyházunkon, ott neveztetvén a püspöki templom azon bizonyos része consistoriumnak, hol a püspök és többi papok — ma pedig püspök és káptalan — a vallást és zárdákat illető dolgokról tanácskoztak. A consistorium nevezet már csak azért sem illik protestáns egyházi gyűlésekre; mivel itt nemcsak egyháziak, hanem világiak is együtt tanácskoznak, és zárdák nálunk nincsenek, de meg-sértés nélkül legyen mondva — egyházfőnökeink könnyen azt is gondolhatnák — mi nem példa nélküli — hogy a consistoriumok az ő káptalanaik. Az a képviselet, mely consistoriumainkba, vagy kormánytanácsszékeinkbe, 1860 után behozatott, még csak vékony árnyéka sem az önkormányzatnak. — Nem azt értem az önkormányzaton, hogy minden ref. ember kormányozzon ; mert tudom, hogy a hol mindenki kormányoz és parancsol, ott tulajdonképen nincs kormány, rend és engedelmesség. De nem is azt értem, hogy pro forma bocsássunk be consistoriumainkba néhány képviselőt, kik kihallgatván néhány közömbös tárgyalást, azután búcsuzatlanul távozzanak egymásután, belefáradván a hosszas hallgatásba: jkönyvbe mégis azt mondani közérdekű tárgyakról is, hogy képviseleti rendelet és intézkedés, — pedig már akkor csak consistorium volt, az is nem teljes számú. — Önkormányzaton értem, hogy mindenik önálló egyházközönség vagy társaság kül- befolyás nélkül hoz magának alkotmányozó törvényt s állit arra kormányzatot saját belátása s céljához képest. — De hát igy van-e ez ? megvoltak-e bizva consistoriumaink az 1860-ra következett alkotmányozással? tudták-e az egyházmegyék és azok által az egyes gyülekezetek ? közönséges akarat-e, hogy a képviseleti kormányzat mellett álljon a consistorium is „sértetlen bíráskodási és intézkedési joggal ?" Lehet-e törvények helyét statútumokkal pótolni ? A statútum ideiglenes rendelet levén bizonyos cselekedetre nézve, csak azok által hozathatik, kik a társulattól az alaptörvényekben erre megbízva vannak, és csak akkor érvényes, ha a társulat céljával s egyesek jogával nem ellenkezik. Alkotmányozó törvények helyét tehát ily ideiglenes rendeletekkel sohasem pótolhatjuk, — statútumokkal kormányozni annyi,mint önkényü-