Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-10 / 2. szám

dalműnk hátramaradásának kétségkívül nagy oka az, hogy a philosophiával foglalkozó férfiaink kevés tiszteletre méltók kivételével az idegen müvek töredékes másolatánál nem mentek tovább, s nem vettek maguknak fáradságot arra, hogy magát a tárgyat önállóul átgondolva, saját észjárásunkba önállóul feldolgozva tegyék irodalmi közkincscsé, közértelmiségünk sajátjává. Ekkép, ha mi bölcsészeti munka nálunk magyarul megjelent is, az többnyire csak az idegen rendszereknek másodrendű csatornákon átszivárgott egyes töredéke, és idegen észjárás, idegen gondolatformák miatt nem birt gyümölcsözüleg behatni a közgondolkozásba. Innét magyarázható meg, honnét van az, mikép mindamellett, hogy — mint fölebb emlitém — az ujabb kor bölcsészeti irányai majd mindegyikének találunk hazai tudósaink között híveire, mégis legalább az irodalom terén, nem csak nem birtunk lépést tartani a bölcsészet ujabbkori roppant emelkedésével, de egyes philosophiai disciplinák rövid, csak magyarázatnál használható, kézikönyveken kivül, én részemről nem tudom hogy egyetlen ujabbkoii bölcsészet is egész rendszerében kidolgozva, magyar nyelven jelent volna meg. Innét azután igen természetes, ha a legújabb bölcsészeti nézetek között (ha azok egyes töredékeikben nálunk is napvilágot látnak) a mi közönségünknek igen sok nehéznek, gyakran emészthetlen érthetetlenségeknek tetszenek, részint mert nem ismeri az egész rendszert, részint mert nem ismeri ama korábbi nézeteket, melyek ezeknek előmunkálataiul szolgáltak, nem ismeri amaz előzményeket, melyek az ujabb gondolkodókat e nézetekre vezették. így p. o. irodalmunkban majdnem nyoma sem levén a Kanttól Hegelhez vezető Fichte és Schelllng bölcsészeiének, a félszázaddal ezelőtt föltűnt Hegelféle rendszer mig külföldön több különböző iskolák és irányokban dolgoztatott föl, s több részleteiben jelentékenyen tűlhaledtak a mester kezdeményein, nálunk a nagyrésznél még ma is érthetetlen újság. E szempontokból örömmel kell üdvözölnünk a jelen müvet, épen mivel egy bölcsészeti rendszer első alapját, a félelmetes, s gyakran gúnyolt metaphysikát és logikát tárgyalja. — E jelen században ha mi bölcsészeti mü megjelent is, az inkább csak a nagy közönséget is érdeklő concretabb tárgyakkal foglalkozik, p. o. erkölcstan, aesthetika stb. A metaphysikát gyakorlati értékkel nem biró, semmi hasznot sem hozó érthetlen szörszálhasogatásoknak szokták tartani. Hadd álmadozzanak vele a ,,gründlich" németek, mi csak azt honosítsuk meg, a mi hasznos az életre ; mi gyakorlati nép vagyunk. És csakugyan még a Locke-féle empirismust tanító Eresein, és az Eklekticus Yerneren (ki ínég Leibniz előtti nézeteket szedett össze müvében) kivül senki sem irt nálunk metaphysikát (ha csak Purgstaller Rheinhold után készült könnyű és egyszerű vázlatát nem számítjuk.) Ugy vagyunk e tekintetben a bölcsészettel, mint a növényzettel az a dilettáns fűvész kinek a növény világ iránti egész szeretete és müértése csak abban áll, hogy gyönyörködik a szép virágokban, és szereti Ízlelni a jó gyümölcsöt, de már a növény benső életének, ez élet alapjainak kikutatására nem vesz fáradságot, miből fakad a virág, mi alaptényezőkből érlelődik a gyümölcs ? ezen nem töri a fejét. A bölcsészeti rendszereknek is csak virágait, mások által kísérlett gyümölcseit szeretjük leszakgatni; felejtvén, hogy az egyes philosophok aesfhetikája, jogi és erkölcsi elvei, lényegesen metaphysikai eszinélkedésük kiérlelt gyümölcse. És valahára oda kell jutnunk, hogy ne csupán az idegenek munkálkodásának kész termékeit szedegessük, hanem önmagunk termeljünk önállóul, az alaptól kezdve önálló vizsgálódással építsünk egy egészet. A bölcsészeinek minden egyébb részei, a metaphysikának mint alapnak következményei. Ezért örvendetes jelenség, hogy valahára egy tudósunk e kemény dióba is beleharapott, s tizenöt évi tanulmányainak eredményét e két füzetben adja elő. A fölebbiekben tulajdonképen azt is kijeleltük, hogy a kezünk alatt levő, s már tárgyánál fogva bölcsészeti irodalmunkban igen jelentékeny müvet minő szempontokból kell méltatnunk. Nevezetesen főleg azt kell tekintenünk : 1. hogy szerző mennyire vette figyelembe a gondolkodásnak e tárgyban eddig kiküzdött vívmányait, mennyire ismeri és méltatta a legujjabb időkben e téren tett kutatásokat ; 2. hogy mily hüven és egyszersmind önállósággal fogta és dolgozta föl, avvagy képezte tovább a mások vizsgálódásainak eredményét. 3. hogy mily világossággal, s tisztasággal adta elő, mennyire birta az idegen kutatások eredményeit is saját gondolkozás és beszédmódunkban dolgozni föl, hogy ez által a mi tanuló és olvasó közönségünkre is gyümölcsöző hatással legyen. Nézzük részletesebben. (Folyt, köv.) BELFOLD, TUDÓSÍTÁS A M.-VÁSARHELYI REF. EGFHAZBOL. M.-VÁSÁRHELY, 1863. dec. 29. Nt. szerkesztő úr! Egy évvel ezelőtt közölve vala e becses lapokban, hogy a marosvásárhelyi reformált egyházban az egyházi főtanács rendeléséből a presbyteri rendszer életbe hozatott s az 30 számba meg is választatott. — A szabályok értelmében az utolsó tíz tag az első év végivel uj választás alá esvén —• az meg is történt karácson másod napján, mikor is a voltak ujabban megválasztattak. , Gondolom érdekes volna a presbyterium egy évi működéséről nyilvánosan számolni, de ezt megtenni választott gondnokunk vagy jegyzőnkre bizzuk — s így a szerkesztő úr becses engedelmével csak némely köztudatu dolgokat hozunk mostan említésbe: az egyik — úgynevezett kis templomunkban egy orgona felállítása elkerülhetetlen szükséggé vált, főként közelebbről, miután az énekvezér hangja merőben meggyengült — e hiányt már több évtizedektől fogva fájdalmasan érzi az egyház — többször