Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. VALLÁSOSSÁG. Nem azon hajlamról akarok én szólni, melylyel valaki saját felekezeti vallásához ragaszkodik, s nem azon cerimonialis kötelességekről, melyeknek teljesítése valamely dogma szertartásaihoz tartozik; hanem a minden vallás lmmamsticus elveinek, mondhatnám erényeinek concret kifejezéséről, a vallásosságról. Mert ha valaha, most áll leginkább nemcsak emberiségi de társadalmi érdekünkben is gyakorolni s terjeszteni a vallásosságot, mely ne csak saját lelkiismeretünk, de azon társadalmi kötelmek irányában is kibékítsen, melyekkel a minden keresztyén vallás legelső alapelvének, a szeretetnek következtében tartozunk. A világnak bölcsei mindig voltak és lesznek is. Tehát ama közöny sem fog újság lenni soha, melyet a túlhajtó naturalisták egy vagy más vallás iránt tanúsítani szoktak. De másfelől amaz események sem lesznek soha ujak, melyek a bölcseségében hiún kérkedönek észjárását megakasztják, midőn „változik az ég olyanná, mint a vas, és föld, mint az érc;" midőn az élet füvei kiszáradnak, elapadván a forrás, mely azok gyökerét áztatta j s midőn az ínség éhhalál-alakjának szörnykeze kopogtat az ajtón, melyen belől még nem rég a természet áldásai közt kéjelgett ama bölcs, kinek sáppadó homlokán most az emberi erő parányiságának s tehetetlenségének gyáva árnyképe ül. Vagy nem látható-e az úr intő keze az érckopár föld felett felhőtlenül mosolygó égen, vagy a felhők sűrű tömegében, mely csepjei folytonos áradásával fenyegeti és emészti a föld letakaritásra váró életét? vagy nem döbben-e meg az emberi erejében túlbizakodó halandó azon elemek százféleségén, melyek az úr csatázó seregét alkotják? és ha megdöbbenünk, mert lesujtol parányiságunk érzete, nem egyedül a vallás nyujt-e erőt, kiemelkedni a félelemből/s vigasztaló reménynyel fordulni ahhoz, ki mig egyik kezével sujt, másik kezével áld, mert ő az egyedüli erő, bölcseség s hatalom ?! Nincs gőg és elbizottság, mely mindezekre, legalább a veszély és megkisértések perceiben, tagadólag válaszolhatna. És mégis, midőn már a vész viharai elnémultak, midőn a megpróbálás nehéz percei elenyésztek, ismét kevélyen emelkedik fel a gög, s az elbizottság hangjai ismét fennen és vakmerőn szerepelnek. Pygmeusi törpeség, mely az ég beláthatlan oszlopainak árnyékában hangyaszerü mozgalmai által jelenti nevetségig erőtelen lázadását. Mily dicső ennek ellenében a mennyei hatalom mindenhatóságát imádó vallásosság, mily nagyság a szerénységben és alázatosságban, mely az embert gyarlósága s erőtlenségéről győzi meg; s minő vigasz s emelkedettség a vallásban, mely mint biztató szivárvány íveződik a nyomor és szenvedések ideiglenes fájdalmára. Epen e kornak van legnagyobb szüksége vallásosságra; e kornak, mely az inség véletlen csapásai által keményen megpróbáltatott. Mert a vallásosság nem csak saját lelkünknek eszközli megnyugvását; de mivel az, egyszersmind annak a szeretetnek is kifolyása, mely az evangyéliomi hittudomány alapelve, angyalkezekkel siet szenvedő felebarátunk könyüit letörülni, s szenvedéseit jóságos részvéttel enyhíteni.